Előfizetés

Civilek háta mögül lőnek az ukrajnai szakadárok

Az ukrán kormányerők több mint 30 terroristát megöltek, többet megsebesítettek május 5-én a Donyeck megyei Szlovjanszk körüli harcokban – írta Arszen Avakov ukrán belügyminiszter kedden Facebook-oldalán. A belügyi tárca vezetője közölte: a rendfenntartók a hétfői összecsapásokban négy embert veszítettek és 20 tagjuk megsebesült. Az ukrán kormányerők kelet-ukrajnai előrenyomulásáról változatlanul egymásnak ellentmondó hírek látnak napvilágot a

Avakov tudatta, hogy Kelet-Ukrajnában a kormányerők ellen harcolók között nagyon sok a Krímből érkezett fegyveres, de vannak oroszok, és hétfőn csecsenek is megjelentek. A belügyminiszter a bejegyzésében kiemelte, hogy az ukrán katonák nem lőhetnek a polgári lakosságra, amit nagymértékben kihasznál az ellenség, amely a civilek háta mögé rejtőzik és onnan tüzel. Az ilyen tűzfészkeket nem tudjuk sem helikopterekkel, sem géppuskatűzzel felszámolni, mert nem lőhetünk lakóházakra – tette hozzá.

Avakov a valós helyzet megértését kérte azoktól, akik a hátországból bírálják a terrorellenes műveletet és látják el – mint fogalmazott – „okos tanácsokkal” a frontvonalban harcolókat. Megjegyezte: az ukrán hadsereget módszeresen bomlasztották, ezért nincsenek megfelelő speciális egységei. Úgy vélte, ami jelenleg történik, az a harcban való összecsiszolódás, sok év után az első. Most látjuk, hogy ki kicsoda, ki imitálja a cselekvést, ki a parancsmegtagadó, ki a ravaszkodó és ki a bátor – írta az ukrán belügyminiszter.

Mint arról tegnap is beszámoltunk, egymásnak ellentmondó hírek látnak napvilágot az ukrán kormányerők kelet-ukrajnai előrenyomulásáról. Miközben Kijev rendre sikerekről számol be, az oroszbarát erők újra és újra arról adnak hírt, hogy további épületeket foglaltak el. Az úgynevezett népi milícia vezetője, Miroszlav Rudenko azt közölte, "regionális központokban fontos önkormányzati épületeket" vontak uralmuk alá. Szlovjanszkban folytatódnak a heves harcok, ám, hogy valójában melyik fél uralja a várost, egyelőre nem tudni. A kijevi titkosszolgálat szerint Szlovjanszk és Kramatorszk "nagyrészt" az ukrán erők kezére került. A szeparatisták azt közölték, húsz fegyveresük vesztette életét a kormányerők akciójában.

A Reuters azt közölte, hogy sokan menekültek el a városból, a harcok egyre inkább a városközpont közelében dúlnak. A szlovjanszkihoz hasonlóan a kramatorszki helyzet is átláthatatlan. A kijevi kormány azt állította, hogy az ukrán belbiztonságiak "helyreállították a rendet" a városban. Olekszandr Turcsinov ideiglenes elnök egy televíziós interjújában azt állította, a Kreml háborút indított Ukrajna ellen. 

A nemzetközi diplomáciai erőfeszítések folytatódnak:  Vlagyimir Putyin orosz elnök párbeszédet követelt a konfliktusban érintett felek között az Angela Merkel kancellárral folytatott telefonbeszélgetése során. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Abu Dzabiban azt közölte, szívesen közvetítene a válságban, "amennyiben szükség van rá".

Az EBESZ elnökségét ellátó Didier Burkhalter svájci államfő szerdán Moszkvába látogat, hogy a kialakult helyzetről tárgyaljon.

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter úgy vélte, második genfi konferencia megtartására van szükség azért, mert az első, az Egyesült Államok, Oroszország, Ukrajna és az Európai Unió között létrejött megállapodást sem ültették át a gyakorlatba. Szerinte egy második konferencián konkrét vállalásokat tehetnek a felek.

A szövetség ára

A figyelmes szemlélő számára olykor úgy tűnik, a történelem minduntalan ismétli önmagát. Angela Merkel május 8 - ára Berlinbe invitálta a magyar miniszterelnököt az ukrán válság kiéleződése miatt. A kancellár asszony ezzel a lépésével mintha megbontotta volna azt a kontinentális koalíciót, mely idáig több - kevesebb sikerrel, de mindenesetre következetesen fellépett az Orbán - rezsimnek az európai értékrenddel összeegyeztethetetlen intézkedései és demokráciadeficitje ellen.

Merkel, akinek országát gazdasági szempontból ezernyi szál köti Oroszországhoz, nyilvánvalóan felismerte Budapest fonák helyzetét a paksi erőmű bővítése miatt, és lehetséges szövetségesként tekint a magyar kormányfőre a keményebb fellépést szorgalmazó európai hatalmakkal és Washingtonnal szemben.

Déja vu - érzésem indokolt. A most kibontakozni látszó újabb hidegháború felidéz számomra egy másik vitatott történelmi személyiséget, akinek politikai túlélését és rendszerének fennmaradását éppenséggel a korábbi hidegháború tette lehetővé. Francisco Franco tábornok uralomra jutását nem kis mértékben a tengelyhatalmak katonai támogatásának, és tegyük gyorsan hozzá: a "be nem avatkozás" elvét valló demokratikus államok passzivitásának köszönhette.

