Vágy, hogy indiánok lehessünk

A Vágy, hogy indiánok lehessünk egy 25 perces kísérleti film, amely Franz Kafka életének utolsó évét és utolsó szerelmét mutatja be. A szereplők nélküli történetben a képek és a hangok összjátéka egészen különleges. Az alkotók maguk is több műfajban mozognak otthonosan: Szemző Tibor ez esetben nemcsak zeneszerző, hanem író és operatőr is. A filmet a Budapest Film Produkciós Kft. készítette és Csortos Szabó Sándor a producere.

Franz Kafka utolsó szerelmével, a nálánál húsz évvel fiatalabb, lengyel származású Dora Diamant-tal, azaz Gyémánt Dórával negyven évesen, kevesebb, mint egy évvel a halála előtt ismerkedik meg, és költözik össze Berlinben. Élete utolsó barátjával, a fiatal dombóvári medikus Klopstock Róberttel a Magas-Tátrában ismerkedik meg néhány évvel korábban. Kafka – ahogy Klaus Mann kissé patetikusan fogalmaz – az ő „karjai között leheli ki lelkét”. Dora Diamant és Klopstock Róbert végigélik Kafka utolsó heteit, ápolják, és kitartanak mellette az utolsó pillanatig egy Bécs melletti szanatóriumban. Kafka itt szólítja fel Klopstockot: „Öljön meg, máskülönben Ön egy gyilkos”.

Kafka életének magyar vonatkozásai kevéssé ismertek. Az irodalmi érdeklődésű dr. Klopstock Róbertet azonban nemcsak Kafkához fűzte szoros kapcsolat. Kezelte többek közt Klaus Mannt is, később ő volt Babits Mihály háziorvosa három éven keresztül, míg 1938-ban elhagyta Magyarországot és Amerikába költözött, sikeres tüdőgyógyász lett, egy Brooklyn-i kórház tüdőosztályának vezetője és egyetemi tanár.

A film a maga sajátos képi eszközeivel rekonstruálja a barátság és a szerelem történetét, miközben Kafka egyáltalán nem nyilvánosságnak szánt magánbeszélgetésein elhangzott gondolatai, érdekes okfejtései is életre kelnek. A szereplők nélküli filmben a képek mintegy „aláfestései”, vizuális megerősítései a narrációnak, azaz azoknak a visszaemlékezéseknek, melyeket hol Dora Diamant, hol Klopstock Róbert mond el.

A történetet „A Császár üzenete” címmel Szemző Tibor és Forgách András a Magyar Rádióban már „lemodellezte” egy 104 perces rádiójáték formájában. Ezt a rádiójátékot az MTVA számos fesztiválra nevezte, ahol komoly sikereket ért el: Prix Europe (Berlin), Prix Maroluc (Hvar), Prix Italia (Torino).

A rádiójátékban olyan kiváló színészek működtek közre, mint Székely B. Miklós, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, Máté Gábor, Hámori Gabriella, Helyei László vagy Garas Dezső. A mű színpadi változata 2013 februárjában került bemutatásra a Művészetek Palotájában. A Kino Moziban május 20-án, kedden, hat órakor vetítésre kerülő kísérleti filmnek ezek a művek voltak az előfutárai.

A Vágy, hogy indiánok lehessünk, Szemző Tibor korábbi filmjéhez, a Locarno-i Filmfesztiválon Kritikusok díját elnyert Csoma-legendáriumhoz hasonlóan kettős szerkezetű, és mint Szemző munkáiban általában, a zenének és a hangoknak ebben a filmben is kiemelt jelentőségük van.

A film különleges technikával készült: ma már nem gyártott, de itt-ott még vásárolható 8 MM-es és super 8 MM-es filmre forgott, ami digitális scannelés és utómunka során nyerte el a mozikban elvárt HD minőséget.