Harmincéves az Amadinda Ütőegyüttes

Harmincéves a világban is nagy feltűnést keltett, sok országban kiugró sikert arató Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes. Az ünnepi koncertet napra pontosan, május 18-án tartják a Zeneakadémián, harminc évvel ezelőtt ekkor mutatkozott be négy energikus srác az Amadinda tagjaként.

A nevüket egy ugandai eredetű hangszernek köszönhetik, ez jókora fa instrumentum, ami mellé letérdelnek a földre, és ütőkkel „agyba-főbe” püfölik. Hihetetlen hangerővel, elképesztően felpörgetett ritmusban, bámulatosan extatikus, elementáris hatás váltható így ki. De persze játszhatók finom, halk számok is rajta, bár a debütáláskor mindenképpen hangsúlyos volt az energikusság, az ősi erő, hogy négy fiatalember csaknem dörömbölve, bebocsájtást kér, sőt követel a művészet szentélyébe, új időknek új dalaival tör be a köztudatba. És tényleg szinte egy csapásra betörtek, jöttek, láttak győztek, szakmai és közönségsikert egyaránt arattak.

Fütyültek a hangversenyek ünnepélyes kereteire, nem viseltek szmokingot, farmerban, színes ingben lépnek fel azóta is, a legnívósabb hangversenytermekben. És az együttes vezetője, Rácz Zoltán könnyedén, akár anekdotázva, beszél a különböző zeneművek között, szól a darabról, a zeneszerzőről, vagy akár azokról a hangszerekről, amelyeken játsszák. Egy Amadinda koncerten ugyanis telis tele a pódium izgalmasnál izgalmasabb, látványosabbnál látványosabb, különlegesebbnél különlegesebb instrumentumokkal.

Önálló látványosságot képeznek. Ha úgy tetszik, akár show elemként is szolgálnak. A show különben nem áll távol az együttestől, a Marslakók című darabban például egyenesen marslakóknak öltöznek, színészi képességeiket is csillogtatva, abszurdba hajló jeleneteket adnak elő, úgy, hogy közben a publikum fetreng a röhögéstől, de persze ezt a fergeteges, virtuózan előadott zene is kiváltja. Ha úgy tetszik, ez totális letámadás, több érzékünket is megcélozzák.

Hosszú-hosszú ideje nem véletlenül lépnek fel Presser Gábor állandó társaságában, és plusz vendégekkel, szilveszterkor is, kiváló a humoruk, amit jóféle improvizációkkal képesek tetézni. Ugyanakkor magától értetődő természetességgel játszanak fajsúlyos szerzőket is. Kortárs jelesek közül többen írtak nagyszerű műveket számukra. John Cage, Ligeti György, Kurtág György, Eötvös Péter, vagy éppen Petrovics Emil, Vidovszky László is sajátos különlegességgel, izgalmasan egyéni stílusban szólal meg az előadásukban.

És nagyon tudnak élesen hangulatot váltani. Hidegből melegbe rántani a publikumot. Letaglóznak, és akár rögtön azután, örömtől duzzadó zenét játszanak, boldogsághormonok tömkelegét szabadítják fel. Hihetetlen összmunkára, bámulatos összelélegzésre képesek, ugyanakkor érezhetően valamennyien igencsak markáns egyéniségek. Bojtos Károly, Holló Aurél, Rácz Zoltán, Váczi Zoltán alkotják a csapatot. Maguk is szereznek zenét. A jubileumi koncerten is elhangzik Holló-Váczi szám. Lesz számukra írt Steve Reich mű, és persze elmaradhatatlanok a tradicionális jávai és balinéz zenék. Az ünnepi alkalomra tekintettel, még a közönség kívánalmának megfelelő tradicionális muzsikát is játszanak majd.

Legutóbb akkor hallottam őket, amikor a Liszt Ferenc Kamarazenekar ötvenéves jubileumán léptek fel, ugyancsak a Zeneakadémián. Nem lankadt a lelkesedésük. Nyilvánvalóan erejük teljében vannak. Ha minden jól megy, ők is simán megérhetik az ötven esztendős jubileumukat, és sokak gyönyörűségére játszhatnak még rengeteget, itthon és a világban egyaránt.