Szokatlanul keményen nyilatkozott Hszi Csin-ping kínai elnök a múlt szerdai, Urumcsiban végrehajtott merénylet után. Az akcióban nemcsak késekkel támadtak a járókelőkre, bombát is robbantottak a pályaudvar főbejáratánál. Szinte csodával határos, hogy csak hárman vesztették életüket.
A sérültek száma igen azonban magas, 79 volt. Hszi felindulását az is okozhatta, hogy éppen április 27-30 között látogatott el a Hszincsiang tartományba. Az ujgur fegyveresek a véres akcióval nyilván azt akarták üzenni: hiába keménykedik Peking az ujgurokkal szemben, akkor is ők az urak a háznál.
Hszi államfő láthatóan személyes sértésnek is vette, hogy épp látogatása idején követték el a terrorakciót.
"Kemény intézkedéseket" helyezett kilátásba, ugyanakkor elismerte, mindenki beláthatja, "milyen hosszú és összetett" folyamat a terrorizmus elleni harc.
"Egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelem" - közölte. Az elnök meghirdette az "előzetes csapás" stratégiáját, ami azt jelenti, hogy a helyi hatóságoknak "megelőző intézkedéseket" kell hozniuk, hogy a jövőben elkerüljék a hasonló merényleteket.
A dörgedelmek azonban hatástalanok maradtak. Kanton városában kedden hat személyt késeltek meg egy pályaudvaron. Ezúttal senki sem halt meg, két nőt és két férfit kórházban ápolnak, de állapotuk nem életveszélyes - adta hírül az Újkína hírügynökség.
A legvéresebb merénylet március elején, Dél-Kínában történt. Nyolc, hivatalos közlések szerint ujgur, köztük két nő, késekkel támadt a kunmingi pályaudvaron tartózkodókra. A merénylet során 29 személy vesztette életét, s 143-an sérültek meg. Peking egyébként akkor hírzárlatot rendelt ez az eset kapcsán.
A kínai kormányzat tavaly októberben sem bizonyult túlságosan közlékenynek, amikor egy benzintartályt szállító Jeep tört be a Tienanmen térre. Akkor öt személy vesztette életét és negyvenen sérültek meg.
Hszi Csin-ping számára azért is kellemetlen a merényletek emelkedő száma, mert tavaly épp azzal a céllal hívta életre a Nemzetbiztonsági Tanácsot, hogy javítsa az ország biztonságát. Az ujgur tartomány mellett a testület természetesen Tibetre koncentrál, ahol szintén gyakoriak a konfliktusok.
Különösen a régi oázisvárosban, Kasgarban érzékelhetőek az újkori népvándorlás következményei. A tengerszint felett 1300 méterre fekvő település két évezreden keresztül a Selyemút fontos találkozási pontja volt. A város kezdi elveszíteni antik jellegét. Külső részein hatalmas lakóövezetek létesültek. Új villanegyede most is épül. A pekingi kormányzat Kasgart különleges gazdasági zónává kívánja megtenni. A városvezetés 500 millió euróért 76 emeletes ikertornyot is építene, amely Kasgar új fejlesztési központja lenne. A pekingi kormányzat adókönnyítésekkel serkenti a kasgari beruházásokat.
Az óvárost is átépítik. Ez mintegy 50 ezer családot érint. A helyieket kötelezik arra, hogy faházukat a város átalakítása keretében bontsák le, s cementből építsenek újat helyette. Akinek nincs tőkéje erre, el kell költöznie. Peking szerint azért van szükség erre, hogy a város jobban ellenálljon az esetleges földrengéseknek. A modernizálás mozgatórugója azonban egészen más lehet. A kínai kormányzat ugyanis Kasgart tartja a szeparatisták fészkének. Szélsőségesek többször támadták meg a helyi rendőrőrsöt, így szigorú biztonsági intézkedéseket léptettek életbe.
Itt azonban nem véres merényletek, hanem önégetések okoznak fejtörést Pekingnek: eddig összesen mintegy 120 személy gyújtotta fel magát, hogy Tibet "kínai megszállása" ellen tiltakozzon. Hszi elnök újfajta terroristaellenes harcát egyébként a pekingi kormányzattal szemben kritikus internetes társadalom is támogatja, a hozzászólásokból legalábbis erre lehet következtetni.
Peking hasonló stratégiát folytatott Hszincsiang tartományban, mint Tibetben: erőszakosan terjeszkedett, miközben jelentős infrastrukturális beruházásokat hajtott végre. Bár az ujgur radikálisok a kínai "hódítókat" tekintik legfőbb ellenségüknek, valójában a kommunista hatalomátvétel előtt sem voltak békések a régió mindennapjai.
A 20-as években Jang Zen-hszin kormányzó katonai diktatúrát vezetett be.
Meggyilkolása után néhány évvel, 1933-ban Seng Si-cai szovjet segítséggel akarta újjáépíteni a tartományt, ahol ekkoriban is igen gyakoriak voltak a fegyveres konfliktusok.
Seng a negyvenes években megrögzött antikommunistává vált, 1945-ben döntötték meg hatalmát. Ekkor kiáltották ki a kommunista Kelet-Turkesztáni Köztársaságot, amely a mai Hszincsiang tíz százalékát tette ki, de a világ egyetlen állama sem ismerte el.
1949-ben a kínai kommunisták azt közölték, békés eszközökkel akarják a tartományt beépíteni Kína vérkeringésébe.
1955-ben, amikor létrehozták Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területet, még többségben éltek itt az ujgurok, a hetvenes-nyolcvanas években azonban a han kínaiak tömeges betelepítése után kisebbségbe kerültek.
Manapság 41 százalék az ujgurok, 43 százalék a han kínaiak aránya, a lakosság többi része más etnikumhoz tartozik. 1949-ben még mindössze 3,7 százaléknyi volt a han kínaiak aránya.