A cunamik nyomába eredtek a tudósok

A "csendes rengéseket" méri egy nemzetközi kutatócsoport egy éven keresztül az Új-Zéland melletti tengerfenéken, hogy megfejtsék a cunamik rejtélyeit - jelentette be hétfőn az új-zélandi Földtani és Nukleáris Tudományok Intézete (GNS).

A tengerfenék rengéseinek eddigi legnagyobb szabású vizsgálata kezdődik: az Egyesült Államokból és Japánból érkező 32 műszer méri a lemezek mozgásának erősségét az Új-Zéland Északi-szigetétől keletre elterülő óceán mélyén. A Poverty-öböl mellett regisztrálják az óceáni talaj elmozdulásait, Gisborne várostól 25-100 kilométeres távolságban, száztól négyezer méterig terjedő vízmélységben.

A projekt célja, hogy a Hikurangi-Kermadec szubdukciós zóna cunami- és földrengésveszélyeiről nyerjenek információt. A szubdukciós zónában a pacifikus kőzetlemez az ausztrál kontinentális kőzetlemeznek ütközik és úgynevezett csendes rengéseket okozva alábukik.

Nagyjából 18 havonta lépnek fel ezek a csendes rengések, melyek során egy-két hét alatt az óceáni kőzetlemez hosszú szakasza akár két centimétert is mozdulhat kelet felé. Ha ez a mozgás nem két hét, hanem néhány másodperc alatt történne, mint egy földrengés idején, a lökések 6-os, 7-es erősségűek lennének - írta közleményében a GNS.

Mintegy tucatnyi ilyen zóna létezik a Földön, ahol rendszeresek a "csendes rengések", ám az új-zélandi az egyetlen, ahol 5-15 kilométeres tengerfenék alatti mélységben történnek. A zónák többségében 20-40 kilométeres mélységben zajlik ez a mozgás.

A szubdukciós zónák számlájára írhatók a világ legnagyobb földrengései: a két legutóbbi példa a 2011. áprilisi, tohokui földrengés Japánban, mely 9-es erősségű volt, illetve a 9,1-es, 2004-es szumátrai - mondta Bill Fry, a GNS szeizmológusa.

A 32 műszer egy éven át precízen méri a földrengések mélységét, hogy megmutassa, milyen a mozgás háromdimenziós eloszlása a földkérgen belül. A tárolt adatokat a készülékek 2015-ben, a felszínre hozásuk után töltik le és elemzik a tudósok.