- Magyarország a nyertesek között

2004 óta csaknem 7000 milliárd forinttal kaptunk többet, mint amennyit a közös büdzsébe befizettünk. Összesen mintegy 80 ezer projekt valósult meg uniós forrásból. Ezek között vannak állami irányítású óriásberuházások: mintegy 1000 kilométer autópálya, 1600 kilométer közút, a Megyeri és két másik új Duna-híd, a 4-es metró, a budapesti, debreceni, miskolci és a szegedi villamoshálózat bővítése, az új tiszai víztározók, vagy a csepeli szennyvíztisztító. Uniós forrásból újítottunk fel több mint 1300 kórházat és orvosi rendelőt, valamint 3000 iskolát.

Az egyetemeken futó tudományos projektek nagy része szintén uniós forrásból jött létre. De nem csak állami, magánberuházások is kaptak uniós támogatást: 250 ezer lakóépületet korszerűsítettek energetikailag. A vállalatok előtt számos pályázati lehetőség nyílt meg a csatlakozással: munkahelyteremtésre, új termelési eszközökre is vettek igénybe támogatást. Ezek között voltak olyan beruházások, melyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket: mindenképp ilyennek tekinthető a szállodaépítések sorozata. Sok olyan kistelepülésen is épültek 4-5 csillagos szállodák, ahol a kereslet ezt egyáltalán nem indokolta.

A gazdasági adatokat tekintve kétségtelen, hogy az ország gyarapodása kedvezőbben is alakulhatott volna, a 2004-es várakozások felülmúlták a valóságos növekedést - fogalmazott egy tegnapi konferencián Szűcs Tamás, az Európai Bizottság magyarországi képviseletének vezetője. Az EU-átlaghoz képest csak 4 százalékpontnyit növekedett Magyarország GDP-je 2004 és 2012 között: míg kezdetben az uniós átlag 63 százaléka volt, végül csak 67 százalékig emelkedett. Magyarországot a nála kedvezőtlenebb helyzetből induló országok - például a balti államok, Lengyelország és Szlovákia - ebből a szempontból beérték vagy meg is előzték. Igaz, a jobb helyzetből indulók - Szlovénia, Csehország és Ciprus - még alacsonyabb GDP-növekedést értek el.

Az osztrák Erste Bank számításai szerint a visegrádi országok hazai összterméke (GDP) évente átlagosan 2,5 százalékkal növekedett volna az utóbbi évtizedben, ha a négy állam nem csatlakozott volna az EU-hoz. Így viszont átlagosan 3,4 százalékkal bővült, ennek fele az uniós támogatásoknak köszönhető - mondta el a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (FAZ) Juraj Kotian, a bank vezető elemzője. A legnagyobb német bank, a Deutsche Bank elemzői szerint a 2004-ben csatlakozott országok közül leginkább a három balti államban, Lengyelországban és Szlovákiában folytatódhat a felzárkózás a nyugat-európai életszínvonalhoz, a régióban pedig az autógyártás mellett az elektronikai cikkek és a távközlési berendezések gyártása léphet elő a legfontosabb ágazatok közé.

A 2004-ben csatlakozott tagországok gazdasági felzárkózása a vártnál lassabban indult, aztán a nyugat-európai pénzügyi válság miatt megakadt és nehezen indult el újra - írta tegnapi kommentárjában a FAZ. A német lap szerint a visegrádi országok térsége jobban él, mint 2004-ben, a lakosság vásárlóereje az uniós tagság első tíz évében a nyugat-európai színvonal 49 százalékáról 65 százalékára emelkedett. Viszont sok nyugat-európai cég csupán felvevőpiacként tekint az EU kelet-európai régiójára, a helyi vállalatok pedig nehéz helyzetben vannak és "a legtöbb sikertörténetet nyugati vállalatok írják". A gazdasági fejlődést az uniós támogatások és a nyugat-európai vállalati beruházások határozzák meg - áll a FAZ kommentárjában, amely szerint "a Kelet, és elsősorban az ottani vállalatok kevéssé használták ki a nyitott nyugati piacok adta lehetőséget", a válság pedig megmutatta, hogy a térség nagymértékben és egyoldalúan függ a nyugati bankoktól. A konzervatív lap hangsúlyozta: "a kelet-európai embereknek végre határozottabban kézbe kell venniük sorsuk irányítását", és akkor majd "a Kelet és a Nyugat közötti, mindig élénk kereskedelem erősebben szolgálja mindkét fél javát".

Az mindenesetre jól látszik, hogy gazdasági szempontból irreális alternatíva az euroszkeptikus pártok által felvetett uniós kilépés gondolata. Szinte minden állami fejlesztés uniós forrás felhasználásával valósul meg: ezeket a költségvetésnek kellene előteremtenie. Minden kórház- és iskolafelújításra az adókból kellene forrást találni. Ez szinte lehetetlen, így ha kilépnénk az EU-ból, vagy le kellene mondanunk ezekről a beruházásokról, vagy más országoktól kellene ezekre forrást szereznünk, például Oroszországtól vagy Kínától. Azt azonban az ukrán példa jól mutatja, hogy az orosz hitelért politikailag mennyire nagy árat kellene fizetni.