Tatjana Szamojlovát Mihail Kalatozov orosz rendező fedezte fel, amikor felkérte a Szállnak a darvak című romantikus háborús film (1957) női főszerepére. A sztálini korszak utáni szabadabb filmkészítés jegyeit magán hordozó, az egyszerű emberi érzelmeket, hétköznapokat bemutató film az 1958-as cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját kapta. Szamojlovát a zsűri a "legelbűvölőbb és legszerényebb színésznőnek" tartotta, és a francia sajtószövetség Narancs-díját adományozta neki. A film cannes-i sikerét azonban elhallgatta a korabeli szovjet sajtó. Csak az Izvesztyijában jelent meg egy rövid hír a rendező nevének említése nélkül.
Szamojlova Cannes után számos külföldi ajánlatot kapott, de a hazai hatóságok nyomásának engedve egyet sem fogadott el az Alba Regia című magyar filmen kívül. A színésznő Szemes Mihály rendező 1961-ben bemutatott munkájában egy szovjet felderítőnőt alakított, partnere Gábor Miklós volt.
A Szállnak a darvak utáni tíz évben az Alba Regiával együtt mindössze egy hazai és két koprodukciós filmben jutott szerep Szamojlovának. Az ötödik film, Lev Tolsztoj regényének feldolgozása, az Anna Karenina (1967) címszerepe irányította ismét a hazai és a nemzetközi figyelmet a különleges orosz színésznőre. Alekszandr Zahri filmjében Vronszkijt, Anna Karenina regénybeli szerelmét Szamojlova korábbi férje, Vaszilij Lanovoj játszotta.
A nagy siker ellenére az 1970-es években Szamojlova lényegében eltűnt a mozivászonról. A filmszínészek moszkvai színházában játszott. Az orosz színésznő a 2000-es években újra vállalt szerepeket: orosz televíziós sorozatokban, majd 2005-ben és 2008-ban egy-egy orosz mozifilmben is szerepelt. A Szállnak a darvak 50. évfordulójának szentelt 2007-es Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon még nagy ünneplésben volt részre. Élete utolsó éveiben azonban Moszkva központjában, szerényen, egyedül élt.