Az európai uniós csatlakozás egyik legnagyobb haszonélvezője Szlovákia volt. Pozsony kiválóan élt az EU adta lehetőségekkel. A főváros és régiója döbbenetes fejlődésen ment keresztül, s az unió ötödik leggazdagabb régiója lett, vagyis itt az ötödik legmagasabb az egy főre jutó GDP - derült ki az Eurostat az év februárjában közölt adataiból. A 2011-re vonatkozó kimutatás szerint az egy főre jutó GDP összege az EU átlagának 186 százalékát tette ki. Csak London, Luxemburg, Brüsszel és Hamburg előzte meg. A fejlődés azonban nagyon egyenlőtlen. Pozsonyon kívül ugyanis az összes szlovákiai régióban az EU átlagának 75 százaléka maradt a GDP. Bár az eltelt tíz év alatt az árak 39 százalékkal emelkedtek, a bérek 72 százalékkal nőttek - derült ki a Postovná Bankának az MTI-hez eljuttatott jelentéséből. Míg az átlagfizetés 2003-ban még mindössze 477 euró volt, tavaly elérte a 824 eurót.
Kevésbé volt visszafogott az a pozsonyi ünnepség, amelyen Szlovákia ünnepelte a maga tíz éves uniós tagságát Pozsonyban. A díszvendég Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke volt, aki szuperlatívuszokban beszélt északi szomszédunk teljesítményéről. "Szlovákia vezeti az utat" az új tagállamok között, mondta. Pozsony euróövezeti tagságára vonatkozóan kijelentette, az euró "Európa gazdaságának a szíve".
A gazdasági növekedés mára lelassult ugyan, a gazdaság teljesítménye 2013-ban így is mintegy negyven százalékkal volt magasabb, mint az ország uniós csatlakozása előtt. A munkanélküliség visszaszorítása terén azért még tennivaló, hiszen az állástalanok aránya 14,2 százalék, ami a 2003-as 17,4 százalékhoz képest csekély csökkenés. Részben erre vezethető vissza, hogy a lakosság egy része fogékony a szélsőséges eszmékre: tavaly ősszel Besztercebánya megyei vezetőjévé választották meg a neonáci Marián Kotlebát.
Lengyelország
"Tíz nehéz év volt, de meggyőződéssel mondhatom, tíz jó esztendő volt ez Lengyelország számára" - mondta Donald Tusk lengyel kormányfő országa EU-csatlakozásáról. Az új belépők közül Szlovákia mellett Varsó használta ki leginkább az uniós tagság előnyeit. Varsó első uniós soros elnöksége 2011 második felében sikeresen zajlott. A lengyel külpolitika tekintélyt vívott ki, kezdeményező szerepet játszik az EU-n belül.
A lengyel gazdaság az eltelt évtizedben gyors ütemben növekedett, az ország GDP-je 2007-hez viszonyítva 2012-re 18,2 százalékkal bővült. A 2004-2007 közötti időszakban 5,5 százalékos, a 2008-2012 közötti négy évben 3,4 százalékos növekedési ütemet sikerült tartani. Lengyelország a térség többi államánál jobb állapotban vészelte át a pénzügyi válságot, bár az eurózóna recesszióba csúszott, 2012-ben is 1,9 százalékos GDP-növekedést regisztráltak. A lengyel export történelmi rekordot döntött, 141,9 milliárd euróra nőtt. Lengyelország legfontosabb kereskedelmi partnere az unió lett, oda irányult 2012-ben a kivitel 75,8 százaléka. Nagy hatékonysággal használták fel a beáramló uniós forrásokat. Lengyel számítások szerint 2004. május 1. és 2013. március 31. között több mint 79 ezer milliárd euró uniós forráshoz jutott, befizetéseit leszámítva nettó bevételei meghaladták az 50 ezer milliárd eurót. Varsónak a kohéziós alapok több mint 85 százalékát sikerült lehívni.
