Előfizetés

Elutasította a Kúria az Együtt-PM beadványát

Érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Kúria az Együtt-PM bírósági felülvizsgálati kérelmét, amiben a szövetség az áprilisi országgyűlési választás országos listás eredményének megváltoztatását kérte, a győzteskompenzáció miatt.

Az Együtt-PM még csütörtökön jelentette be, hogy - mivel véleményük szerint a győztes egyéni jelöltekre leadott szavazatok után országos listáról kiosztott többletmandátumok sértik a választójog egyenlőségét - a szövetség az Alkotmánybírósághoz fordul. 

Ám ahhoz, hogy az ügy az Alkotmánybíróság elé kerülhessen, ki kell meríteniük a választási eljárásban biztosított jogorvoslati lehetőségeket, ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Kúriához a választás országos listás eredménye ellen. A Kúria szombaton érdemi vizsgálat nélkül elutasította a szövetség felülvizsgálati kérelmét. 

Ahogyan az a Kúria honlapján olvasható végzésben olvasható, a beadványozók a Nemzeti Választási Bizottságnak (NVB) a választás országos listás eredményéről szóló határozatának megváltoztatását kérték. A győztes jelöltre leadott, a második legtöbb szavazatot elérő jelölt eggyel növelt szavazatainak kivonása után fennmaradó szavazatok is töredékszavazatnak minősülnek, amelyekkel az országos listáról mandátumot lehet szerezni. Mindez a jogorvoslatot kérők érvelése szerint arra vezet, hogy a győztes jelöltre leadott szavazatok eleve jelentősen nagyobb aránya tovább növekszik, hiszen a szavazatok relatív többségével egyet meghaladó számú mandátumot lehet szerezni. 

A Kúria szerint a kérelmezők bírósági felülvizsgálati kérelme érdemi vizsgálatra alkalmatlan. A Kúria végzésében emlékeztetett: a bírósági felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni, mely jogszabályba ütközik a megtámadott határozat, a kérelmezők azonban nem jelölték meg, hogy az NVB döntése a megjelölt jogszabályokat miként sértette meg. 

Önmagában az a körülmény, hogy a kérelmezők a jogi normát sérelmezik, azt alaptörvénybe ütközőnek tartják, a határozat érdemi felülvizsgálatát nem eredményezheti - szögezte le a Kúria, amely erre hivatkozva érdemi vizsgálat nélkül elutasította a beadványt. A Kúria határozata ellen további jogorvoslat nincs. A Kúria a végzésében azt is hangsúlyozta, hogy a választási rendszer, illetve az annak alapját képező normarendszer felülvizsgálatára nincs hatásköre.

Ian Anderson ismét divatba hozza a concept-albumot?

Göbölyös N. László
Publikálás dátuma
2014.04.27. 11:00
fotó: Facebook
Évtizedeken át azt hangoztatta, hogy nem szereti sem a „progresszív rock”, sem pedig a „concept album” kifejezést, pedig mindkettőnek egyik legnagyobb mestere. Ian Anderson 66 éves korára e két, gyakran egymásba érő kategóriában ismét alkotott egy remekművet, aminek ráadásul még sikere is van.

Utoljára az 1970-es évek elején esett meg az a tisztesség Andersonnal, hogy a Jethro Tullal bekerült az albumok brit Top Tenjébe. Ki hitte volna, hogy ma, amikor sem a míves, több évszázad forrásaiból táplálkozó muzsikának, sem pedig a nagyobb lélegzetű kompozícióknak nincsen nagy üzleti keletje, épp a vén fuvolás lesz az, aki előrukkol egy olyan művel, ami fittyet hány a divatnak.

A Homo Erraticus című album nem más, mint egy 52 perces, három felvonásos brit történelmi darab, amelyben ugyanúgy felcsendülnek az angol-skót népzene elemei, a gregorián és barokkos futamok, mint korábban a Jethro zenéjében. Ha a rajongó nem figyel, azt hiszi, hogy az orgonánál John Evant hallja (pedig David O’Hara játszik), de abban biztos lehet, hogy a német gitáros Florian Opahle a Tull legendás zenészén, Martin Lancelot Barrén nőtt fel…

A lemez, ahogy Anderson a The Independentnek elmondta, nem csupán a szigetország történelmét idézi fel az őskortól kezdve, hanem „próféciákkal is szolgál a jövőre nézve.” Úgy vélekedett, hogy ha valaki egy szűk órában végig akar menni 8400 év történelmén, azt csak a progresszív rock eszközeivel teheti meg.

A Krónikák-Próféciák-Revelációk hármas tagolású lemezről az egyik kritika megállapította: „annyira közel van a 70-es évek progresszív rock-jához, amennyire ez 2014-ben lehetséges.”  E sorok írója, aki köztudottan a Tull egyik legfeltétlenebb hazai rajongója, ezzel szemben bizton állítja: a Homo Erraticus úgy szól, hogy azzal visszatér a progresszív rock örökre letűntnek hitt aranykora. És ott van az utolérhetetlennek hitt, 1972-es Thick As A Brick mellett, amelynek Ian két éve csinálta meg a folytatását. Ha össze kell vetni ezt a két új ópuszt, akkor a Homo Erraticus viszi a pálmát, inkább örököse a négy évtizeddel korábbi zenének, mint annak második része.

