Közelkép - A boldog hentes felesége

Amikor az olvasó kezébe veszi az elsőkönyves Bíró Zsófia első könyvét, készüljön fel a legtündéribb élményekre. Nem kell ijedezni a nyálasnak ítélt jelzőtől, mert Bíró Zsófia úgy tud valami teljesen saját tündéri világot teremteni egy éttermi konyha hétköznapi színterében, hogy abban szívesen sütkérezik a létfilozófia, az élet értelméről folytatott tűnődés, a szerelemből fakadó bölcsesség, és a mindent átitató szellemes humor.

Nem beszélve a tápláléknak alkalmas szerves anyagok megelevenedő személyiségéről. "A regény szereplői egytől egyig kitalált alakok. Én is" - nyugtat meg ajánlásként. Aztán odaír nekünk még egy mondatot: "Köszönettel és hálával az általam elfogyasztott állatok emlékének."

Sejthetjük, nem akármilyen könyvvel állunk szemben. Adva van egy férj, aki különleges séf, aki szakácskabátkájában késő éjszakába futóan "a fiúk" között serénykedik, aki boldogra eteti az asztalához ülőket, aki "az evés fölkent papja", aki "pogánynak néz ki azzal a rabló mongol fejével", aki "az én kincsem" illetve "az én csillagom" névre hallgat mindvégig.

Mert mindvégig az a bizonyos boldog feleség beszéli el a megszállott gasztronómiai ténykedéseket a konyhában, a véres kaszabolásokat, a saját kenyérsütéseket, a pincében telelő krumpli személyiségfejlődését, a bor életfilozófiáját, a sajt csalárd érzékjátékát.

Saját világ, amit Bíró Zsófia teremt egy konyhából az étkek és étkezések témáin időző eszmefuttatásaival, s olyan gyönyörűséget ébreszt a fanyar, ironikus humorával, ami egy tőről fakad azzal a gyönyörűséggel, amit Hrabal Sörgyári capricciója, vagy Csányi Vilmos Bukfenc és Jeromos-könyvei ébresztenek. Egy sajátos világlátás, amitől az olvasója boldoggá olvassa magát.

(Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége, Libri)