Teljes mértékben ellentmond a józan észnek és az európai uniós normáknak, hogy az állam a saját maga, vagy az önkormányzatok tulajdonba kényszeríti a közműszolgáltató cégeket, majd maga ellenőrzi azok működését, s az esetleges hibáik feltárásakor önmagát, vagy a helyhatóságokat bírságolja meg, ezzel még rosszabb helyzetbe hozva magát, illetve a polgármesteri hivatalokat, mint a cégek tulajdonosait - nyilatkozta lapunknak Kovács Róbert, a Helyi Obszervatórium Kft. ügyvezetője.
Az önkormányzati gazdálkodási kérdéseket kutató, illetve tanácsadó cég vezetője szerint ilyen rendszer utoljára a szocializmus éveiben működött, s már akkor bebizonyosodott, hogy ez a modell ésszerűtlen és működésképtelen. Az ugyanis egyértelmű, hogy az állam egyszerre nem lehet a közszolgáltatásoknál cégtulajdonos és önmagát ellenőrző hatóság. Vagyis alapvető európai norma, hogy a felügyeleti és az üzemeltetői funkciót külön kell választani.
Kovács Róbert úgy véli: a jelenlegi rendszer legfeljebb két évig tartható fenn ebben a formában. Ezt követően akkora pénzügyi terhet ró az önkormányzatokra, illetve vállalataikra a közmű-szolgáltatási díjak állami korlátozása, hogy azok összeroppannak, s ez lavinaszerűen történik majd, miután több ezer cégről van szó. Az is egyfajta megoldás lehet - tette hozzá a közgazdász-szociológus -, hogy a kormányzat finanszírozza a saját tarifacsökkentései miatt a közműcégeknél folyamatosan gyarapodó veszteséget. Ez azonban azt jelentené, hogy az Orbán-kabinet a rövidtávú politikai céljai elérése végett az emberektől beszedett adóforintok egy részét osztaná továbbra is vissza "rezsiajándék" formájában (főként a jómódúaknak).
Ennek az ajándéknak azonban nem nagyon örülhet a lakosság egésze, miután túlzottan drága, és a számlát a jobbára a kevésbé "megajándékozottak", vagyis a nem módosak fizetik - jegyezte meg a szakértő. Szerinte feltétlenül el kell különíteni a népjóléti intézkedéseket a közműszolgáltatások ügyétől, a két dolog keverése ugyanis csak drága és kevésbé hatékony megoldásokat hívhat életre. A cégvezető hozzátette: az Európai Unió egyértelműen azt támogatja, hogy azok fizessék meg a különböző szolgáltatások tényleges árát, akik igénybe veszik azokat. Így ugyanis elkerülhető a pazarlás és a keresztfinanszírozás. A pedig már egy másik kérdés, hogy a kormány ad -e valamilyen támogatást az egyes társadalmi csoportoknak - például a rászorulóknak - a számlák kifizetéséhez, vagy nem.
A jelenlegi "rezsirendszer" fenntartásának azonban nemcsak rövid távon vannak negatív következményei. A hosszú távú hatások ennél sokkal súlyosabbak - véli a szakember. A bevételeik elvonása - a kormányzati árkorlátozások - miatt a csőd szélén lavírozó szolgáltatók ugyanis nem képesek a szükséges fejlesztéseket végrehajtani. Ez pedig öt-hat év alatt ahhoz vezethet, hogy a '80-as években tapasztalthoz hasonlító helyzet alakul ki a közműszektorban. Vagyis drasztikusan romlik a szolgáltatási színvonal. Például rendszeresen lesznek áramszünetek, gyakran előfordulnak majd csőtörések, akadozni fog a hulladékelszállítás, a távhőszolgáltatás, vagy a gázellátás.
A szolgáltatóknak ugyanis attól függetlenül, hogy ki a tulajdonosuk, szükségük van annyi bevételre, amennyiből képesek fedezni a működési költségeiket, még akkor is, ha hasznot nem termelnek, vagyis a kormányzat által hangoztatott módon, nonprofit jelleggel működnek. (Az önkormányzati vállalkozások zöme eddig is olyan alacsony haszonkulccsal dolgozott, hogy éppen ne legyen veszteséges, de a karbantartásokra azért jusson pénz.) A kormány azt is bejelentette, hogy hamarosan létrehoz egy "nagy állami nonprofit közműszolgáltatót" az MVM Magyar Villamos Művek Zrt.-re támaszkodva. Arról azonban nem hangoztak el nyilatkozatok a kabinet részéről, hogy pontosan mikor, miként, hogyan, és milyen forrásokból alapítja meg az óriásvállalatot a kormányzat.
A közgazdász szerint ezt a lépést alaposan át kellene gondolnia a kormányzatnak, egy bizonyos léptéken - az úgynevezett gazdaságos üzemméreten - túl ugyanis nem érdemes cégeket "összetákolni". Ezt az egykori szocialista trösztök példája is igazolja. A túlzottan nagy vállalatok működése ugyanis drága és bürokratikus, ilyen társaságokra pedig nincs szüksége a társadalomnak, hiába ragasztja rájuk a kormány a nonprofit címkét. Különösen igaz ez a közműellátás esetében, ahol a szolgáltatás típusok többségében helyben hatékonyabban, olcsóbban megoldhatóak a feladatok, mint egy országos hatáskörű szervezet égisze alatt.
Kovács Róbert úgy látja: a kormányzat a politikai tőkéje növelése céljából az úgynevezett rezsicsökkentéssel igyekszik egyfajta jólét látszatát kelteni a társadalomban, amely ugyanolyan hamis kép, mint amilyen a szocializmus évei alatt élt az emberek többségében az "olcsó" közszolgáltatásokkal kapcsolatban. Előbb-utóbb azonban a családok ismét szembesülnek azzal, hogy mindennek az árát meg kell fizetniük, mert a kormánynak és az önkormányzatoknak nincs pénze, csak az, amit az adózóktól, vagyis tőlük beszednek.
A Molnak is árt a rezsiharc
A rezsicsökkentés egy szabályozási politika Magyarországon; vannak olyan lábai, amelyek a Mol számára negatívok, ezekre megpróbálnak válaszokat találni, az így kieső eredményeket valamilyen módon pótolni - mondta Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a társaság közgyűlését követő sajtótájékoztatón Budapesten.
Hernádi elsősorban az INA-ügyről beszélt: így vagy úgy, de hamarosan megoldást kell találni a horvát INA-olajtársaságban lévő Mol-részesedés sorsára, mert az már túl régóta terheli a részvényárfolyamot, és sok bizonytalanságot hordoz - mondta.