Molnár Richárd;

egyház;Alkotmánybíróság;Emberi Jogok Európai Bírósága;egyházügyi törvény;

2014-05-18 20:31:00

Nem tehet csodát a strasbourgi ítélet

Súlyos milliárdokat fizethet a magyar állam a hazai egyházügyi törvényt emberi jogokba ütközőnek minősítő strasbourgi bírósági döntés nyomán, de a jogfosztott felekezetek egyáltalán nem biztos, hogy visszakaphatják státuszukat és a nekik járó, elmaradt költségvetési támogatásokat. Ha a kormánynak "szerencséje" van, még évekig húzódhat a pereskedés az emberi jogi bíróságon.

Nem fordult az Alkotmánybírósághoz (Ab) az egyházügyi törvény módosítása érdekében az alapvető jogok biztosa annak ellenére, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága a vallásszabadság alapjogával ellentétesnek mondta ki a 2011-ben hozott, és azóta többször módosított jogszabályt. Székely László közelmúltban tett bejelentése azért lényeges, mert a Strasbourgban közösen fellépő (a kérelmeket külön nyújtották be, azokat a bíróság vonta össze az eljárásban) 17, egyházi státuszától a 2011-es törvénnyel megfosztott felekezet számára létfontosságú, hogy vagyoni és nem vagyoni jellegű kártérítési igényüket minél hamarabb teljesítse a magyar állam. Az érintett kisegyházak - köztük az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) - ugyanis immár három éve nem részesülhetnek az állampolgárok, köztük saját híveik, egyszázalékos személyi jövedelemadó-felajánlásából, továbbá nem kaphatnak állami normatív támogatást szociális, oktatási és kulturális tevékenységeik után.

Mit ér a strasbourgi döntés?

Az április 8-án hozott stasbourgi ítélet ugyan nem ismeri el automatikusan a felperes kisegyházak kártérítési igényét - összesen mintegy 6,8 milliárd forint vagyoni kártérítés -, de kötelezi az alperes magyar kormányt, hogy fél éven belül egyezzen meg a felperesekkel a kártérítés nagyságáról és tájékoztassa erről a bíróságot. Csakhogy a kormány júliusig dönthet arról, hogy fellebbez-e az elsőfokú ítélet ellen a strasbourgi testület Nagykamarájához, amely őszig döntene arról, hogy egyáltalán befogadja-e a magyar kérelmet. Ha igen, akkor újabb egy-két éves bírósági procedúra várna a jogfosztott egyházakra, mivel a Nagykamara előtt jelenleg is több tucat eljárás van. Amennyiben nincs megegyezés a kártérítés mértékéről, a bíróság dönt róla.
A strasbourgi döntés ugyan nem kötelezheti az egyházügyi törvény megváltoztatására Magyarországot, csak kártérítés megfizetésére, az ítélet által teremtett precedens alapján azonban a többi, csaknem 400 jogfosztott felekezet vagy jogutódja is az emberi jogi bírósághoz fordulhatna. Erre valószínűleg kevés esélyt láthat a magyar kormány, hiszen a strasbourgi pereskedés sok időbe és pénzbe kerül, a jogfosztott egyházak legnagyobb része pedig már egyesületi formában sem működik tovább. Vagyis, ha a kabinet végül fizet, érintetlenül hagyhatja az egyházügyi törvény emberi jogokba ütköző passzusait, például azokat, amelyek az egyházak elismerésére vonatkoznak (lásd keretes írásunkat). Elképzelhető viszont, hogy a most győztes kisegyházak újabb pert indítanak Strasbourgban, újabb kártérítési igényekkel, hiszen ha a törvény nem változik, ők továbbra is jogfosztottak maradnak. Ráadásul az alaptörvény negyedik módosításához kapcsolódó, az egyházügyi törvényhez fűzött egyik módosítás kimondja, a jogfosztott felekezetek csak akkor kaphatják vissza a nekik járó, elmaradt állami támogatásokat és adóforintokat, ha az "államháztartásért felelős miniszter" szerint a "nemzetgazdaság teljesítőképessége" ezt megengedi.

Mindezek ellenére sem "látta értelmét" a Fidesz-KDNP kétharmada által megválasztott új ombudsman, hogy az Ab-hez forduljon az ítélet nyomán, bár ezt Székely hivatalosan azzal indokolta, hogy az alapvető jogok biztosa akkor fordul az Ab-hoz, "ha az alapjogsértő helyzet orvoslása más úton nem látszik elérhetőnek; ebben az esetben viszont a strasbourgi testület ítélete nyomán a kormány hatásköre a döntés". Székely érvelése azért cinikus, mert szerinte az Ab már állást foglalt az egyházügyi törvényről, az eljárást pedig éppen hivatali elődje, Szabó Máté kezdeményezte. Csakhogy tavaly februárban hiába semmisítette meg a taláros testület a törvény egyházi elismerési eljárásra vonatkozó részét, a kormánypárti kétharmad már nyáron az alaptörvénybe, majd kapcsolódó törvénymódosításokba foglalta az elismerés szabályait, azaz megkerülték az Ab-t.

