A politikai analfabéták számára van egy biztos tippem arra, hogyan válasszanak pártot: egyszerűen meg kell nézni, hogy az adott alakulat milyen történelmi, valamint aktuális külpolitikai példaképeket választ magának. Ebből könnyen leszűrhető a párt politikusainak őszinteségre való hajlama és mentális állapota. Ha nincsenek nyíltan vállalt, propagált példaképeik, akkor bizonyára titkolóznak, mert a szervezetben békésen megfér egymás mellett az elvtelen, a kriptokommunista és a neonáci. Vagy semmiről nem gondolnak semmit.
De a Jobbiknak ott van még Horthy és Oroszország. Egy Magyarországot vesztes háborúba terelgető kormányzó, és egy Magyarországot háromszor is lerohanó keleti nagyhatalom, amely néhány éve ismét a diktatúra és az erőszakos terjeszkedés útjára lépett. Horthyt és a történészi adok-kapokot most hagynám, Kovács Béla kémügye miatt érdekesebb lett az orosz szerelmi szál. Ráadásul politikai öntudatra ébredésem óta imádom azt a dumát, hogy "vissza kell szerezni az orosz piacokat". Mintha a ruszkiknak nem azért nem kellett volna 1989-től a szabolcsi léalma meg az Ikarus busz, mert nem volt pénzük, hanem azért, mert a demokratikussá átvedlett magyar elit nem akart volna eladni nekik. Ez a rendszerváltás nagy legendáinak egyike, ebből próbál megélni Vona Gábor és pártja. Az egyenlet lényege: ha jóban vagy az oroszokkal, mindent megvesznek tőled, és ha kell, "jóárasított" hitelt és olcsó olajat, gázt adnak.
És most ez ütött vissza. Pedig Magyarországon eddig nem lehetett szavazatot veszíteni a Moszkva-barátsággal, ezt bizonyította a paksi erőmű-szerződés januári aláírását követő áprilisi parlamenti választás. Keveseket zavart a Gyurcsány, majd Orbán által is szentesített, szibériai gázt szállító Déli Áramlat vezeték. És senkit se fog érdekelni, ha a 2015-ös új, hosszútávú gázszállítási szerződés aláírásakor Putyin meg fogja kérni a - rebellis ukránokkal ellentétben nekünk talán olcsóbb - ásványkincs politikai árát.
No, de! Ha a Jobbik egyik politikusa azzal az Oroszországgal konspirál sötét szobákban, amely éppen most igyekszik feldarabolni a független Ukrajnát, amely csak a hozzá hű diktatúráknak osztogatja az olcsó szénhidrogént (de bármikor elzárja a vezetékeket, ha olyan kedve támad), amely a napokban betiltotta a komplett magyar húsimportot, az már annak a választópolgárnak sem tetszik, aki zsigerből nem ruszofób, és nem keveri 1956-ot 2014-el.
Mert más dolog a példakép, és más dolog a tartótiszt. Más dolog a véresszájú kommunistázás, brüsszelezés, tel-avivozás, és más dolog egy mohó és megbízhatatlan agresszor kiszolgálása. Ha egy magyar párt egy ilyen országot csodál, és még az ügynökét is védelmezi, akkor azt a magyar hajlamos nem kedvelni.