Lengyelországnak kedvezett leginkább a közös uniós agrárpolitika. Európa nyugati felében a bővítés után aggódtak a lengyel "vízvezetékszerelő" érkezése miatt, ezek az aggodalmak azután enyhültek. A lengyelek tudták leginkább kihasználni a munkaerőpiacok megnyitását. Odahaza enyhült a munkanélküliség nyomása, s a külföldön dolgozók hazautalásai (2004 óta több mint 166,8 milliárd zloty, majd 40 millió euró) gyarapították a gazdaságot. Összesen 2,6 millió lengyel dolgozik külföldön.
Csehország
Bár Csehországban nem egyszer adódtak gondok az uniós pénzek lehívásával, Prága is sokat profitált az EU-tagságból, különösképpen az export bővült jelentősen. Az uniós tagság első évében 26 százalékkal nőtt a kivitel, miközben az utolsó EU-n kívüli évben még csak kilenc százalékos volt a bővülés. A cseh kivitel euróban számítva 135 százalékkal nőtt tíz év alatt, az uniós tagországokba pedig 67 százalékkal. (Prága külkereskedelme nyolcvan százalékban az EU tagországaival folyik.) Csehország modernkori történelme során tavaly tudott felmutatni első ízben többletet külkereskedelmében. Az export motorjai közé az autó- és a villamosgyártás tartozik. A válság hatására Csehország egyre erőteljesebb gazdasági együttműködésre törekedett az EU-n kívül országokkal, Kínával, Indiával, Oroszországgal, Törökországgal és Latin-Amerikával. Pozsonnyal és Varsóval szemben Prága nagyon megérezte a válságot, 2009 negyedik és 2013 első negyedéve között a GDP 7,8 százalékkal zuhant. A válság elsöpörte Petr Necas kormányát.
Szlovénia
Öt évvel a "tízek" uniós csatlakozása után úgy látszott, Szlovénia szempontjából igazi sikertörténet az integráció. A volt szocialista blokk országai közül Ljubljana 2007-ben elsőként vezethette be az eurót. Az eltelt tíz év alatt majdnem megkétszereződött az EU-ba irányuló export értéke, s hasonló bővülés jelentkezett az importnál. Az ország rohamosan zárkózott fel az EU régi tagállamaihoz, 2008-ban az egy főre jutó GDP elérte az unió átlagának 91 százalékát. A gazdasági válság azonban nagyon visszavetette Ljubljanát. A bankrendszer kis híján összeomlott: a tíz legnagyobb bank még most is 4,78 milliárdos tőkebevonásra szorulna. A bankok olcsó hiteleket adtak, miközben jelentősen nőtt az eladósodottság mértéke: 2009-ben már a GDP száz százalékát is meghaladta. Ennek következtében 2012-ben az euróövezet egyik legsúlyosabb recesszióját szenvedte el az ország. A gazdasági visszaesés a politikai életre is kihatott, egyre nőtt a szakadék a bal- és jobboldal között. A gazdasági visszaesés növekvő euroszkepticizmussal is párosul. Miközben 2003-ban még 90 százalék feletti volt az uniós integráció támogatóinak aránya, ez 50 százalék alá csökkent.
Ciprus
Szlovénia mellett Ciprus is megszenvedte a válságot, pedig 2008-ban szintén bevezethette az eurót. Az ország 2013 tavaszán, elsősorban a görög válság következményeként sodródott nehéz helyzetbe. Az EU még 2013 márciusában 10 milliárd eurós mentőcsomagot állított össze, a fennmaradó 6-7 milliárd dollárt Ciprusnak kellett előteremtenie a 100 ezer euró feletti bankbetétek jelentős, ötven százalék feletti megsarcolásával. Az intézkedés érzékenyen érintette az orosz bevándorlókat, illetve ingázókat, akik körülbelül 30 milliárd dollárt helyeztek el ciprusi pénzintézetekben. Igaz, az oroszok előrelátónak bizonyultak: jelentős ingatlanbefektetésekkel mentették meg vagyonukat. Bár a ciprusi gazdaság mutat életjeleket, a GDP még mindig csökken, a munkanélküliség viszont 18 százalékra nőtt. A helyzet azonban nem reménytelen. Az ország partjainál felfedezett gázmezők révén akár új alapokra lehet helyezni a gazdaságot. A nyersanyag lehet az szigetország újraegyesítésének kulcsa.