Mit sértett meg a magyar állam?

A strasbourgi ítélet jogalapjául szolgáló, Magyarország által is aláírt Emberi Jogok Európai Egyezményét azonban nem tudják átírni a kormánypártok. Az emberi jogi bíróság egyebek közt azzal indokolta a magyar kormányt elmarasztaló döntését, hogy sérti az állam és az egyház elválasztásának elvét a "bevett egyházak" országgyűlési elismerése, mivel így politikai döntés születik, az állam pedig nem tud semleges maradni a kérdésben. "Az Egyezményben garantált vallásszabadság jog kizárja az állam mindennemű döntési hatáskörét arra vonatkozóan, hogy egy adott vallásos hit vagy a kifejezésre juttatásának módja törvényes-e vagy sem" - fogalmazott a bíróság. A testület szerint a vallásszabadság mellett az egyesüléshez való alapjogot is megsértette a magyar állam azzal, hogy meghatározta, mely vallási közösségek működhetnek egyházként.
Az ítélet értelmében mind a 17 felekezet jogszerűen működött egyházként az 1990-es egyházügyi törvény alapján, vagyis az, hogy lényegében megtagadták tőlük a már jogszerűen megszerzett egyházi elismerést, a kérelmezők egyházi státuszuktól való megfosztását jelentette. A bíróság szerint azonban az állam az egyesülési jog korlátozását "csak ritkán szabad, hogy gyakorolja mivel az egyesülési jog szabálya alóli kivételeket szigorúan kell értelmezni, és csak meggyőző és kényszerítő indokok igazolhatják ezen szabadság korlátozását". A jogkorlátozás szükségességét azonban a magyar állam nem tudta bizonyítani, hiába hivatkoztak arra, hogy a több száz bejegyzett egyház közül sokan csupán az állami támogatások és adókedvezmények miatt jöttek létre, és nem vallási tevékenység céljából.

Visszanyerhető az egyházi státusz?

Ha a strasbourgi döntés nyomán az új Országgyűlés mégsem módosítja az alaptörvényt és az egyházügyi törvényt, akkor a jogfosztott felekezetek számára csak egy út marad: a törvény előírásait betartva kérvényezik a parlamenttől az egyházi státuszt. Ebben a folyamatban jelenleg az Iványi Gábor vezette MET tart a legelőrébb a strasbourgi felperesek közül. Tavaly szeptemberben ugyanis határidőig sikerült igazolniuk, hogy a felekezet legalább 10 ezer taggal rendelkezik, ami az elismerés egyik feltétele. A többek között a Népszava által is támogatott közösségi felhívás eredményeképp csaknem 20 ezer támogatói nyilatkozatot sikerült leadni az Emberi Erőforrások Minisztériumába (Emmi). Ezután az erőforrás miniszter által kijelölt egyházügyi szakértőnek - akinek kilétét a mai napig nem hozták nyilvánosságra - kellett megállapítania, hogy a MET megfelel-e a jogszabályi feltételeknek.

Mint megírtuk, a szakértői véleményt először visszadobta az Emmi, mert szerintük annak állításai nem voltak elég megalapozottak. A megismételt eljárásban végül, az új szakvélemény alapján, Balog Zoltán miniszter határozatban állapította meg, hogy Iványi Gábor - 1981-ben alapított - egyháza megfelel a feltételeknek. Az elismerési eljárás következő szakaszát már az új Országgyűlés folytathatja le. Ennek keretében a vallásügyi bizottság törvényjavaslatot készít, majd Iványiék kérelmét a nemzetbiztonsági bizottsághoz küldi tovább, amely zárt ülésen vizsgálja majd, hogy a felekezet jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Az Országgyűlés csak ezután minősíthetné kétharmados többséggel a MET-et bevett egyházzá, erre azonban az Emmi februári döntése nem kötelezi a parlamentet.

Az eljárással párhuzamosan azonban az Ab tavalyi - az elismerési szabályokat megsemmisítő - döntése nyomán eddig négy jogerős döntés született a hazai bíróságokon, amelyek az Ab-döntés alkalmazására hívják fel a kormányzatot. Vagyis jogi szempontból a MET a mai napig elismert egyháznak minősül.