Pál aspostol példája

A közelmúltban Gábor László nekem tulajdonított egy cikket, amiben állítólag Horn Gyulát védem. Én sok mindenről írtam már az újságban, de Horn munkásságáról nem, legalábbis én nem emlékszem rá, általában csak konkrét dolgokról szoktam írni. De ha már megszólítottak, elmondom a véleményemet.

Egy politikus munkásságát mindig az utókor ítéli meg, a hívei magasztalják, az ellenfelei meg szidják. Ettől még valószínűleg Brüsszelben hamarabb lesz Horn-terem, mint Magyarországon. Minden rendszer azoknak állít szobrot és nevez el épületeket, akik számára fontosak.

A jobboldal Bethlennek és Horthynak állít szobrot és dísztemetést próbál tartani a sírig fasiszta Nyírő Józsefnek. Mindent átneveznek, amit bármilyen baloldali vagy liberális személyről neveztek el. Ugyanazt csinálják, mint amit Rákosiék csináltak, csak fordítva.

A hatvanas években a pártsajtó napi témája volt Adenauer kancellár szapulása, mára már a baloldal is elismeri, hogy nagy államférfi volt, mert megoldotta az NSZK nácitlanítását.

Olvasótársam még mindig a "pufajkásnál" tart. Szerinte egy ember világnézete nem változhat meg. Olvassa el Mussolini életrajzát, aki politikai pályáját még szociáldemokrataként kezdte, csak aztán lett a fasizmus "kitalálója". És hány megállapodott, konzervatív politikus van, aki ifjú korában drogozó hippi rocker volt!

Horn változásának őszinteségére meg hadd emlékeztessem a kereszténység második legnagyobb apostolára, Szent Pálra, aki zsidó főnemesként vad keresztény-üldözőként kezdte, de ma senki sem vonja kétségbe az ő "pálfordulásának" őszinteségét! Ma a világ tele van Szent Pál székesegyházakkal!