Bár nem kétséges, hogy a voksolást, amint az első, 1994-es szabad választás óta mindig, ezúttal is az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC), az apartheid elleni küzdelem élharcosa nyeri, a párt ma már messze nem rendelkezik akkora nimbusszal, mint Mandela elnöksége alatt. Egyre erősebbek a szociális feszültségek, az egyik legfontosabb bányászvidéken,
Rustenburgban három hónapja tartanak a munkabeszüntetések, mivel a bányászok magasabb bért, jobb munkakörülményeket követelnek. A sztrájk, a munkaadók és munkavállalók közötti viták igen gyakorivá váltak.
Nagy megdöbbenést keltett a világban, amikor 2012-ben fekete bőrű rendőrök éles lőszerrel tüzeltek a sztrájkoló bányászokra, az összecsapásokban több tucatnyian vesztették életüket.
Ám nemcsak a bányászok panaszkodnak a rossz életkörülményekre. A nagyvárosokban elsősorban amiatt vonulnak az utcára a szegényebb rétegek, mert akadozik a víz- és az áramellátás. A szegényebbeket az is dühíti, hogy a politikusok körében tombol a korrupció.
Súlyos gondot jelent a magas, 24 százalékos munkanélküliség. Azok aránya, akik már egyáltalán nem keresnek munkát, a 40-50 százalékot is elérheti. Javulás pedig nem várható, hiszen a gazdaság tavaly kevesebb mint két százalékkal gyarapodott, s a növekedés idén is csak 2,6 százalékos lesz, ami aligha lesz elég a munkanélküliség számottevő csökkentésére.
Az itt élők többsége rezignáltan vette tudomásul, hogy nemrégiben Nigéria vált Afrika legnagyobb gazdaságába, leváltva az élről Dél-Afrikát.
A parlamenti választás kampányában Jacob Zuma elnök épp a vívmányokat emelte ki. Való igaz, hogy 1994-hez képest sokat fejlődött az ország, a GDP az akkori két és félszerese lett, de az utóbbi években lassulás tapasztalható.
A kormányzat ráadásul egy sor olyan törvényt hozott, illetve elfogadását tervezi, amelyek nyomán még jobban elfordulhatnak a befektetők az országtól. Az állam is részesedést akar a kőolaj és földgázcégekben feltehetően azzal a céllal, hogy meghatározhassa az energiahordozók árát.
De más szektorokban is megfigyelhető az állam erőszakos terjeszkedése. A Financial Mail gazdasági lap szerint Zuma kormánya olyan emberekből áll, akik mélyen megvetik a gazdaságot, s nem is értenek hozzá.
Az 1994-es első szabad választáson tömegek járultak az urnákhoz, mára azonban sokan kiábrándultak a politikából. Az ANC első ízben kerülhet hatvan százalék alá, s megerősödhet az ellenzéki Demokratikus Szövetség (DA).
Az ANC-től vehet el szavazatokat a nemrégiben alakult Gazdasági Szabadságharcosok (EFF) nevű populista tömörülés, amelynek a fehérekkel szembeni gyűlöletkeltése nem ismer határt.
