Szerintem;

- Történelmi hibák

Albert Einstein, az általános relativitás elmélet megalkotója szerint a világ legnagyobb találmánya a kamatos kamat. Azóta tudjuk, hogy nem vált ez az emberiség hasznára. Sőt! Ennek köszönhető a növekedési kényszer, ami minden hitelfelvevőre kiterjed. A „feltalálók” pedig gondoskodtak arról, hogy a felvett hitel soha ne legyen visszafizethető, sőt szaporodjon, pórázon tartva ezzel az adóst.

Széchenyi óta tudjuk, hogy hitelre szükség van, tehát szépen besétálunk a csapdába. És hogy könnyebben odataláljunk, az utat csupa „jó szándékkal”, kövezték ki. Az országok vezetői azzal ámítják a népet, hogy azok befektetéséből majd megtérül. Nekünk nem sikerült.

1990-ben adódott egy kegyelmi pillanat, amikor megszabadulhatott volna az ország a rablánctól, annyit kellett volna mondania Antall Józsefnek, hogy a rendszerváltás kormánya nem vállal jogfolytonosságot az előzővel, felmondja az adósságszolgálatot, de legalább egy részét. Soros György jelezte, hogy a nyugati pénzvilág felkészült erre. Nem tette meg és azóta is nyögjük az adósságszolgálatot, ami eléri a GDP 1/3-át. És nincs pénz oktatásra, egészségügyre, sok mindenre. Igaz, hogy a rendszerváltás az Ő nevéhez fűződik, de hát az történelmi szükségszerűség volt, ő pedig jókor volt jó helyen. Az államférfi ismérve, hogy felismeri a pillanatot, amikor sorsfordító dolgok történhetnek és él vele.

Nagy baj, hogy már régen nem választódnak ki nagy formátumú politikusok, csak önjelölt hatalommániások.

Horn Gyula felismerte a történelmi pillanatot, amikor Magyarország a határnyitással beírhatja nevét a világtörténelembe, később viszont elmulasztotta a 2/3-os esélyt. A történelem pedig bünteti a ziccerek kihagyását, így aztán nyöghetjük az adósságot és nézhetjük a Fidesz országlását. Ha választani kellene, hogy kinek legyen szobra, mégis inkább őt választanám. Ő végigjárta a damaszkuszi utat, a proletárléttől a miniszterelnökségig és közben csak egyszer tett egy félfordulatot.

„Valaki egyszer azt mondta, hogy álmodni annyi, mint tervezni. Ki hitte volna, hogy egy  ember álma, hogy segítsen másokon, olyan univerzális vonatkozási pont lesz, amely gyakorlatilag modern világunk minden lakosát érinti?” – e szavakkal kezdődik az a felhívás, amelyet a Nemzetközi Vöröskereszt indított el a szervezethez kötődő személyes történetek összegyűjtésére.