Ha jobboldali szavazóknak feltennék ezt a kérdést, egészen biztos, hogy a válaszuk leghangsúlyosabb pontja azonos lenne. Vérmérséklettől függően finoman, vagy durván fogalmazva. Méghozzá olyan, aminek a nyomát sem találom a ballib helyzetértékelésekben, például a választási eredményekről szóló elemzésekben.
Azt válaszolnák, hogy a ballib oldal (finoman) nem eléggé magyar, nem eléggé nemzeti, (durván) magyarellenes, a nemzeti érdekek ellen cselekszik. Igencsak furcsa, hogy a ballib oldal (amelyet egyébként éppen ez a megbélyegzés köt egybe, enélkül nem is létezne) nem érzékeli, hogy a választási eredménytelenséglegfőbb oka, hogy a lakosság gondolkodásában ez a felfogás nem hogy visszaszorult volna, hanem éppen hogy megerősödött, terjedt. Aminek az oka nem a ballib magatartásának változásában keresendő - az változatlan volt ebben az ügyben (sajnos) -, hanem abban, hogy a Fidesz és a Jobbik stratégái pontosan tudták, hogy erre kell játszani, és azt lépten-nyomon végre is hajtották (és ma is folytatják).
Már önmagában az, hogy a demokratikus ellenzék - maradjunk inkább ennél a valóságot jobban kifejező szóhasználatnál - kerüli a nemzet, a magyarság szavakat, nem ismer olyant, hogy nemzetpolitika,érthetetlen, taszító a lakosság többségének. A hevesebb vérmérsékletű és gyanakvóbb "jobboldaliak" körében pedig egyenesen az árulás árulójele. A demokratikus ellenzéknek értenie kellene, hogy a jobboldal számára a nemzet, a magyarság hangsúlyosan olyan, mint kicsiben a család. Ez szép. Ez egy összetartozás érzés. És - ezt most kiemelem, mert a legfontosabb - ugyanez az érzés a demokratikus ellenzék óriási többségében is él, alkalmasint ugyanolyan erősen, mint a jobboldaliakban - csak éppen magától értődőnek tekintik, nem tartják beszédtémának. Véleményem szerint nincs igazuk. Így nem lehet politizálni.Ha egy sakkozni vágyó úgy ül le az asztalhoz, hogy nem foglalkozik azzal, hogy lépéseiről mit fog gondolni az ellenfele, akkor jobban teszi, ha más szórakozást választ, például inkább horgászni megy.
A "ballibek" gondolkodásának eredete könnyen megfejthető.
A szocialisták alapból internacionalisták voltak. Az ő kiindulásuk a kizsákmányoltak nemzetközi közössége volt. Közben azonban a helyzet is megváltozott, a gondolkodásuk is. De ha egy erre erősen érzékeny közegben, amilyen Magyarország, a nemzeti közösség kimondásától, érzelmi hangsúlyozásától idegenkednek (miközben ennek a közösségnek az érdekében cselekszenek), akkor nem számíthatnak sikerre.
A liberálisok alapból másképp internacionalisták - számukra az a leglényegesebb, hogy minden ember egyenlő. Megjegyzem, ugyanez a meghatározó gondolata az igazi kereszténységnek is. A két ellentétes pólus gondolkodása egyformán nemzetek feletti. De a mai liberálisok is, keresztények is a modern világban a nemzeteknek,mint kisebb, de nagyon erős összetartozás egységeinek és a cselekvéseiket meghatározó keretnek elismerése, tisztelete alapján tevékenykednek.Csak erről a liberálisok nemigen beszélnek, ami egy olyan országban, ahol nemzetietleneknek gondolja őket a többség, súlyos hiba.
A hazai demokratikus oldalnak - együtt vagy külön-külön, egyre megy -nagyon erős stratégiát és gyakorlatot kellene kialakítania arra, hogy hogyan tudja visszaszorítani a nemzetidegenség hamis vádját egy olyan közegben, ahol az ellenfél ravaszul és kíméletlenül éppen erre játszik. Nem tudok receptet adni, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani. Egyelőre azonban, mivel a demokratikus ellenzék ezzel a súlyos kérdéssel nemigen foglalkozik, azt gondolom, a figyelemfelhívásnak is nagy a jelentősége.