Orbán és Kövér az akácosban

Publikálás dátuma
2014.05.14. 17:03
AZ MSZP EP- képviselőjelöltjei. FOTÓ TÓTH GERGŐ
A kampányban a „magyar” akác védelmére felesküdő párt vezető politikusai korábban egy gallyat sem tettek keresztbe a fafajta védelméért, sőt: szóban és tettekben is ott vágtak alá, ahol tudtak -  írja közleményében Mudri György, az MSZP EP-képviselőjelöltje. 

„Az akácfa a magyar tájtól, a Kárpát-medencétől idegen, rendkívül kártékony és agresszív növény, amelynek elterjedése kipusztulással fenyegeti őshonos erdeinket” – mondta az Index cikke szerint Kövér László 2002-ben a Magyar Demokrata című lapnak. Tíz évvel később pedig maga Orbán Viktor tette tiltólistára az akácot: egy 2012-es kormányrendelettel engedély nélkül irthatóvá tette Magyarországon.

Mudri György hangsúlyozza: az EU csak annyit kérdezett, hogy a tagállamok mit terveznek az inváziós fásszárú növényekkel, egyik fideszes politikusnak sem kell tehát küzdenie az akácosokért, csupán nyilatkozniuk kell álláspontjukról.

Mindezek tükrében az MSZP arra kéri a választópolgárokat, hogy bízzák a magyar akác és pálinka ügyét a szocialistákra, akik a baloldali többségű Európai Parlamentben ezeket az ügyeket is el fogják rendezni, a Fidesztől pedig csak annyit kérnek, hogy az EP-választások komolyságára való tekintettel legalább a választás előtti utolsó 10 napban tartózkodjanak a magyar választók tudatos félrevezetésétől.

Szerző

Csütörtökön kezdődik az 5. Budapesti Cigány Filmfesztivál

A cigány kultúra és a cigányság jelenlegi helyzetének bemutatása a célja a csütörtökön kezdődő 5. Budapesti Cigány Filmfesztiválnak, amelynek vasárnapig tartó programjában dokumentumfilmek, kis- és nagyjátékfilmek, kerekasztal-beszélgetések mellett egy kiállítás is szerepel.

Az Örökmozgó Filmmúzeumban tartandó fesztivál programját részben a holokauszt emlékév jegyében állították össze. A szervezők tájékoztatása szerint a bemutatandó filmek egyrészt olyan problémákat dolgoznak fel, amelyek az egész magyar társadalom fontos és aktuális kérdései, másrészt bepillantást engednek az európai cigányság életébe, kultúrájába, hagyományaiba.

Több olyan dokumentumfilmet vetítenek a fesztiválon, amely a cigányságnak a holokauszt alatti szenvedéseit mutatja be: Jancsó Miklós Temetetlen holtak és Kovács László Nem szűnő fájdalommal című filmje mellett látható lesz Fátyol Tivadar Út a halálba című alkotása is.

Számos dokumentumfilm foglalkozik emellett azokkal a társadalmi szintű problémákkal, amelyekkel jelenleg kell megküzdeniük a cigányoknak. Az Isten keze című filmben egy Borsod megyei faluban alapítanak zöldségtermelő szövetkezetet, míg A fal, amit kerítésnek hívunk a nagybányai cigánytelep lebontásáról szól. A Nyíregyháza-Zürich expressz egy 17 évesen prostituálttá vált anyát mutat be, az Építsünk templomot! pedig egy olyan, Kárpátalján élő közösséget, amelynek a hitén kívül semmije sincs. A múlt héten tartott Budapesti Dokumentumfilm Fesztivál egyik díjazott filmje, a népszerű Besence Open is látható lesz.

Tehetséges művészek életútját is megismerhetik a fesztiválozók: Nyári Oszkár színészt, Balázs Elemér dzsesszzenészt, Tosko (Szénási Tibor) prímást, Kecskés Sándor klarinétművészt, valamint Ferkovics József festő- és grafikusművészt portréfilmek mutatják be. Az utóbbi művész alkotásaiból kiállítást is összeállítottak a szervezők, Kecskés Sándorról pedig zenésztársai emlékeznek meg egy kerekasztal-beszélgetésen.

A négynapos fesztiválon, amelynek minden programja ingyenes, vasárnap négy díjat is kiosztanak: a legjobb kisjátékfilmnek, nagyjátékfilmnek, dokumentumfilmnek járó díj mellett különdíjat is átadnak, az alkotók jutalma Ferkovics József egy-egy grafikája, festménye lesz. A fesztivált spanyol flamenco est zárja.

