Kérdések sora Vajna és Szima kaszinóiról

"A látszat az, hogy a kormány tisztességtelenül osztja fel a piacot a szerencsejáték iparban, és nem törekszik arra, hogy ellenőrizze, vagy a költségvetésbe terelje az abban megforduló százmilliárdokat" - állapítja meg Kónya Péter, az Együtt-PM parlamenti képviselője abban az írásbeli kérdésben, amelyet ma nyújt be az Országgyűlésnek.

 A politikus tucatnyi konkrét kérdést is feltesz beadványában a kaszinókoncessziókról döntő Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek, aki egy tavaly őszi fideszes törvénymódosítás alapján saját hatáskörben, nyilvános pályázat mellőzésével dönthetett arról, ki számít Magyarországon úgynevezett "megbízható szerencsejáték-szervezőnek", és kivel kössön az állam egy évtizedre szóló koncessziós szerződést kaszinóüzemeltetésére.

A tárca a múlt héten közölte, hogy az országszerte kiosztható kevesebb, mint tucatnyi koncesszióból egyelőre hétre kötöttek szerződést: ötre az Andy Vajna filmipari kormánybiztos érdekeltségébe tartozó Las Vegas Casino Kft.-vel, kettőre pedig Szima Gáborhoz, a debreceni fociklub tulajdonosához köthető Aranybónusz 2000 Kft.-vel. Csakhogy - hívta fel a figyelmet Kónya az írásbeli kérdésben - "Andy Vajna és Szima Gábor a beharangozott elvárásoktól, pályázati feltételektől függetlenül és nyilvánvalóan érdemi átláthatósági vizsgálat nélkül lettek a koncessziós pályázat nyertesei".

A politikus szerint Szima érdekeltsége azért nem felelt meg az előírásoknak, mert évek óta veszteséges a gazdálkodása, míg a Vajnához köthető vállakozás offshore-hátterű, tulajdonosi köre nem átlátható.

Szerző

A Páva utca „visszalép”

Felbontja az állami Veritas Történetkutató Intézettel két hete kötött együttműködési megállapodást a Páva utcai holokauszt központ tegnap hivatalba lépett igazgatója, pedig ugyanő, Haraszti György írta alá a botrányt kavart dokumentumot - még a központ közalapítványának kuratóriumi elnökeként. Forrásaink magyarázata szerint "véletlenül" került szignója a papírra, melyet az igazgatóhelyettes tett elé, aki azóta nem a Páva utcában, hanem már a Veritas-nál dolgozik.

Azonnali hatállyal felbontja a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (HDKE) a Veritas Történetkutató Intézettel alig két hete kötött, botrányt kavart együttműködési megállapodását - értesült lapunk. A lépés furcsasága, hogy erre keddi első munkanapján a HDKE - Orbán Viktor miniszterelnök által felkért - új igazgatója adott utasítást, aki nem más, mint a megállapodást a Veritassal aláíró Haraszti György. Ismert, április végén Haraszti a HDKE közalapítványának kuratóriumi elnökeként írta alá a dokumentumot a Veritast irányító Szakály Sándorral, aki - társadalmi felháborodást kiváltva - "idegenrendészeti intézkedésnek" nevezte az 1941-es kamenyec-podolszki deportálást.

Tehát Haraszti aláírta, majd két héttel később ugyanő felmondja a botrányos együttműködést. A látszólag logikátlan lépést lapunknak megerősítő, a HDKE-nél zajló eseményeket jól ismerő forrásaink ezt azzal magyarázták, hogy Haraszti figyelmetlen volt és "véletlenül" írta alá a megállapodást, az elé tett sok más aláírandó papírral együtt. A megállapodás előterjesztője forrásaink szerint a HDKE igazgató-helyettese, Botos János volt. Az ő munkaszerződése lejárt - miként az igazgató Szita Szabolcs mandátuma is, ezért volt szükség vezetőváltásra -, és Botos már nem a Páva utcában dolgozik, hanem úgy tudjuk, a Veritas Intézetnél kapott új megbízatást. A HDKE-nél a lejárt mandátumú kuratóriumi tagokat is lecserélték.

