Lendületben a brit euroszkeptikusok

Nagy-Britanniában hagyományosan csütörtökön tartják a választásokat, így a britek jövő héten elsők között, május 22-én járulhatnak az urnákhoz. Az európai parlamenti választással összekötve Angliában és Észak-Írországban helyi választásokat is tartanak. A 751 brüsszeli mandátum közül 73 jut az Egyesült Királyságnak. Összesen 30 párt indít jelölteket.

A nagy brit pártok mintha már beletörődtek volna abba, hogy az euroszkeptikus UKIP (Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja) az EP-választás favoritja. Az egykori tőzsdés, a nagyszájú Nigel Farage pártjának szavazói a legelszántabbak: egy múlt heti YouGov-felmérés szerint az UKIP a voksok 31 százalékát szerezheti meg, második helyre szorítva a mindeddig vezető Munkáspártot, amely jelenleg 25 százalékon áll. David Cameron konzervatívjai 23 százalékot érhetnek el.

Egy hónappal korábban még 32 százalékkal a Labour állt az élen, az UKIP 23 százalékról jött fel négy hét alatt, a toryk márciusban még 24 százalékban reménykedhettek. Ha ehhez hasonló lesz a végeredmény, a brit kormányfő legszörnyűbb rémálmai teljesülnek be. A konzervatívok koalíciós partnerei, a liberális demokraták sem tündökölnek, alig 9 százalékon állnak. Farage azt mondta, "földrengés" lesz a brit politikában, ha az élen végeznek. Cameron szerint a recesszió miatt nyerhet teret a populista retorika.

A londoni kabinet vígasztalódhat persze azzal, hogy az EP-választások odahaza kevéssé számítanak, hogy még mindig jobb, ha a szavazók május 22-én mutatják ki EU-ellenességüket, nem pedig a 2015-ben esedékes következő parlamenti választásokon. Legendás az unión belül a britek szigetmentalitása, már Lady Thatcher különféle könnyítéseket harcolt ki a híres retiküljével. A lakosság többsége ma is a szuverenitás szimbólumaként ragaszkodik a fonthoz, noha a City bankárainak talán könnyebb lenne a dolguk, ha Nagy-Britannia is beadná a derekát és belépne az eurózónába. Egyelőre azonban a britek mintha inkább kifelé tartanának.

Hat mandátumért verseng Skócia

Külön figyelem irányul idén a skóciai EP-választásokra, hiszen ez lesz az utolsó megmérettetés a szeptember 18-ra tervezett függetlenségi népszavazás előtt. Skóciának hat mandátum jár a 73 brit EP képviselői hely közül, legutóbb a különválás mellett érvelő Skót Nemzeti Párt (SNP) és a Munkáspárt 2-2 mandátumot szerzett, a toryk és a liberális demokraták 1-1-et. Az utolsó felmérések szerint az SNP-nek további egy képviselője lehet, s a Munkáspárt megőrzi 2 mandátumát. Walesben öt éve az UKIP is nyert egy mandátumot, összesen négy helyen osztozhatnak a pártok. Észak-Írországban nem pártlistákra, hanem jelöltekre szavaznak, tíz induló pályázik a három mandátumra.

Cameron kormányfő - az UKIP előretörésétől tartva, előre menekülve - beígérte, hogy ha pártja jövőre újra győz, 2017-ben igen-nem népszavazást írnak ki a brit EU-tagságról. A brit miniszterelnök újratárgyalná Brüsszellel a tagság feltételeit, s persze bízik abban, hogy - ha majd elérnek a hídhoz - meg tudja győzni a polgárokat: Nagy-Britanniának jobb az unión belül, mint kívül, s London csak bennmaradva tudja érvényesíteni befolyását a közösségi döntéshozatalban.

Cameron az UKIP térnyerését próbálta csökkenteni a kelet-európai munkavállalókat megillető jogok szűkítéséről hozott intézkedésekkel is, de a jelek szerint mérsékelt sikerrel. A liberális demokraták eltökélten Európa-pártiak. Nick Clegg pártvezér, miniszterelnök-helyettes szerint "hazafiatlanok" azok, akik az unióból kilépés mellett agitálnak.

Az Observer vasárnapi lap számára készült Opinum felmérés szerint egyébként tíz brit választó közül legfeljebb egy ismeri EP-képviselőjének a nevét, s még kevesebben keresték fel valaha az uniós honatyájukat. Míg a parlamenti képviselőjét a britek 52 százaléka tudja megnevezni, EP-képviselőjét csak 11 százalék. Csupán a britek nyolc százaléka fordult valaha valamilyen ügyben EP-képviselőhöz, 79 százaléknak ez meg sem fordult a fejében.

Az EP-voksoláson általában alacsony a részvétel, legutóbb, 2009-ben a britek mindössze 34 százaléka járult az urnákhoz. A konzervatívok végeztek az élen, 25 EP-képviselőjük lett. A Gordon Brown vezette Munkáspárt lefelé tartott, az akkori mélyponthoz (13 képviselői hely) képest most várhatóan jobban szerepelnek. De hogy mennyire, az korántsem közömbös a Labour-pártvezér, Ed Miliband számára, hogy végre eloszlassa a vezetői képességeivel kapcsolatos kétségeket.

Az európai parlamenti voksolás előtt az UKIP folytatta a legaktívabb - és a leguszítóbb - kampányt. Választási plakátjaik unió- és bevándorlásellenes érzelmek felkorbácsolására épít. Az egyiken egy építőmunkás ül a járda szélén, s a szöveg: "Az EU-politika működésben - a brit dolgozókat az olcsó külföldi munkaerő sújtja". Egy másik poszter felirata a következő: "Európában 26 millióan keresnek munkát. Kinek az állása kell nekik?"

A harmadik plakát egy megszaggatott brit zászlót mutat az EU zászlaja melett, s felteszi a kérdést: "Ki vezeti valójában ezt az országot? A törvényeink 76 százalékát Brüsszelben hozzák!" Az időnként rasszista húrokat pengető UKIP-pártvezér azt mondta, legfeljebb évi 30-50 ezer munkavállalót, lehetőleg csak magasan képzett embereket engedne be a szigetországba. Az euroszkeptikus brit párt jelentősen megnövelheti eddigi 13 mandátumát. Kérdés, hogy az UKIP térnyerése nyomán hogyan végez a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt, amely 2009-ben két képviselőt küldhetett az EP-be.

Külön dilemma, melyik EP-frakció tagja lehet az UKIP, mivel egyáltalán nem biztos, hogy eddigi pártcsoportjuk - Európa a Szabadságért és a Demokráciáért (EFD) ismét összeáll. Érdekes helyzetbe kerülhetnek a konzervatívok is, köszönhetően annak, hogy David Cameron 2009-ben az Európai Néppárt helyett inkább a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártot is magában foglaló Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártcsaládhoz csatlakozott, s e frakció további jövője is bizonytalannak látszik.