A Nature-ben publikált modellt egy nemzetközi kutató csoport készítette hat hónap alatt néhány szuperkomputer igénybe vételével. Ez ugyan hosszú időnek tűnhet, de tudni kell, hogy egy közönséges laptoppal ezt az eredményt 2 ezer év alatt lehetett volna elérni.
A részletes szimuláció rekonstruálta a világegyetem egész történetét a galaxisok kialakulásáról, a csillagok fejlődéséről szóló elméletek és a fizika törvényei alapján. Gázfelhő-robbanásokat, fekete lyukakat és rengeteg csillagot beleértve. Sőt, azt a szupernovát is, amely ha megérkezik, összezavarja a kémiai elemeket és kisepri a Földtől az életet.
A modellt a kutatók úgy készítették, hogy elfogadták, minden kezdet a sötét anyaggal való összefüggéssel indult el.
A modellt az egész világ tudósai csodálatosnak minősítik. „Ma hiteles nyomokat találunk arra vonatkozóan, hogyan alakultak ki a csillagok és a galaxisok a sötét anyaggal való kapcsolat alapján” - nyilatkozta Richard Ellis, a pasadenai California Institute of Technology professzora.
A szuperkomputerekkel kreált modell főként a durhami egyetem professzorának, Carlos Frenknek az elméletére alapoz, aki a világegyetem létrejöttének kutatásában a sötét anyaggal való kapcsolatot tartja a legfontosabbnak.
A komputer pedig éppen ennek a sötét anyagnak a viselkedését szimulálja. Ez az anyag fuzionált a kezdeti világegyetemmel, ez a sötét anyag alakított ki köréje egy kozmikus hálót és egy sötét energiát, egy titokzatos erőt, amellyel fejlődésre késztette.
A modell egy olyan időszakot mutat be, amely a 13, 7 milliárd évvel ezelőtti Big Bang után eltelt 12 millió évtől máig tart.
Látni, ahogy a világegyetem fejlődik, az első galaxisokban kialakulnak a napok, a sötét lyukak, amelyeknek szupermasszív a középpontjuk és hatalmas gázok töltik ki a tereket a galaxisok között.
Kezdetben csak olyan elemek voltak jelen, mint a hélium és a hidrogén, míg a súlyosabbak, a szén és az oxigén a csillagok belsejében alakultak ki és ott voltak, amíg nem kerültek az űrbe a csillagrobbanáskor.
A modell a Hubble Teleszkóp által felvett képekkel való folyamatos összehasonlítás alapján az eddigiek között a leghitelesebb. Egyrészt korrektül ábrázolja a galaxisok méreteit, de az alacsony tömörségű csillagok, amelyek százszor lazábbak, mint a Tejút, idősebbeknek látszanak az eddig ábrázoltaknál. És éppen ebben rejlik a modell hasznossága, mivel a szimuláció azokból az adatokból táplálkozik, amelyeket a fizikusok az elmúlt évtizedekben gyűjtöttek össze, így meg lehet találni a különbségeket, és hibákat, át lehet gondolni azoknak az elméleteknek a következményeit, amelyek kiigazításra szorulnak, hogy a legjobban meg lehessen közelíteni az igazságot a világegyetem titokzatos létrejöttéről.