Szerző

Az életéért futott

Hihetetlen, mégis igaz történet, mondta filmjéről Budapesten az Oscar-díjas német rendező, Pepe Danquart. A német-francia-lengyel koprodukcióban készült Fuss, fiú! a ma Izraelben élő, s a film végén meg is szólaló Yoram Friedman igaz története arról, hogyan sikerült zsidóként túlélnie a nácik lengyelországi öldöklését.

A valóságos történetet Uri Orlev írta meg nagysikerű regényben, ennek alapján készült a film. A 8 éves Srulik 1942-ben megszökik a varsói gettóból, és mint sokezer kis sorstársa, beveszi magát a Varsó környéki erdőkbe.

-Több tízezer zsidó kisgyerek bujkált a nácik elől azokban az években az erdőkben – mondta a rendező. – A mintegy százezer gyerek közül mindössze ketten élték túl a téli fagyokat, az éhezést, a nácik hajtóvadászatát. Egyik volt a kis Srulik, aki nem adta meg magát sem az éhhalálnak, sem a betegségnek.

A kisfiú története a hihetetlen megpróbáltatások sorozata és különös mentális folyamat is. Srulik felveszi a Jurek Staniak névet, hogy keresztény és lengyel álcát öltsön, és a film arról a szívszorító folyamatról is szól, ahogy a kisfiú tudatosan igyekszik megszabadulni zsidó identitásától.

Danquart elmondta, a különleges történetével szeretné megismertetni a nagyközönséget azoknak az éveknek egy megrendítő, mégis erőt kifejező, igaz történetével.

-A holokauszt, a szisztematikus tömeggyilkosság, a nácik barbársága az egyik karját elvesztett zsidó kisfiú történetének minden egyes képkockáján tükröződik. A film a könyörtelen brutalitásról szól, meg az árulókról, kollaboránsokról és haszonlesőkről. Ugyanakkor a kis főhős túlélése a filmben az emberiességet is a történelmi dokumentum szintjére emeli.

A film ugyanis kegyetlenül őszintén mesél azokról az esetekről, amikor  lengyel honfitársai feladják a zsidó gyerekeket, olyan lengyelekről, akik pénzért adják át a kisfiút a náciknak, illetve az orvosról, aki a zsidó gyereket nem hajlandó megoperálni, s Jurek így veszíti el a karját. Ugyanakkor a félig francia, félig lengyel színésznő, Elizabeth Duda nagyszerű megformálásában a film elmondja egy megindítóan szép példáját a bátor segítőkészségnek. Egy olyan asszony emberségét mutatja meg, aki mindenét feláldozza, cserébe azért, hogy megmenthesse Jurek életét.

-Jurek túlélésének története a harmincéves háborút megéneklő pikareszk regény, a Simplicissimus horroisztikus eseményeit idézi – mondja a rendező. - A Fuss, fiú! egy kisfiú életre szóló kalandját igyekszik hitelesen elmesélni Lengyelországban, a második világháború legviharosabb évei alatt. Tudom, ez a történet túl hihetetlen, hogy igaz legyen, de a kisfiú túlélte és ma, 79 évesen bárkinek elmeséli, aki meg szeretné hallgatni. Úgy érzem, hogy azzal, hogy egy ártatlan kisfiú vezet minket végig a történeten, a holokauszt borzalmát még szörnyűbbé teszi.

Pepe Danquart, aki egy rövidfilmjével lett 1994-ben Oscar-díjas, Budapesten elárulta egy műhelytitkát: a kis Jurijt valójában egy ikerpár alakította. Ketten játszották végig a nem mindennapi szerepet, Kamil és Andrzej Tkacz. Erre nem csak azért volt szükség, mert a szerep eleve rendkívüli módon igénybe veszi alakítóját, hanem mert kettőjükben volt meg az, ami Jureket a valóságban átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken: egyikükben ott volt a rendkívüli érzékenység, másikukban a minden akadályt legyőzni akarás belső ereje.

A film végén megjelenik az egykori kisfiú, már öregen, unokái körében. A mai Yoram Friedman azt mondja, a film üzenete, hogy soha nem szabad elfelejtenünk: mindez egyszer megtörténhetett.

Szerző