A módszer ugyanaz!

Bárki is legyen az ellenfél, a "Kedves Vezetőnknek" van egy állandóan készenlétben álló "segítője", aki akkor indít büntetőeljárást a potenciális ellenfél, esetenként szövetséges párt, valamely meghatározó tagjával szemben, amikor azt a választási harc vagy egyéb esemény, például kétéves költségvetés elfogadása, indokolttá teszi. A büntető eljárás nyilvánosságra hozatalának is tudjuk a "rituáléját".

A közzététel nem a "segítő" vagy hivatalának feladata, ők csak szivárogtatnak, és a munkát elvégzi egy Magyar Nemzet elnevezésű sajtóorgánum. Így történt ez 2000-ben a Független Kisgazdapárt két politikusával: Székely Zoltánnal és Szabadi Bélával, valamint 2008-ban Dávid Ibolyával és Herényi Károllyal. A 2014-es választásnál a kormányváltók közösségéből az MSZP látszott a legveszélyesebbnek, meg kellett találni egy meghatározó és ismert tagot. Nem kellett sokig keresgélni, hiszen már jóval korábban ismert volt Simon Gábor ügye a "segítő" előtt, csak a megfelelő időben kellett a történetet, a már említett sajtóorgánumnak kiszivárogtatni.

A megnyert választás után kiderült, hogy Jobbik személyében más a komoly ellenfél és megtaláltatott az uniós választás szempontjából érdekes ügy Kovács Béla személyében. Már hétfőn Rogán Antal, az egyik meghatározó "segéd" ha nem is névvel, de a "harmadik jobbikos európarlameti képviselőként" sejtette az ügyet a parlamentben. Csütörtökön pedig szokás szerint tálalta a témát a mindig szolgálatkész sajtóorgánum. A mindig kéznél lévő Gulyás Gergely pedig jogászként a szokásnak megfelelően elmondta azt a jogi nonszenszt, hogy a gyanúsítottnak kell bizonyítania, hogy nem követte el a terhére rótt cselekményt. Természetesen az távol áll tőlem, hogy én Kovács Béla védelmére kelnék, de ami felháborítóan antidemokratikus az ellen szót kell emelni.