A mostani fejlemény nem az első furcsa körülmény. A régi igazgató, Szita Szabolcs korábban méltatlannak nevezte és bírálta, hogy - távollétében, míg külföldön volt - az ő tudta nélkül kötött a HDKE nevében Haraszti együttműködést a kormány által alapított Veritas-szal. Haraszti azóta sem szólalt meg az ügyben, ám az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetemen viselt tisztségeiről lemondott, miután az egyetem tanácsa bírálta a lépést. Az egyébként már két hete is furcsa volt, hogy a megállapodásról csak Szakály Sándor adott ki közleményt a Veritas nevében az MTI-nek.

Kritikus hangok az MTA-n
A Szabadság téri tüntetők "küldötteként" Mécs Imre, '56-os halálraítélt, volt parlamenti képviselő, a demonstrációsorozat állandó résztvevője is felszólalt tegnap az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya "Történelmi emlékezet és történettudomány" című konferenciáján. Mécs a generációkon keresztül elmaradt, történelmi múlttal való szembenézésről beszélt, kitért a mindenkori állam felelősségére, továbbá szólt a tervezett megszállási emlékműről és a történelemhamisítás veszélyéről is. "Semmiféle kétharmaddal nem lehet megváltoztatni Einstein specialis relativitáselméletét: a tisztességesen művelt történelem - tudomány" - hangoztatta. A konferencián Ungváry Krisztián, Ormos Mária, Gyáni Gábor és Frank Tibor történészek, továbbá Marosi Ernő művészettörténész is felszólalt; az egész rendezvényre jellemző volt amúgy a kritikus hangvétel a jelenlegi történelemszemlélettel és az emlékművel szemben.
Este a Szabadság téren ismét megtartották az emlékmű ellen tiltakozók szokásos élőláncos demonstrációjukat, amelynek elején ledöntötték a terület körüli - birtokvédelmi határozattal és rendőrsorfallal védett - kordon egy részét, mire a rendőrök igazoltatták őket. Ma és holnap egyébként a Szegedi Tudományegyetem és a Szegedi Zsidó Hitközség szervezésében tartanak kétnapos nemzetközi holokausztkonferenciát a szegedi egyetemen.

Szerző

Öt és fél év letöltendő börtönre ítélték Biszkut

Öt és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte az 1956-os megtorlások miatt Biszku Bélát első fokon a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa. Ezzel egyrészt teljesült a kormánypárti és jobbikos akarat, amely a volt állampárti vezetőt elsőként ültette a vádlottak padjára, másrészt ez a per csak Biszku közvetett felelősségéről szólt, és bár a 92 éves egykori belügyminiszternek az ügyészség szerint konkrét büntetőeljárásokban is szerepe volt, azokra nem sikerült bizonyítékot találni.

Felbujtóként több emberen elkövetett szándékos emberöléssel megvalósított háborús bűntett, bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, valamint kommunista bűnök tagadása miatt is bűnösnek mondta ki a 92 éves Biszku Bélát tegnap a Fővárosi Törvényszék katonai tanácsa, 58 évvel az '56-os megtorlások után. Az egykori belügyminiszter első fokon öt és fél éves letöltendő szabadságvesztést kapott, de szabadlábon marad a jogerős ítéletig. Biszku az utolsó szó jogán sem szólalt meg, a bíró kérdésére csak arra tett célzást - mivel akkor már túl voltak a több órás perbeszédeken is -, hogy a tárgyalást ne napolják el ítélethirdetésre, hanem "fejezzük be".

Biszku alig beszélt az egész eljárás során, rövid írásbeli vallomása is arról szólt, hogy a karhatalom létrehozásában nem vett részt, 1956 november-decemberében részükre nem adott utasítást, és nem vett részt "békés tüntetések" feloszlatásában. A vád arról szólt, hogy Biszku, az MSZMP központi irányító testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjaként része volt a forradalmat követő megtorlások elrendelésében, a civil lakosság elleni sortüzekben.

