A nyugdíjbiztosító székháza

Publikálás dátuma
2014.05.03 10:15
Az OTI székháza 1933-ban
Fotó: /
Magyarországon az állami társadalombiztosítás - nem sokkal a klasszikus bismarck-i rendszer létrejötte után - 1892-ben született meg a kötelező betegbiztosítás bevezetésével. Másfél évtized múltán, 1907-ben egy újabb törvény a balesetbiztosítás alapjait teremtette meg. Ekkor alakult az Országos Munkásbeteg-segélyző és Balesetbiztosító Pénztár is, amelynek az egyik helyi szervezete a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár nevet kapta. Utóbbi intézménynek a Fiumei (akkor Köztemető) út és Alföldi utca sarkán építendő székházának megtervezésére 1910-ben írták ki a pályázatot. 

Ez az épület immár száz esztendeje a magyar társadalombiztosításnak ad otthont Budapesten. Első épületszárnyát 1913 decemberében adták át. A magyar építészet késő szecessziós stílusú remekét a korszak két jelentős művésze Komor Marcell és Jakab Dezső álmodta meg a tervasztalon. A székház bővítésére alig két évtizeddel később támadt igény, miután 1929. januárban - azaz éppen 85 éve - életbe lépett az első magyar kötelező nyugdíjtörvény.

Az építészeket komoly feladat várta. A telek határvonalai (a Köztemető út az Alföldi utcával eléggé hegyes szöget zár be) kínálták az egyik problémát, a másik gondot az jelentette, hogy a biztosító vezetői az új hivatalnak sokféle funkciót álmodtak. A különböző szervezeti egységek (segélyezési osztály, járulék-kivetési osztály, folyószámla osztály stb.) mellett az irattárnak, és a VIII. kerületi rendelőintézetnek (rendelők, kötöző- és műtőhelyiségek, "vetkezőszoba") is itt kellett helyet találni. A Magyar Mérnök- és Építész Egyesület bírálóbizottsága 1911. februárban az első díjat Komor Marcell és Jakab Dezső késő szecessziós stílusú tervének ítélte. Az eredeti terveken többször is változtattak, az épületen belül és kívül egyszerűsítéseket végeztek. A székház tulajdonjogának és a vásárlás részleteinek tisztázása után 1912 őszén indult az építkezés. A Kerületi Munkásbiztosító új székházában 1913. december 8-án kezdték meg a munkát.

Az 1913. november 22-ei Népszava szerint elterjedt a városban, hogy "nagyszámú állás vár betöltésre" és "a híresztelés miatt a pályázók tömegesen jelentkeznek, alkalmaztatásukat kérve", ám a pénztár igazgatóságának közleménye szerint az adminisztráció egyszerűsödni fog és jó ideig "tisztviselői statusban üresedés nem lesz".

Két tehetséges fiatal

A Komor gyerekeket a Kohn Salamonként született hitoktató édesapa a polgári értékrend szerinti felvilágosodott szellemben, emellett lelkes hazafiságra is nevelte. A fiúkból diplomás emberek, a lányokból felkészült háziasszonyok lettek. Marcell 1868-ban hatodik gyermekként született. A család örökbe fogadott gyermeke, Újlaki Pál is jelentős karrierrel büszkélkedhetett: Vilma, holland királynő batáviai orvosaként szerzett hírnevet. Komor Marcell 1891-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját a Műegyetemen. Tanulmányai végeztével többek között Hauszmann Alajos és Lechner Ödön építészirodájában szerzett gyakorlatot.

Az 1864-ben kereskedőcsaládban született Jakab Dezső két évvel Komor után diplomázott az építészmérnöki karon. Először Id. Francsek Imre építészirodájában dolgozott együtt a két fiatal mérnök. Mindkettejük számára meghatározó élményt jelentett a Millennium. A két tehetséges ifjú építész részt vehetett az ünnepségek előkészületeiben - pavilonok, épületek tervezésében. Az Ezeréves Magyarország ünneplése körül kialakuló, a nemzeti egységre törekvő eszmék Komort annyira magával ragadták, hogy lelkes hazafiként írásainak egy részét Ezrey néven jegyezte. Mindketten jelentős szerepet vállaltak az építészeti közéletben is: Lechner követői közé sorolják őket, akik egy egységes nemzeti formanyelv kimunkálásán fáradoztak, amely a modern építészeti megoldásokat alkalmazza és a magyar népi kultúra elemeiből meríti formai elképzeléseit. Jakab Dezső a nép művészetének tanulmányozására Erdélybe is ellátogatott.

