Orbán;pálinkaszabadságharc;cimborák;

- Inni pedig muszáj

Inni muszáj. Ez ma Magyarországon nem jelent túl nagy gondot. Főleg Orbán Viktor győzedelmes pálinkaszabadságharcát követően. Aki akarja, ebben a hazában bármikor, bárhol földrészegre ihatja magát, akár jóféle rézeleje pálinkával is. Azután lehet a kerítést szaggatni.

Ám ennek a szép, kuruc világnak hamarost vége szakadhat. Már a dohány füstjétől átláthatatlan trafikosztáskor is lehetett hallani arról a kormányzati szándékról, hogy ne csak a nikotintól védjük ifjainkat és a többi korosztályt a Lázár-doktrina jegyében, de a súlyos elvonási tünetekkel küzdő drogstartégia mellé sorakozzék föl az alkoholstratégia is.

Itt azért rögösebbnek ígérkezik az út a győzelemhez, mint a kábítószerek esetében. A magyar ember jól tudja, hogy a drog csúnya dolog, ami árt az egészségnek, bár viszonylag kevés hír lát napvilágot marihuánamámorban örjöngő családfőről, aki éppen nevelő célzattal ütlegeli az asszonyt meg a gyerekeket. Ezzel szemben maximális maligánfokon üzemelő, honfibútól gyötört férfiemberek annál gyakrabban vesznek elégtételt a világ és az élet igazságtalanságai miatt szeretteiken.

A drog okozta egészségkárosodás miatti társadalmi kiadások eltörpülnek az alkohol rombolásának ára mellett.

És mégis! A drogellenes program nem ütközik nagy társadalmi ellenállásba. Na de a pia! A nemzeti hagyományok! Hiába jönnek lila városi intellektuelek azzal, hogy a hazában néhány tízezerre tehető a drogisták kicsiny serege, miközben az alkoholiszákkal Dunát lehetne rekeszteni. Ámbár ők meg a Duna, az tűz meg a víz.

Az alkoholstratégiának tehát gyökeresen el kell térnie a kábszerétől. Vélhetően a kormányzati lepárlóban már gőzerővel dolgoznak a megoldáson. Sajnos konkrétumokról egyelőre nem nagyon hallani, olvasni, de ismerve a párt és a kormány végtelen találékonyságát és szociális érzékét, azért lehetnek elképzeléseink.

Hogy mást ne mondjunk, a trafikbiznisz - lássuk be -, mégsem bizonyult akkora bingónak, mint amilyennek első pillantásra látszott. A népkarakterológia igazát bizonyítva győzött a tipikus magyar irigység, és sokan inkább leszoktak a cigarettáról, csakhogy a trafiknyerteseknek se legyen olyan jó. Ezt bizonyítja, hogy hivatalos adatok szerint az elmúlt két évben félmilliárd szállal kevesebb füstölnivaló fogyott a nemzeti dohánydákban, s erre még a megnövekedett feketekereskedelem sem magyarázat.

Imhol tehát az egyik lehetséges stratégiai lépés: a cigi, a lottó, a jégkrém, újság mellett a pia is csapjon föl trafikárunak. A másik lehetőség a hűséges Fidesz talpasoknak, Parlamentből kibuktatott cimboráknak a koncessziós italbolt.

A bevétel ebben az esetben garantált. Ahogy a klasszikusok mondták: inni pedig muszáj.