Magáról a műfajról Andersonnak az a véleménye, hogy a 70-es években egy idő után önmagába fordult, unalmas lett, szerencsére jött a punk, ami kisöpörte az avittságot, és ez az új fuvallat a rock minden irányzatának jót tett. A tetszhalál állapotában pedig a progrock is rengeteg erőt gyűjtött, tehát meg van győződve arról, hogy nem marad magányos farkas.

Anderson, akinek neve egybeforrt a Jethro Tull-lal (a magyar rádióban el is hangzott a „Jethro Tull és együttese” bemutatás), immár elérkezettnek látja az időt, hogy megszabaduljon a 18. századi feltaláló és mezőgazdasági szakíró kísértetéről, akinek a nevét a menedzserük javasolta. Akkoriban szinte minden bulira más néven mentek, mert saját elmondása szerint olyan pocsékul játszottak, hogy féltek, ugyanazon a néven nem hívják őket többet. És éppen Jethro Tullnak hívták őket, amikor sikerük lett, így maradt a név. Most viszont már évek óta saját nevén ad ki lemezeket és turnézik, igaz, több olyan muzsikussal, akik korábban megfordultak a Tullban.  Idei világturnéján, amelynek középpontjában a Homo Erraticus áll, azért lesz egy kis válogatás a Jethro legjavából is.

Ian Anderson ismét divatba hozza a concept-albumot?

Göbölyös N. László
Publikálás dátuma
2014.04.27. 11:00
fotó: Facebook
Évtizedeken át azt hangoztatta, hogy nem szereti sem a „progresszív rock”, sem pedig a „concept album” kifejezést, pedig mindkettőnek egyik legnagyobb mestere. Ian Anderson 66 éves korára e két, gyakran egymásba érő kategóriában ismét alkotott egy remekművet, aminek ráadásul még sikere is van.

Utoljára az 1970-es évek elején esett meg az a tisztesség Andersonnal, hogy a Jethro Tullal bekerült az albumok brit Top Tenjébe. Ki hitte volna, hogy ma, amikor sem a míves, több évszázad forrásaiból táplálkozó muzsikának, sem pedig a nagyobb lélegzetű kompozícióknak nincsen nagy üzleti keletje, épp a vén fuvolás lesz az, aki előrukkol egy olyan művel, ami fittyet hány a divatnak.

A Homo Erraticus című album nem más, mint egy 52 perces, három felvonásos brit történelmi darab, amelyben ugyanúgy felcsendülnek az angol-skót népzene elemei, a gregorián és barokkos futamok, mint korábban a Jethro zenéjében. Ha a rajongó nem figyel, azt hiszi, hogy az orgonánál John Evant hallja (pedig David O’Hara játszik), de abban biztos lehet, hogy a német gitáros Florian Opahle a Tull legendás zenészén, Martin Lancelot Barrén nőtt fel…

A lemez, ahogy Anderson a The Independentnek elmondta, nem csupán a szigetország történelmét idézi fel az őskortól kezdve, hanem „próféciákkal is szolgál a jövőre nézve.” Úgy vélekedett, hogy ha valaki egy szűk órában végig akar menni 8400 év történelmén, azt csak a progresszív rock eszközeivel teheti meg.

A Krónikák-Próféciák-Revelációk hármas tagolású lemezről az egyik kritika megállapította: „annyira közel van a 70-es évek progresszív rock-jához, amennyire ez 2014-ben lehetséges.”  E sorok írója, aki köztudottan a Tull egyik legfeltétlenebb hazai rajongója, ezzel szemben bizton állítja: a Homo Erraticus úgy szól, hogy azzal visszatér a progresszív rock örökre letűntnek hitt aranykora. És ott van az utolérhetetlennek hitt, 1972-es Thick As A Brick mellett, amelynek Ian két éve csinálta meg a folytatását. Ha össze kell vetni ezt a két új ópuszt, akkor a Homo Erraticus viszi a pálmát, inkább örököse a négy évtizeddel korábbi zenének, mint annak második része.

Magáról a műfajról Andersonnak az a véleménye, hogy a 70-es években egy idő után önmagába fordult, unalmas lett, szerencsére jött a punk, ami kisöpörte az avittságot, és ez az új fuvallat a rock minden irányzatának jót tett. A tetszhalál állapotában pedig a progrock is rengeteg erőt gyűjtött, tehát meg van győződve arról, hogy nem marad magányos farkas.

Anderson, akinek neve egybeforrt a Jethro Tull-lal (a magyar rádióban el is hangzott a „Jethro Tull és együttese” bemutatás), immár elérkezettnek látja az időt, hogy megszabaduljon a 18. századi feltaláló és mezőgazdasági szakíró kísértetéről, akinek a nevét a menedzserük javasolta. Akkoriban szinte minden bulira más néven mentek, mert saját elmondása szerint olyan pocsékul játszottak, hogy féltek, ugyanazon a néven nem hívják őket többet. És éppen Jethro Tullnak hívták őket, amikor sikerük lett, így maradt a név. Most viszont már évek óta saját nevén ad ki lemezeket és turnézik, igaz, több olyan muzsikussal, akik korábban megfordultak a Tullban.  Idei világturnéján, amelynek középpontjában a Homo Erraticus áll, azért lesz egy kis válogatás a Jethro legjavából is.