Mintha tegnap lett volna, olyan közelinek tűnnek a régi május elsejei ünnepségek. A múló évek megszépítik az emlékeket, ma már azok is kellemes érzéssel gondolnak vissza rájuk, akik akkoriban nem nagy örömmel álltak be a felvonulók sorába.
Az ünnep napján csaknem mindenki elment otthonról. Akkor még senki sem gondolt arra, hogy illetéktelenek is besurranhatnak a lakásba, amíg távol vannak. Akik nem vonultak fel, a járdán állva nézhették a transzparensekkel díszített felvonulók menetét. Ezután legtöbbjük követte a sokaságot, és kis csoportokba verődve, ki-ki kedve szerint szórakozott.
A majálison a sátrak mellett rotyogott a finomabbnál finomabb étel. A vendéglátósok sátrakban árusították a virslit, sültkolbászt meg a sört. Az árusok is örültek, mert jelentősen megnőtt a forgalmuk. A léggömbárusoknak is nagy sikerük volt, minden gyerek kezében lebegett a gázzal töltött léggömb.
A szervezők kitűnő műsorral szórakoztatták az ünneplőket. Az alkalmi szabadtéri színpadokon szinte megállás nélkül pörgött a műsor. Citerazenekar, cigányzenészek húzták a talpalávalót, énekesek, együttesek, néptánccsoportok léptek fel. Az estig tartó szórakozás után, kellemes fáradság érzésével mentek haza az ünneplők.
A mostani majális vonzereje sajnos már nem a régi, sokkal kevesebb az összetartó közösség. Május elseje ma is szép ünnep, de akinek nincs munkahelye, annak nem volt kedve ünnepelni a munka ünnepét.
