Albert Einstein, az általános relativitás elmélet megalkotója szerint a világ legnagyobb találmánya a kamatos kamat. Azóta tudjuk, hogy nem vált ez az emberiség hasznára. Sőt! Ennek köszönhető a növekedési kényszer, ami minden hitelfelvevőre kiterjed. A „feltalálók” pedig gondoskodtak arról, hogy a felvett hitel soha ne legyen visszafizethető, sőt szaporodjon, pórázon tartva ezzel az adóst.
Széchenyi óta tudjuk, hogy hitelre szükség van, tehát szépen besétálunk a csapdába. És hogy könnyebben odataláljunk, az utat csupa „jó szándékkal”, kövezték ki. Az országok vezetői azzal ámítják a népet, hogy azok befektetéséből majd megtérül. Nekünk nem sikerült.
1990-ben adódott egy kegyelmi pillanat, amikor megszabadulhatott volna az ország a rablánctól, annyit kellett volna mondania Antall Józsefnek, hogy a rendszerváltás kormánya nem vállal jogfolytonosságot az előzővel, felmondja az adósságszolgálatot, de legalább egy részét. Soros György jelezte, hogy a nyugati pénzvilág felkészült erre. Nem tette meg és azóta is nyögjük az adósságszolgálatot, ami eléri a GDP 1/3-át. És nincs pénz oktatásra, egészségügyre, sok mindenre. Igaz, hogy a rendszerváltás az Ő nevéhez fűződik, de hát az történelmi szükségszerűség volt, ő pedig jókor volt jó helyen. Az államférfi ismérve, hogy felismeri a pillanatot, amikor sorsfordító dolgok történhetnek és él vele.
Nagy baj, hogy már régen nem választódnak ki nagy formátumú politikusok, csak önjelölt hatalommániások.
Horn Gyula felismerte a történelmi pillanatot, amikor Magyarország a határnyitással beírhatja nevét a világtörténelembe, később viszont elmulasztotta a 2/3-os esélyt. A történelem pedig bünteti a ziccerek kihagyását, így aztán nyöghetjük az adósságot és nézhetjük a Fidesz országlását. Ha választani kellene, hogy kinek legyen szobra, mégis inkább őt választanám. Ő végigjárta a damaszkuszi utat, a proletárléttől a miniszterelnökségig és közben csak egyszer tett egy félfordulatot.