Elkészült a riói olimpia felkészülési terve

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tegnapi közgyűlésén elfogadták a szocsi téli olimpiáról szóló beszámolót, valamint a 2016-os riói nyári ötkarikás játékokra való felkészülés programját és irányelveit. Utóbbi szerint - ha minden sportágban a legoptimálisabban alakul a kvótaszerzés - 211-232 magyar sportoló vehet részt a brazíliai világeseményen.

A közgyűlés döntött a nankingi II. nyári ifjúsági olimpiai játékokon való részvételről és csapatkijelölésről, valamint arról, hogy Magyarország ott lesz a 2015-ös bakui Európai Játékokon, valamint Czene Attilát, a Nemzeti Szabadidősport Szövetség elnökét 111 igen, és 2 nem szavazat mellett a MOB alelnökévé választotta.

A tagság elfogadta az elnökség 2013. évi szakmai beszámolóját, a könyvvizsgálói és a felügyelő bizottsági jelentést, továbbá a MOB 2013. évi beszámolóját és annak közhasznúsági mellékletét. A könyvvizsgálói jelentés szerint a MOB 2013-ban összesen 9 milliárd 547 millió 462 forint bevételt könyvelhetett el, az alaptevékenységét 40 millió 249 ezer forint, míg a vállalkozói tevékenységét 192 ezer forint pozitív eredménnyel zárta.

Borkai Zsolt, a MOB elnöke hangsúlyozta: a magyar állam a tavalyi évben kiemelkedő összeggel támogatta a magyar sportot, amely 2014-ben is hasonló nagyságrendű összegből tudnak gazdálkodni, s a MOB egyik fő feladata továbbra is az, hogy odafigyeljen, a pénzek a szövetségeknél és az egyesületeknél megfelelően legyenek felhasználva annak érdekében, hogy a magyar sport minél sikeresebb legyen.

Siklós Erik, a MOB marketing és kommunikációs igazgatója bejelentette, hogy a magyar versenyzők az idei felnőtt világversenyeken eddig 63 olimpiai pontot szereztek az ötkarikás versenyszámokban.

Szerző

Szerelem és történelem

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:45
Szegedy-Maszák Marianne kalandos családtörténetet írt FOTÓ: LIBRI KIADÓ
Két szerelmes története, akiket a háború és a politika elszakított egymástól, de ők győzedelmeskedtek a szinte elképzelhetetlen akadályok felett és végül egymáséi lettek, mondja könyvéről Szegedy-Maszák Marianne. A szerző Amerikából érkezett a könyvfesztiválra, a Libri kiadónál megjelent Csókolom a kezét című kötetének magyarországi bemutatójára.

Karcsú, elegáns, barátságos, kíváncsi és a koránál jóval fiatalabbnak látszik. Szegedy-Maszák Marianne 1955-ben Washingtonban született, ott nőtt fel emigráns magyar szülők gyermekeként egy hatalmas házban, ahol a magyar család három nemzedéke élt együtt.

Amikor a Gerbaud-ban a most megjelent könyvéről beszélt, restelkedve azzal kezdte, hogy sajnos nem tud magyarul. Erről némi humorral részletesen is ír a családja történetét elmesélő Csókolom a kezét című könyvében, itt Pesten pedig hozzáteszi, ha megtanult volna magyarul, tán meg sem írja ezt a könyvet.

A könyv megszületésében ugyanis rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy szülei halála után édesanyja éjjeliszekrényében négy köteg levelet talált. Édesapja írta őket szerelmesének 1940 és 1944 között, magyarul. S mert egy kukkot sem értett belőlük, egy magyar baráttal sorban lefordíttatta őket.

"Végre találkoztam apámnak azzal az énjével, akit én már nem ismertem (…) azzal az emberrel, aki ragyogóan szellemes, becsvágyó és bölcs volt, sőt, olykor még mulatságos is."

A levelek adták a kezébe a megoldás kulcsát. Elmondta, egész felnőtt életében ennek a könyvnek a megírására készült, mert a nagy amerikai lapokban publikáló újságíróként pontosan tudta, hogy az édesanyja, Kornfeld Hanna, az édesapja, Szegedy-Maszák Aladár és a két magyar család sorsának ismeretével óriási történet van a birtokában.

Hogy mekkora, azt Kati Marton fogalmazta meg a már kész könyvről: "Magyarország, Európa és a holokauszt történetének egy nagyon fontos, eddig el nem mondott fejezete."