A "Generalissimo" a spanyol polgárháború befejeztével tömegesen végeztette ki, illetve tüntette el börtöneiben a fasiszta hatalom ellenfeleit, az elfogott köztársaságiakat. Bár országa belépését a második világháborúba hivatalosan nem merte megkockáztatni, a Szovjetunió elleni hadműveletekbe bekapcsolódott a spanyol "Kék Hadosztály".

A győztes antifasiszta koalíció államainak vezetői természetesen nem felejtették el Franco fentebb felsorolt bűneit, s az autokrata madridi rezsimet évekre kirekesztették a nemzetek közösségéből. Az elszigeteltség azonban rögvest oldódni kezdett, amint a két szuperhatalom szembenállása kiéleződött. Az USA vezetésének szüksége volt a stratégiailag fontos helyzetben fekvő ország szövetségére, s emiatt a spanyol diktátor elemi demokráciaellenessége felett is hajlandó volt szemet hunyni. Ezzel párhuzamosan Franco az autokrácia tényleges meghagyása mellett felépítette országában a demokrácia díszleteit, s utódjául jelölte ki a ma is uralkodó Juan Carlost. Csak 1975-ben bekövetkezett halála után indulhatott el Spanyolország a demokratikus fejlődés útján.

Orbán Viktor, aki vitathatatlanul kifinomult politikai érzékkel rendelkezik, berlini látogatásakor a szövetségért cserébe igen nagy árat szabhat a német vezetésnek. Kis túlzással, akár ultimátumot is adhat Merkel asszonynak, melyben az európai szervezetek részéről kabinetjére nehezedő nyomás enyhítését követelheti.

Magyarországnak az újabb hidegháború miatt felértékelődött a térségbeli szerepe, s ez az Orbán - rezsimnek legalábbis a megtűrését eredményezheti az európai közösségben. Nem mindegy, hogy az EP-ben a rövidlátó opportunisták, avagy a demokrácia kérlelhetetlen hívei kerülnek többségbe. Egy okkal több, hogy elmenjünk szavazni május 25-én.

A szövetség ára

A figyelmes szemlélő számára olykor úgy tűnik, a történelem minduntalan ismétli önmagát. Angela Merkel május 8 - ára Berlinbe invitálta a magyar miniszterelnököt az ukrán válság kiéleződése miatt. A kancellár asszony ezzel a lépésével mintha megbontotta volna azt a kontinentális koalíciót, mely idáig több - kevesebb sikerrel, de mindenesetre következetesen fellépett az Orbán - rezsimnek az európai értékrenddel összeegyeztethetetlen intézkedései és demokráciadeficitje ellen.

Merkel, akinek országát gazdasági szempontból ezernyi szál köti Oroszországhoz, nyilvánvalóan felismerte Budapest fonák helyzetét a paksi erőmű bővítése miatt, és lehetséges szövetségesként tekint a magyar kormányfőre a keményebb fellépést szorgalmazó európai hatalmakkal és Washingtonnal szemben.

Déja vu - érzésem indokolt. A most kibontakozni látszó újabb hidegháború felidéz számomra egy másik vitatott történelmi személyiséget, akinek politikai túlélését és rendszerének fennmaradását éppenséggel a korábbi hidegháború tette lehetővé. Francisco Franco tábornok uralomra jutását nem kis mértékben a tengelyhatalmak katonai támogatásának, és tegyük gyorsan hozzá: a "be nem avatkozás" elvét valló demokratikus államok passzivitásának köszönhette.

A "Generalissimo" a spanyol polgárháború befejeztével tömegesen végeztette ki, illetve tüntette el börtöneiben a fasiszta hatalom ellenfeleit, az elfogott köztársaságiakat. Bár országa belépését a második világháborúba hivatalosan nem merte megkockáztatni, a Szovjetunió elleni hadműveletekbe bekapcsolódott a spanyol "Kék Hadosztály".

A győztes antifasiszta koalíció államainak vezetői természetesen nem felejtették el Franco fentebb felsorolt bűneit, s az autokrata madridi rezsimet évekre kirekesztették a nemzetek közösségéből. Az elszigeteltség azonban rögvest oldódni kezdett, amint a két szuperhatalom szembenállása kiéleződött. Az USA vezetésének szüksége volt a stratégiailag fontos helyzetben fekvő ország szövetségére, s emiatt a spanyol diktátor elemi demokráciaellenessége felett is hajlandó volt szemet hunyni. Ezzel párhuzamosan Franco az autokrácia tényleges meghagyása mellett felépítette országában a demokrácia díszleteit, s utódjául jelölte ki a ma is uralkodó Juan Carlost. Csak 1975-ben bekövetkezett halála után indulhatott el Spanyolország a demokratikus fejlődés útján.

Orbán Viktor, aki vitathatatlanul kifinomult politikai érzékkel rendelkezik, berlini látogatásakor a szövetségért cserébe igen nagy árat szabhat a német vezetésnek. Kis túlzással, akár ultimátumot is adhat Merkel asszonynak, melyben az európai szervezetek részéről kabinetjére nehezedő nyomás enyhítését követelheti.

Magyarországnak az újabb hidegháború miatt felértékelődött a térségbeli szerepe, s ez az Orbán - rezsimnek legalábbis a megtűrését eredményezheti az európai közösségben. Nem mindegy, hogy az EP-ben a rövidlátó opportunisták, avagy a demokrácia kérlelhetetlen hívei kerülnek többségbe. Egy okkal több, hogy elmenjünk szavazni május 25-én.