A két építész közös építészirodát alapított, és életre szóló barátságot is kötött, sőt egymás melletti telken építettek ikervillát Budapesten az Oszlop (ma: Keleti Károly) utcában. Az első világháború után, az ország kétharmadának elvesztése, a századforduló eszméinek szertefoszlása után az építészirodájuk megszűnt. A kerületi munkásbiztosító székházának felépítésével az Országos Munkásbiztosító Pénztár elhelyezésének gondja még nem oldódott meg. Új székház építésére gondolni sem lehetett, ezért a Fiumei úti székházat átalakították kissé, és az Országos Pénztár 1924-ben beköltözött az épületbe.

Európa első felhőkarcolója

Az 1927. évi XXI. tc. egységesítette a betegségi- és a balesetbiztosítást, és tovább központosította a társadalombiztosítás igazgatását. A kötelező nyugdíjbiztosítást 1929. január 1-jén, azaz éppen 85 éve bevezető 1928. évi XL. tc. pedig teljessé tette az állami társadalombiztosítási rendszert Magyarországon. E törvény alapján alakult meg még 1928. október 1-jén az Országos Társadalombiztosító Intézet (az OTI) is. A feladatok bővülése miatt, a helyhiány orvoslására megvásárolták a szomszédos 750 négyszögöles telket a fővárostól. A második szárny tervezésére ismét Komort és Jakabot kérték fel 1929-ben.

Az ötemeletes új épületet ötletes megoldással illesztették Komorék a régi négyemeletes szárnyhoz: egy 70 méter magas tornyot emeltek a két rész közé. Ekkoriban a fővárosban 25 méteres maximális épületmagasság mellett a tűzoltóság is csak 30 méter magasságig tudott tüzet oltani. Szerencsére addigra elkészült egy magyar tűzoltó főtiszt, Szilvay Kornél találmánya, a szárazoltó készülék, amely zárt térben, bármilyen magasságban eloltotta a tüzet, így nem volt akadálya az építkezésnek. Az 1931. februárjára elkészült első budapesti felhőkarcoló Európa legmagasabb középülete lett. Építésekor először alkalmaztak hazánkban úgynevezett caisson-alapozást, amely megelőzte, hogy a már meglévő épület össze ne dőljön. A vasbeton pillérek anyagánál pedig szintén úttörő módon használták a gyorsan kötő bauxitcementet. A toronyban lévő széfekben helyezték el a várományfedezeti nyugdíjrendszer értékpapírjait, okmányait.

Az épület kisebb sérülésekkel megúszta a második világháború és 1956 forradalmának viharait. 1949 decemberében Sztálin születésnapjára az torony négy oldalán egy-egy hatalmas, 10 méter átmérőjű vörös csillag gyúlt - hirdetendő "a dolgozók egységét és győzelmét". Az ötvenes években egy ideig a felhőkarcolóból zavarták a Szabad Európa Rádió adásait is. A hatvanas években a torony bauxitbeton pilléreinek szilárdsága jelentősen csökkent, ezért 1969-ben a felső emeleteit lebontották, a pilléreket megerősítették. A haraszti mészkőből készült 8 méteres szobrok is ekkor kerültek le az épületről. A székház állapota ezután folyamatosan romlott, de jelentős felújításra csak 2002 és 2004 között nyílt lehetőség.

Az 1940-es években így nézett ki az épület belső tere. A XXI. század igényeinek is megfelelne FOTÓK: KOZELKA

Az 1940-es években így nézett ki az épület belső tere. A XXI. század igényeinek is megfelelne FOTÓK: KOZELKA

Nyilasok deportálták

A rekonstrukcióra Kun Zoltán és Nyiri Péter építészek tervei alapján került sor. A munkálatok során a pincétől a padlásig minden helyiséget felújítottak. A régi belső terek visszaállításával tágas, modern ügyfélszolgálatokat alakítottak ki. A tornyot egy párkánnyal koronázták meg, bár felmerült az eredeti állapot visszaépítésének, vagy a berlini Reichstag mintájára egy üvegkupola emelésének ötlete is. Görgényi Judit - többek között a székház belső tereinek élményszerű kialakításáért részesült a Magyar Építész Kamara Az év belsőépítésze elnevezésű díjában 2005-ben. Száz év alatt a Fiumei úti épület a munkásbiztosítás székházából a nyugdíjbiztosítás székházává vált. Jelenleg az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságának ad otthont.

Az OTI palota bővítése a két híres építész utolsó közös műve lett. Jakab Dezső 1932-ben betegségben hunyt el. Komor Marcell 12 évvel élte túl alkotótársát és barátját. 1944 novemberében nővérénél tett látogatást, amely elhúzódott és a 76 éves művészt a kijárási tilalom idején hazaigyekvőben nyilasok igazoltatták és hurcolták el az utcáról - egy szál télikabátban. Az idős mester deportálás közben az ausztriai Deutschkreutz-nál (Sopronkeresztúr) vesztette életét.

