Felfedezték ugyanis, hogy a zene, pontosabban a zenetanulás segíti a vérnek a bal agyféltekébe való áramlását, amely köztudottan a kreativitás helye. Egyúttal azt is megerősítették, hogy a zene- és a nyelvtanulás ugyanabban az agyközpontokban zajlik.
Amy Spray doktornő és kollégái első kísérletükben 14 zenészt és 9 nem-zenészt zeneszerzési, illetve szóképzési programra hívtak és megfigyelték, hogy e tevékenységük hogyan hat az agyukra. Az eredmények azt mutatták, hogy a zenészeknél mindkét feladat esetében azonos volt az agyműködésük, ellentétben a nem-zenészekével.
A második kísérlethez a kutatók egy újabb nem-zenész csoportot toboroztak. Nekik szavakat kellett alkotniuk, majd zenét hallgattattak velük. Felmérték agyműködésüket, majd egy alig fél órás zenei oktatásban részesítették őket és újra elvégezték a vizsgálatot. Az első felmérés még nem mutatott ki semmilyen összefüggést a kétféle a tevékenység között, a másodiknál viszont voltak már olyan jelek, mint korábban a képzett zenészek esetében. Ez azt engedi feltételezni, hogy a zenetanulás gyors változást hoz a zenehallgatásnál használt kognitív mechanizmusokban és mivel ugyanezek a mechanizmusok működnek a nyelvtanulásnál is, a zenei képzés segíti az agyban a nyelvek elsajátítását.
A feltételezés mindenképpen érdekes, és laikusok számára is megmagyarázható azzal, hogy a nyelv valahol szintén „zene” a maga intonációival, ritmikáival. Arra pedig ezernyi példát tudunk mondani, hogy a zene segítségével mennyivel könnyebb egy nyelvet elsajátítani. Egy egész nemzedék kezdett el annak idején úgy angolul tanulni, hogy a Beatles-dalokat hallgatta. És máris visszaértünk Liverpoolhoz…