Sokkolt képviselőkkel könnyebb a törvénygyártás

Kettős sokkhatás alá kerülnek a következő parlamenti ciklusban a megmaradt ellenzéki képviselők. Nem elég a kormányzó pártok nyomasztó fölénye, annak tudatában kell részt venniük a T. Ház munkájában, hogy renitens viselkedésük esetén az Országgyűlési Őrség akár sokkolót is bevethet ellenük, ha arra parancsot kap a Házelnöktől.

A dolog nem teljesen új, hiszen az őrség „jogkörét” már a 2012-es országgyűlési törvényben meghatározták, mely szerint a parlamenti őrök kényszerítő eszközként testi kényszert, bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert alkalmazhatnak a rendőrségre vonatkozó szabályok szerint. Ezeket a Készenléti Rendőrségnél rendszeresítettekkel azonos eszközöket ugyan a törvény szerint mind nem használhatják a rendzavaró képviselők megfékezésére, "a tárgyalási rend fenntartásával kapcsolatos feladatok ellátása során" legfeljebb testi kényszert alkalmazhatnak. Csakhogy az utóbbi időben napvilágra került rendőrségi túlkapások nyomán hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a „testi kényszer” értelmezését a gyakorlatban kiterjeszthetik.

Az idén márciusban jelent meg a kormány honlapján egy belügyminiszteri rendelettervezet, amely az „elavultnak” tekintett kényszerítő eszközök felújítását célozza. A tervezet, és az új eszközök „próbahasználat” utáni alkalmazása immár jogerőre emelkedett, miután pénteken a Magyar Közlönyben is megjelent.

Lássuk részletesen, milyen „kényszerítő eszközök” állhatnak mostantól az Országgyűlési Őrség rendelkezésére. Mint a Közlönyből megtudhatjuk, a lőfegyverek közül 9 mm-es Makarov lőszerrel működő pisztolyok és géppisztolyok, 9 mm-es Parabellum lőszerrel működő pisztolyok és géppisztolyok, 7,62 mm-es 43M lőszerrel működő gépkarabélyok, 12-es kaliberű előágytáras ismétlő vagy öntöltő, félautomata sörétes puskák. Ezek már önmagukban is elegendőek a megfélemlítésre. De nincs vége: jönnek a „különféle rendőrbotok, ütőeszközök, elektromos eszközök”: a normál, a változtatható méretű és a „többcélú” rendőrbotok, továbbá az elektromos sokkolók, amelyeket kiegészítenek a „mozgásszabadságot korlátozó eszközök, magyarul a bilincsek”, és az „útzárak”, amelyek vélhetően – mint egy utcai tüntetésen – azt a célt szolgálják, hogy falat emeljenek a tüntetők és célpontjaik közé. És még mindig nincs vége. Az eszköztár szerves részei a „védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotot előidéző, természetes vagy mesterséges hatóanyagú, könnyfakasztó, szemet, nyálkahártyát irritáló eszközök és anyagok”. Az új eszközök csak „részben” váltják a már meglévőket, az együttes használat értékelésére 180 napon belül kerül sor.

A parlament demokratikus működését illetően teljesen mindegy, hogy ezeket a „kényszerítő eszközöket” bevetik-e a gyakorlatban vagy sem. Elég nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a képviselők, akik jogos felháborodásukban szeretnének hangot adni nemtetszésüknek, egész arzenállal a hátukban is mernek majd olyan látványos tiltakozó akciókat végrehajtani, vagy akár csak nyersen néven nevezni a dolgokat, mint ahogyan a korábban tették. A Házelnök kifinomult, európai stílusát pedig jól ismerjük, nála könnyen elszakad a cérna, és ki tudja, milyen parancsot ad ki az őrségnek. Akár így, akár úgy, a cél mindenképpen a megfélemlítés, amelyért a kétharmad eddig sem ment a szomszédba. Sokkolt képviselőkkel könnyebb a törvénygyártás.

Ezek után már csupán az a kérdés, hogy érdemes-e még Magyarországon parlamentesdit játszani.