Szerző
2014.05.03 10:15

Klubrádió: túlélési gyakorlat

Publikálás dátuma
2018.09.24 11:55
illusztráció
Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
A Klubrádió mostantól három héten át számít a hallgatók pénzbeli támogatására. Az akció nyitányaként szombaton közönség-találkozót rendeztek.
Kérdéses, hogy a váltakozó zenés és prózai programok, vagy a bográcsban készülő ételek, netán a különféle italok vonzották a közönséget, valószínűleg mindegyik. Az viszont nem kétséges, hogy újra sikeres volt a Klubrádió immár hetedszer megtartott Szörp-Szóda Fesztiválja. Szombat délután több száz ember gyűlt össze a rádió épületének - egyébként nem túl tágas - parkolójában, hogy részese legyen az eseménynek.
Arató András, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója nyitotta meg a találkozót és köszöntötte azokat, akik az ősziesre fordult időben is elég bátrak voltak, hogy felkeressék a szabadtéri rendezvényt. Lapunknak pedig azt is elmondta, miért éppen a szörp és a szóda szavak szerepelnek a fesztivál címében. "Azért, mert ezek kedves dolgok és mi is kedvesek vagyunk. A józanság vezérel bennünket, s ez épp olyan jelképes, mint a Klubrádió logóján szereplő zebra, amely a szabadság szimbóluma. Nem vonalas, nem lehet idomítani, nincs belőlük két egyforma" - mondta Arató.

Természetesen komolyabb dolgokról is beszélgettünk, hiszen ez az esemény hagyományosan a Klubrádió őszi gyűjtőheteinek nyitánya. Ilyenkor kérik a hallgatókat, hogy adományaikkal segítsék további működésüket és felhívásuk mindig eredményes is. Arató András ezt túlélési gyakorlatnak is nevezi. Mint mondta, átlagosan mintegy 50 millió forintot hoz az akció, amelyből évente kettő is van. Így költségeiknek mintegy harmada származik a támogatók felajánlásaiból, amiért nem tudnak elég hálásak lenni. Cserébe igyekeznek több, jobb és változatosabb műsort adni. Amire azért is nagy szükség van, mert napjainkban egyre nagyobb jelentősége van a Klubrádiónak, hiszen szűkülnek az ellenzéki - szavai szerint a független - média lehetőségei. A Klubrádió viszont még mindig vállalja a nemzeti együttműködés rendszerében a fékek és ellensúlyok szerepét, a hallgatók pedig ezt is várják tőle.
A média helyzetéről a fesztivál pódium-beszélgetésein is sok szó esett. A Hír TV-től nemrég visszatért Lampé Ágnes moderálásával három újságíró beszélt a gondokról és a célokról. Lapunk szerkesztője, Hargitai Miklós - egyben a MÚOSZ elnöke - mellett az egykori Válasz.hu - jelenleg a Magyar Hang - újságírója, Dévényi István, valamint a Klubrádió egyik munkatársa, Pikó András vett részt a sajtó-kerekasztalon. Bolgár György ezúttal is élőben, ráadásul a közönség között sétálva találkozott a hallgatókkal a népszerű Megbeszéljük című műsor különkiadásával. A rádió munkatársainak egy része főzőtudományával bizonyította, hogy nem csak egy dologhoz - történetesen a műsorkészítéshez - ért. Öt bográcsfőnök volt, két Judit - a nemzetközi lapszemléket összeállító Csernyánszky és a szerkesztő-műsorvezető, Bálint -, valamint három András - Arató mellett Pikó és egy másik műsorvezető, Borgula -, közülük Pikó lecsója győzött. Aki kulturális élvezetekre vágyott, meghallgathatta a Pa-dö-dőt, amely kuriózumként kuplékat adott elő, valamint Bornai Tibort és Karinthy Verát, továbbá a Cseh Tamás dalokat éneklő Bata Istvánt.
Arató András lapunknak azt is kiemelte, mennyire fontosnak tartják a közvetlen kapcsolatot a hallgatókkal. A Szörp-Szóda Fesztiválon ez maradéktalanul megvalósult. A sikerhez nyilvánvalóan hozzájárult, hogy senki sem ázott el. Az eső végül elkerülte a rendezvényt.            

