A volt NDK felzárkóztatása eddig kétezer milliárd euró közpénzbe került az 1990-es német újraegyesítés óta - írja a Welt am Sonntag vasárnapi lap. Horribilis pénz, Magyarország húszévnyi teljes GDP-je.
Az államszocializmus romjain versenyképes felsőoktatás és új infrastruktúra épült ki, nagyjából befejeződött az újraiparosítás. Ezzel együtt 2005 óta lényegében leállt a kiegyenlítődés. "Keleten" az egy főre jutó hazai össztermék még mindig csak a nyugatinak a kétharmada, a termelékenységet jobban mutató, egy munkavállalóra jutó GDP pedig a nyugati érték 75 százaléka.
Két és fél évtized után Heinz Paqué, a magdeburgi egyetem közgazdásza csak annyit tud mondani: "a pohár ugyan háromnegyedig már megtelt, de teletölteni nagyon nehéz lesz".
És még annál is nehezebb. Azt még csak meg lehet mondani, mennyibe kerül a gazdaság "piacosítása", de hogy mennyi időt és energiát kíván a gondolkodás átalakítása, megmondhatatlan.
Jean Monnet, az egységes Európa egyik szülőatyja 1979-es halála előtt önkritikusan jegyezte meg: ha újra nekiláthatna, Európa egyesítését nem a gazdasággal, hanem a kultúrával kezdené. Hogy megszülessen az európai identitás. Pedig akkor még egészen távol volt önmagától Németország. A németek közös kultúráján, szellemiségén akkora sebet ejtett negyven év megosztottsága, hogy negyed század és kétezer milliárd euró ellenére még ma is létezik osszi-vesszi ellentét. Ellenszenv, lekezelés.
De: hagyjuk Európát és a németeket. Elég gond nekünk a magyar kelet-nyugati ellentét feloldása. Az, ami a saját fejünkben sokszor egymás mellett él.