Málta
A szigetország számára igazi ünnepi év 2014, hiszen a tíz évvel ezelőtti uniós csatlakozás mellett több évfordulóra emlékeznek: ötven éve vált függetlenné Málta, negyven éve kiáltották ki a köztársaságot, s 35 éve hagyták el az országot az utolsó brit csapatok. Málta Ciprushoz hasonlóan 2008 óta az euróövezet tagja. Az ország gazdasága hamar magához tért a 2009. évi recesszió után. Deficitjét az EU előírásainak megfelelően a GDP három százaléka alá csökkentette. A munkanélküliség alacsony az EU átlagához képest, 6,4 százalékos. Érdekes, hogy a külföldi befektetések éppen 2008 után ugrottak meg: 2012-ig 5,7 milliárdról 12,5 milliárdra. A turizmus is sokat profitált a csatlakozásból, míg 2003-ban 1,2 millióan látogattak el ide, 2013-ban már 1,5 millióan. Ez adja a GDP harmadát.
Nem véletlen talán, hogy párhozamosan folytak a tárgyalások az Európai Unió és Oroszország között a társulási és partnerségi egyezmény keretében. A tízes bővítés előtt alig öt nappal jelentették be Brüsszelben, hogy már csak a balti orosz kisebbségek jogainak ügyében kell megállapodniuk az európai és orosz tárgyalóknak, miután az Európai Bizottság moszkvai látogatásán megoldást találtak a kalinyingrádi enklávé, az azon átmenő tranzitforgalom és áruszállítás problémájára. (A Kalinyingrádi enklávén található Oroszország legjelentősebb Balti-tengeri haditengerészeti és katonai bázisa.)
Moszkva végül a balti csatlakozás ellen nem emelt lényegi kifogást, mert ígéretet kapott a balti orosz kisebbség állampolgársági, oktatási, nyelvhasználati jogainak biztosítására. A három ország közül Litvániában a legkevésbé súlyos a helyzet, a litván állampolgársági törvény senkit sem zárt ki az állampolgárságból, de Lettországban például, ahol a lakosság egyharmada orosz, tömegek éltek hontalanul, állampolgárság nélkül. EU-s nyomásra 1999-ben annyit sikerült elérni, hogy legalább a függetlenedés, azaz 1991 után született oroszok automatikusan megkaphassák az állampolgárságot és a vele járó alapjogokat.
Az orosz kisebbségek kérdése azóta is kényes az Európai Unió számára, hiszen a balti államok felvételével az EU elismerte, hogy a politikai kritériumok mégsem annyira kőbe vésettek. Kényes azért is, mert a kérdés azóta sem rendeződött, holott az EU politikájában, legalábbis deklarative, elsőbbséget kell élveznie az emberi jogok érvényesülésének, és az EU-tagországok kötelessége válaszintézkedéseket hozni ezek megsértői ellen. Mégis, máig élnek állampolgárságtól és a vele járó alapjogoktól vagy anyanyelvhasználati joguktól megfosztottak Észtországban és Lettországban, ezekben az immár tíz éve uniós államokban.
Gazdasági szempontból a három kis állam figyelemre méltó teljesítményt mutatott fel. Kezdetben Európa kistigriseinek nevezték őket, majd a válság után az EU egyik legsúlyosabb válságzónája lett a Baltikum. A megszorításokat szociális pánik, utcai zavargások, kormánybukások kísérték, mára azonban talpra állni látszik a térség. Észtország 2011-ben, Lettország idén januárban vezette be az eurót.
