Bársony Éva;
mozi;Oscar-díj;filmművészet;
2014-05-14 14:05:00
A valóságos történetet Uri Orlev írta meg nagysikerű regényben, ennek alapján készült a film. A 8 éves Srulik 1942-ben megszökik a varsói gettóból, és mint sokezer kis sorstársa, beveszi magát a Varsó környéki erdőkbe.
-Több tízezer zsidó kisgyerek bujkált a nácik elől azokban az években az erdőkben – mondta a rendező. – A mintegy százezer gyerek közül mindössze ketten élték túl a téli fagyokat, az éhezést, a nácik hajtóvadászatát. Egyik volt a kis Srulik, aki nem adta meg magát sem az éhhalálnak, sem a betegségnek.
A kisfiú története a hihetetlen megpróbáltatások sorozata és különös mentális folyamat is. Srulik felveszi a Jurek Staniak névet, hogy keresztény és lengyel álcát öltsön, és a film arról a szívszorító folyamatról is szól, ahogy a kisfiú tudatosan igyekszik megszabadulni zsidó identitásától.
Danquart elmondta, a különleges történetével szeretné megismertetni a nagyközönséget azoknak az éveknek egy megrendítő, mégis erőt kifejező, igaz történetével.
-A holokauszt, a szisztematikus tömeggyilkosság, a nácik barbársága az egyik karját elvesztett zsidó kisfiú történetének minden egyes képkockáján tükröződik. A film a könyörtelen brutalitásról szól, meg az árulókról, kollaboránsokról és haszonlesőkről. Ugyanakkor a kis főhős túlélése a filmben az emberiességet is a történelmi dokumentum szintjére emeli.
A film ugyanis kegyetlenül őszintén mesél azokról az esetekről, amikor lengyel honfitársai feladják a zsidó gyerekeket, olyan lengyelekről, akik pénzért adják át a kisfiút a náciknak, illetve az orvosról, aki a zsidó gyereket nem hajlandó megoperálni, s Jurek így veszíti el a karját. Ugyanakkor a félig francia, félig lengyel színésznő, Elizabeth Duda nagyszerű megformálásában a film elmondja egy megindítóan szép példáját a bátor segítőkészségnek. Egy olyan asszony emberségét mutatja meg, aki mindenét feláldozza, cserébe azért, hogy megmenthesse Jurek életét.
-Jurek túlélésének története a harmincéves háborút megéneklő pikareszk regény, a Simplicissimus horroisztikus eseményeit idézi – mondja a rendező. - A Fuss, fiú! egy kisfiú életre szóló kalandját igyekszik hitelesen elmesélni Lengyelországban, a második világháború legviharosabb évei alatt. Tudom, ez a történet túl hihetetlen, hogy igaz legyen, de a kisfiú túlélte és ma, 79 évesen bárkinek elmeséli, aki meg szeretné hallgatni. Úgy érzem, hogy azzal, hogy egy ártatlan kisfiú vezet minket végig a történeten, a holokauszt borzalmát még szörnyűbbé teszi.
Pepe Danquart, aki egy rövidfilmjével lett 1994-ben Oscar-díjas, Budapesten elárulta egy műhelytitkát: a kis Jurijt valójában egy ikerpár alakította. Ketten játszották végig a nem mindennapi szerepet, Kamil és Andrzej Tkacz. Erre nem csak azért volt szükség, mert a szerep eleve rendkívüli módon igénybe veszi alakítóját, hanem mert kettőjükben volt meg az, ami Jureket a valóságban átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken: egyikükben ott volt a rendkívüli érzékenység, másikukban a minden akadályt legyőzni akarás belső ereje.
A film végén megjelenik az egykori kisfiú, már öregen, unokái körében. A