A szerzőt végül édesapja levelei vezették rá, hogy Hanna és Aladár szerelmének története összefogja és rendkívül személyes perspektívából mutatja meg azt, ami Magyarországon és Európában a harmincas-negyvenes évektől a huszadik században történt.

A könyvet angolul írta meg, de Rakovszky Zsuzsa elegáns és pontos fordításának köszönhetően a legszebb, legélvezetesebb magyar nyelven szólal meg.  Édesanyja, a Weiss Manfréd művek alapítójának unokájaként egy mesésen gazdag zsidó családban élte az életét, édesapja a külügyminisztérium nagyreményű diplomatájaként volt közvetlen részese az országos politikának.

Házasságuk a zsidótörvények és a történelmi események miatt egyre tolódott, végül Hanna 1945-ben Budapesten ment férjhez a Dachauból nem sokkal korábban szabadult diplomatához, akit a második világháborúban tanúsított határozott náciellenes kiállásáért Washingtonba küldtek Magyarország amerikai követeként. A magyarországi fordulat éve után a család az emigráns létet választotta. A könyvben meglepő részletek mutatják be a család emigráns életét.

Családi emlékek, memoárok, dokumentumok alapján írójuk megkapóan személyes nézőpontból idézi fel mindazokat az eseményeket, amelyek a két családot összekötő szerelem alakulásában a zsidótörvényekkel vették kezdetüket. Hanna és Aladár története az akkori politika-csináló körökbe enged betekintést.

Szegedy-Maszák Marianne könyvében sok izgalmas részlettel rajzolja meg a politikai-történelmi hátteret, a kapcsolattukat egyre nagyobb nehézségek elé állító erősödő antiszemitizmust. Könyve legizgalmasabb részei közé tartozik a német megszállás reggelének részletes leírása, a búvóhelyekre menekülő családtagok útjának végigkísérése, majd a Gestapo pincéiben és celláiban töltött napok története.

A német megszállás halálos veszélybe sodorta a családot, és halálos veszélybe sodorta az állásából felfüggesztett diplomatát is, aki nem tudhatta, mikor csapnak le rá a magyar különbéke érdekében korábban a Szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásai miatt.

Hogy a családnak miként sikerült végül titkos megállapodást kötnie a náci koncentrációs táborok rendszerét kidolgozó Himmlerrel és szinte a teljes, hatalmas Weiss Manfréd-birodalom fejében hogyan távozhatott végül Portugáliába a család 32 tagja, köztük Hanna is, az kalandfilmbe illően izgalmas részletekkel tarkított sztori, letartóztatásokkal, verésekkel, Gestapóval, csendőrökkel. Hannáék szabadon távozhatnak, Aladárt viszont, aki nem volt zsidó, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják náciellenes tevékenysége miatt, és Dachauba viszik.

A műhelymunkáról Szegedy-Maszák Marianne elárulta, a családi dokumentumokat éveken át egy olyan fájlba gyűjtötte, amelynek A könyv, amit soha nem fogok megírni címet adta. "Egész életemben erre a könyvre készültem, végül négy év alatt írtam meg." A Libri kiadó szép, nemes formátumot adott a könyvnek, amely egy történelmi korszak dokumentuma, de olyan izgalmas, mint egy vérbeli regény.

Szerző

Szerelem és történelem

Publikálás dátuma
2014.04.29. 07:45
Szegedy-Maszák Marianne kalandos családtörténetet írt FOTÓ: LIBRI KIADÓ
Két szerelmes története, akiket a háború és a politika elszakított egymástól, de ők győzedelmeskedtek a szinte elképzelhetetlen akadályok felett és végül egymáséi lettek, mondja könyvéről Szegedy-Maszák Marianne. A szerző Amerikából érkezett a könyvfesztiválra, a Libri kiadónál megjelent Csókolom a kezét című kötetének magyarországi bemutatójára.

Karcsú, elegáns, barátságos, kíváncsi és a koránál jóval fiatalabbnak látszik. Szegedy-Maszák Marianne 1955-ben Washingtonban született, ott nőtt fel emigráns magyar szülők gyermekeként egy hatalmas házban, ahol a magyar család három nemzedéke élt együtt.

Amikor a Gerbaud-ban a most megjelent könyvéről beszélt, restelkedve azzal kezdte, hogy sajnos nem tud magyarul. Erről némi humorral részletesen is ír a családja történetét elmesélő Csókolom a kezét című könyvében, itt Pesten pedig hozzáteszi, ha megtanult volna magyarul, tán meg sem írja ezt a könyvet.