A számlaszám

A Szabad Sávért Alapítvány számlaszáma, amelyre ezúttal is várják az adományokat: 10918001-00000068-67980006 

2018.09.24 11:55
Frissítve: 2018.09.24 12:13

Quando, quando, örökké

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:02

Fotó: AFP/TOSCANIALINARI/ROGER-VIOLLET/
Kétséget kizáróan minden idők legnépszerűbb nemzetközi slágereinek egyikét alkotta meg az idén nyolcvanéves Tony Renis és a 2009-ben elhunyt szövegíró, Alberto Testa a hatvanas évek elején. A dalt az 1962-es San Remo-i fesztiválon adta elő a zeneszerző, és – ilyen az élet – nemhogy nem nyert, de még a dobogóra sem került fel vele. A quando, quando, quando a viszonylag szerény negyedik helyet szerezte meg, hogy aztán olyan hírességek dolgozzák fel, mint – mindjárt hatvankettőben – Pat Boone és Caterina Valente, majd hatvanháromban Connie Francis, továbbá – egyaránt hatvannyolcban – Cliff Richard és Engelbert Humperdinck. Az adaptációknak immár se szeri, se száma, a kompozíció legalább tizenkét filmben hangzott fel azon túl, hogy 1962-ben helyet kapott Dino Risi kultikus olasz mozidarabjában, a Vittorio Gassman és Jean-Louis Trintignant főszereplésével forgatott Előzésben.
Renist többszörösen kárpótolta az élet: a komponista-énekes a következő évben megnyerte a San Remo-i dalversenyt, ráadásul azzal a számmal, amelyért – ha önéletrajzi ihletésű volt – irigyelni lehetett a szerzőt. A nóta első két sora ugyanis úgy szólt, hogy "szinte nekem teremtettek, festettek, Claudia, / de bevallom, a legjobban most Nadiáért vagyok oda..." (Később szó esett Lauráról, Giuliáról is.) A szerzemény címe az volt: Uno per tutte, azaz Egy mindenkiért, ám a tutte csak nőkre vonatkozhat, különben Uno per tutti lenne a szöveg. Ami pedig a Quando, quando, quandót illeti, e sláger máig él, s azon kivételes külföldi számok közé tartozik, amelyekről – a bevett magyar változat ellenére – mindenki tudja, hogy nem hazai darab, annyit játsszák napjainkban is az eredetit és a megannyi angolszász feldolgozást.
Itthon először Sárosi Katalin négyszámos kislemezére került fel a magyar variáció Tardos Péter szövegével: "Mikor jössz már énfelém?" A korong megjelenése idején – 1963-ban - Sárosi már nem volt csitri – harminchárom évet számlált –, de a legfelkapottabb táncdalénekesek közé tartozott; előző kislemezének két dalát a takarítónőktől a minisztériumi osztályvezetőkig mindenki dúdolta. Az egyikben azt kérdezte: "Ugye, te is akarod komolyan, igazán?" A másikban meg bátorította az idősebb korosztályokat, hogy "rajta, öregek, nagymamák, a charleston újra sikk!"
E dalok nyilvánvalóan már a megfelelő intelmek figyelembe vételével készültek, 1961-ben ugyanis tíz százalékkal csökkent idehaza a lemezeladás, s az illetékesek ezt részint a gyártás lassúságának, részint a nem eléggé igényes könnyűzenei kínálatnak tulajdonították. "Íme, néhány kívánalom a táncdalok előadóival szemben: kerüljék az olcsó, bombasztikus hatásokat, ízlésesen, belső érzéssel tálalják a számokat, ne utánozzanak, ne éljenek bevált sablonokkal" – javasolták. S nemsokára már elégedetten állapították meg: "Kevesebb az utánérzés, az enerváltság, a bántó torokhang az előadásban, s több az egyéniség a hangszerelésben, az összhang megteremtésében. A szövegben még nem számottevő a javulás, de úgy látszik, ebben hosszabb időre és főleg írói közreműködésre lenne szükség." Ezzel együtt leszögezték: "A következő tervnegyedév igényes tánczene-ellátása biztosítva van."
Hogy mi volt az 1961-et követő választékban? Például a Gézengúz (előadta: Gergely Ágnes és Koncz Zsuzsa), az Ó, Serenella (Németh Lehel), az Egy esős vasárnap délután (Mikes Éva) vagy a Hold ragyog a Dunán (Szántó Erzsi és a Stúdió vokál). Itáliában nem akadt hasonló központi ajánlat, a brazíliai Santosban született Testa mégis sorra írta a slágereket a Carinát éneklő Corrado Lojaconónak, a Renatót előadó Minának, a Quello sbagliatót búgó Bobby Solónak, a Non pensare a me-t tolmácsoló Claudio Villának, és lefordította Frank Sinatra védjegyét, a My Way-t (A modo mio) Patty Pravónak.
Itthon a Quando, quando, quandóval az Előzés is megérkezett. A filmet ugyanúgy 1963-ban mutatták be minálunk, ahogyan magyarra átültették Tony Renis örökzöldjét. Nem az ebből fakadó hosszas hiány miatt dúdolták hát oly sokan, hogy "mondd csak, meddig-meddig várjak..."
2018.09.23 22:02