film;Nemzetközi Valutaalap;Dominique Strauss-Kahn;Cannes-i fesztivál;Az Isten hozott New Yorkban;

Strauss-Kahn még ma is népszerű

Susogtak sokat arról, hogy a botrányfilmet, amely Dominique Strauss-Kahnnak, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szexbotrányokba keveredett vezetőjének nőügyeiről készült filmet a szerdán kezdődött Cannes-i fesztiválon is vetítik. A premier azonban elmaradt. Egyes verziók szerint a fesztivál illetékesei nem tartanak igényt a hasonló "csemegékre".

"Az Isten hozott New Yorkban" nemzetközi bemutatóját Cannes-ra időzítette készítője, Abel Ferrara, és érthetően sokat szerepelt a sajtóban a szenzációkat igencsak kedvelő főszereplő, az orosz szimpátiáiról ismert francia sztár, Gérard Depardieu is.

Miután "a mű" DVD változatban, föltehetően jó néhány tízezer példányban már dobozokban volt, a művész a legnagyobb párizsi heti tévémagazinnak, a Téléramának azt mondta, "fanyalogva fogadtam el a fölkérést.

Kissé ízléstelennek találtam, húztam az orromat. Nem az én műfajom ez - tette hozzá. - Ami valóban érdekelt, az ügy mögött meghúzódó emberi tragédia, a csapda, amelybe a pénzember bele esett".

Így alany nélkül, miként a sztoriban sem hangzik el soha DSK neve, annak ellenére, hogy a forgatókönyv az ismert sztorit hűségesen követi. Depardieu elhízott alkata is erősen emlékeztet a közben alaposan lefogyott, a külsejére ismét kényes pénzemberre.

A DVD forgalmazói azt állítják, művük "az esztendő egyik legvártabb alkotása". Erről harsog hónapok óta az egész francia sajtó. A Le Figaro finom iróniával tette föl a kérdést, "véletlen-e, hogy a forgalmazást éppen Cannes idejére rögzítették?"

És a kommentár cáfolón válaszol rá, ilyen "különös ügyekkel" általában nem szokás megzavarni a filmművészet ünnepét, de úgy látszik az idén sikerül.

Igaz, ehhez hozzájárul, hogy a France 2 közszolgálati csatorna e napokra tűzte műsorára sztárriporterének, az esti híradók vezetőjének, David Pujadasnak az interjúját Strauss-Kahnnal, az unió helyzetéről.

Magánéletének viharai ellenére is DSK-t a köztudatban változatlanul úgy említik, mint a pénzvilág egyik legtévedhetetlenebb szakemberét.

Ugyancsak érdekes mellékjelenség, hogy Claude Askolovitsot, az egyik legismertebb és legrangosabb francia esszéírót, arra inspirálta a pénzember, hogy belefogjon DSK biográfiájába, szerződése volt már a nagynevű Grasset kiadóval.

Száz oldalt meg is írt, amikor kirobbant a New York-i szexbotrány. A szerző azonnal fölbontotta a megállapodást, a kézirat elkészült fejezeteit félredobta, lemondott a befejezésről.

Hozzátette, "csodálója" DSK-nak, mi több "intellektuálisan is közel érzi magát hozzá, baráti volt a viszonyuk, sőt az egykori hitvessel, Anne Sinclairrel is, ezzel a csodálatos újságírónővel". Ennek ellenére tervezett művét elhajította, és az e szándékát bejelentő "Játékszabály" című cikkében közölte azt is, megszakított minden kapcsolatot hajdani cimborájával.