A könyv megszületésében ugyanis rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy szülei halála után édesanyja éjjeliszekrényében négy köteg levelet talált. Édesapja írta őket szerelmesének 1940 és 1944 között, magyarul. S mert egy kukkot sem értett belőlük, egy magyar baráttal sorban lefordíttatta őket.

"Végre találkoztam apámnak azzal az énjével, akit én már nem ismertem (…) azzal az emberrel, aki ragyogóan szellemes, becsvágyó és bölcs volt, sőt, olykor még mulatságos is."

A levelek adták a kezébe a megoldás kulcsát. Elmondta, egész felnőtt életében ennek a könyvnek a megírására készült, mert a nagy amerikai lapokban publikáló újságíróként pontosan tudta, hogy az édesanyja, Kornfeld Hanna, az édesapja, Szegedy-Maszák Aladár és a két magyar család sorsának ismeretével óriási történet van a birtokában.

Hogy mekkora, azt Kati Marton fogalmazta meg a már kész könyvről: "Magyarország, Európa és a holokauszt történetének egy nagyon fontos, eddig el nem mondott fejezete."

A szerzőt végül édesapja levelei vezették rá, hogy Hanna és Aladár szerelmének története összefogja és rendkívül személyes perspektívából mutatja meg azt, ami Magyarországon és Európában a harmincas-negyvenes évektől a huszadik században történt.

A könyvet angolul írta meg, de Rakovszky Zsuzsa elegáns és pontos fordításának köszönhetően a legszebb, legélvezetesebb magyar nyelven szólal meg.  Édesanyja, a Weiss Manfréd művek alapítójának unokájaként egy mesésen gazdag zsidó családban élte az életét, édesapja a külügyminisztérium nagyreményű diplomatájaként volt közvetlen részese az országos politikának.

Házasságuk a zsidótörvények és a történelmi események miatt egyre tolódott, végül Hanna 1945-ben Budapesten ment férjhez a Dachauból nem sokkal korábban szabadult diplomatához, akit a második világháborúban tanúsított határozott náciellenes kiállásáért Washingtonba küldtek Magyarország amerikai követeként. A magyarországi fordulat éve után a család az emigráns létet választotta. A könyvben meglepő részletek mutatják be a család emigráns életét.

Családi emlékek, memoárok, dokumentumok alapján írójuk megkapóan személyes nézőpontból idézi fel mindazokat az eseményeket, amelyek a két családot összekötő szerelem alakulásában a zsidótörvényekkel vették kezdetüket. Hanna és Aladár története az akkori politika-csináló körökbe enged betekintést.

Szegedy-Maszák Marianne könyvében sok izgalmas részlettel rajzolja meg a politikai-történelmi hátteret, a kapcsolattukat egyre nagyobb nehézségek elé állító erősödő antiszemitizmust. Könyve legizgalmasabb részei közé tartozik a német megszállás reggelének részletes leírása, a búvóhelyekre menekülő családtagok útjának végigkísérése, majd a Gestapo pincéiben és celláiban töltött napok története.

A német megszállás halálos veszélybe sodorta a családot, és halálos veszélybe sodorta az állásából felfüggesztett diplomatát is, aki nem tudhatta, mikor csapnak le rá a magyar különbéke érdekében korábban a Szövetségesekkel folytatott titkos tárgyalásai miatt.

Hogy a családnak miként sikerült végül titkos megállapodást kötnie a náci koncentrációs táborok rendszerét kidolgozó Himmlerrel és szinte a teljes, hatalmas Weiss Manfréd-birodalom fejében hogyan távozhatott végül Portugáliába a család 32 tagja, köztük Hanna is, az kalandfilmbe illően izgalmas részletekkel tarkított sztori, letartóztatásokkal, verésekkel, Gestapóval, csendőrökkel. Hannáék szabadon távozhatnak, Aladárt viszont, aki nem volt zsidó, a nyilas hatalomátvétel után letartóztatják náciellenes tevékenysége miatt, és Dachauba viszik.

A műhelymunkáról Szegedy-Maszák Marianne elárulta, a családi dokumentumokat éveken át egy olyan fájlba gyűjtötte, amelynek A könyv, amit soha nem fogok megírni címet adta. "Egész életemben erre a könyvre készültem, végül négy év alatt írtam meg." A Libri kiadó szép, nemes formátumot adott a könyvnek, amely egy történelmi korszak dokumentuma, de olyan izgalmas, mint egy vérbeli regény.

Szerző