Az 1956. december 6-án a fővárosi Nyugati Pályaudvarnál tartott "vörös-zászlós" tüntetésen a karhatalom emberei négy embert öltek meg, két nappal később Salgótarjánban 46 ember lelte halálát a kapitányság előtt, 1957. március 9-én pedig Martonvásáron "ellenforradalmár-gyanús" tudósokat kínoztak meg. Mivel a Biszku lakásán 2012 szeptemberében tartott házkutatásnál 11 sörétes lőszer is előkerült, a lőszerrel való visszaélés is a vádak közé került, miként a kommunista rendszer bűneinek tagadása, amiért a Duna Tv Közbeszéd című műsorában 2010-ben Biszku azt mondta, 1956 kapcsán nem bánt meg semmit, nincs miért bocsánatot kérnie, Nagy Imre pedig "megérdemelte a sorsát".

A per azonban így is csak Biszku közvetett felelősségéről szólt, noha jogászok is sokat tettek azért, hogy Biszkut életében sikerüljön elszámoltatni. Ám az eljárás 2012 februárjában jobbikos képviselők feljelentésére indult, aminek a Fidesz ágyazott meg a kommunista rendszer bűneinek elévülhetetlenségéről szóló jogszabály beiktatásával, 2011 végén.

2012 szeptemberében mindenesetre Ibolya Tibor fővárosi főügyész "a rendszerváltás utáni magyar büntető igazságszolgáltatás jelentős mérföldkövének" nevezte Biszku meggyanúsítását, és már akkor az '56-os megtorlások "fő irányítójaként és felelőseként" emlegette a volt belügyi vezetőt, noha elismerte, ezek nehezen bizonyíthatók, miként az is, hogy belügyminiszterként Biszku konkrét büntetőeljárásokat befolyásolt volna, de Ibolya akkori "lebegtetése" szerint ezek bizonyításán akkor még dolgoztak.

Igaz, hogy az 1949-es Genfi Konvenció és a 1968-as New York-i Egyezmény alapján elvileg korábban is vád alá lehetett volna helyezni Biszkut, az már nem derült ki, hogy ez végül miért nem történt meg. Jócskán hozzájárulhatott, hogy nem került elő olyan dokumentum, ami szerint Biszkuék konkrétan sortüzekre, vagy bántalmazására utasították volna a karhatalmat. Erre reagált azzal az ügyész, hogy a sortüzek "ideológia tűzparancsra" történtek, mert a karhatalom létrehozásának módja és irányítása miatt a karhatalmistákban "olyan érzés keletkezhetett, hogy jogszerűen nyithatnak tüzet fegyvertelen civilekre".

A perben eleve csak az áldozatok leszármazottait tudták tanúként meghallgatni, akik a pufajkások kínzási módszereiről tudtak beszélni. Kádár János, Apró Antal, Marosán György - Ibolya szerint mindenesetre, ha élnének, őket kellene még a sortüzekkel összefüggésbe hozni. Nem volna alaptalan ezek után igazat adni Biszku védőjének, aki szerint mind a kormány, mind a Jobbik "politikai hecckampányra" használta fel az ügyet, és az ügyészség politikai akaratot teljesített.

"Az államhatalom pillanatnyi politikai érdekekért ítéltet el embereket. Komoly elvárások fogalmazódtak meg az ügy kapcsán, ezért az ítélethez kellő bátorságot kívánok" - üzent az ügyvéd a bírónak. Erre az ügyész a viszontválasz szükségét érezve, határozottan tagadta, hogy az ügyészség politikai megrendelésre dolgozna, ami már csak azért is sántít, hiszen lényegében Biszku elszámoltatására született a 2011-es jogszabály. Bár az ügyész életfogytiglant kért a vádlottra, hajlott korára tekintettel nem mondható, hogy enyhébb verdikt született volna. A bíróság ugyanakkor tíz évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, és Biszkunak még 350 ezer forint bűnügyi költséget is ki kell fizetnie.