Müller Péter: belső béke az "átmeneti időre"

A Sorsköny adta a segítséget Müller Péternek, hogy miről is beszéljen az Angliában élő magyaroknak péntek este. A Stage in London vendégeként Juhász Edit köszöntötte az írót, akit nagy tetszésnyilvánítással fogadtak a Londonban és környékén élő honfitársai.

Az általa magyarul közzétett Sorskönyvet, a Változások nagy könyvét hívta segítségül az író, amikor arról volt szó, hogy miként tud a legtöbbet segíteni. A 64 Jin-Jang diagram körül a 48-asra, a Kútra esett a választása, amely mély, és csak kötéllel lehet felhozni a tiszta vizet, az élet forrását, persze, ha elég hosszú a kötél, ha nem törik össze a korsó, és ha nem lesz zavaros a víz, amit merítünk.

Müller Péter először volt vendég Londonban, és megvallotta, hogy nagy bajban lenne, ha itt kellene maradnia, és új egzisztenciát kellene teremtenie. Az eredeti, sok ezer éves Ji Kingre, annak német tolmácsolójára és tanítómestereire utalva elmesélt egy történetet, miszerint az egyik kínai faluban már olyan régen volt eső, hogy az emberek életét a kiszáradás fenyegette, ezért elhívták az esőcsinálót. Az öregember egy lovaskocsin érkezett és bezárkózott egy kunyhóba. Megkérte a falubelieket, hogy ne zavarják, az ételt is csak tegyék az ajtaja elé. Harmadnapra nemcsak eső, még hó is esett, ami ott azelőtt soha volt. Ji King német fordítója megkérdezte az esőcsinálót, hogy tudta ezt elérni. Az öreg azt mondta, hogy az emberektől távol visszakerült a lelke legmélyére, a tiszta és harmonikus világba, és meg tudta idézni az esőt. Az eső, a víz, a tiszta forrás, az élet vize, amely mindannyiunkban egyforma, és mindannyian a lelkünk mélyén, a Kútban találjuk.

Az írónak feltett kérdésekben felmerült, hogy a kettősség - magyarnak lenni egy másik országban - mekkora megpróbáltatást jelent, amire Müller Péter azt felelte, hogy a Kút mindig velünk van, ezért mindannyian képesek vagyunk lemenni annak mélyére, meríteni a vízből, ha elég hosszú a kötelünk, útközben nem törik össze korsónk és nem zavaros a víz. Ha ezt meg tudjuk tenni, mindegy, hogy hol élünk, a belső béke és egyensúly megteremti a belső otthont. Arra az átmeneti időre – fogalmazott Müller - amíg itt a Földön élünk.