Előfizetés

Elég lenne egy köztestület

Bihari Tamás
Publikálás dátuma
2014.05.22. 07:16
Parragh László, az MKIK elnöke (jobbra) évek óta tanácsokkal látja el a miniszterelnököt FOTÓ: K 2 PRESS
Nem csitulnak a viták a kötelező gazdasági kamarai tagság körül. A vállalkozói érdekképviselet az egyeztetést és a konkrétumokat  hiányolja. A kötelező kamarai tagságot elutasító vállalkozók, akár polgári engedetlenségi mozgalmat is indíthatnak. Az MSZP a kamarai vezetés luxusirodaházi elhelyezését felemlegetve tiltakozik a kényszersorozás ellen.

Egyelőre nem nyilvános a kötelező kamarai tagságról összeállított javaslatcsomag, melyről a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) május 28-i küldöttgyűlésén tárgyalnak. Ezt követően terjesztik a kormány elé. A hazai kamarai rendszer egységesítésével indokolta Dunai Péter, az MKIK főtitkára a kötelező tagság bevezetését. Szerinte a dokumentum nyomán születő szabályok a kamarai rendszer továbbfejlesztését is szolgálják.

Dunai hangsúlyozta: részletkérdések még nem dőltek el, ám a kötelező kereskedelmi és iparkamarai tagság azokra a működő gazdálkodó szervezetekre vonatkozna, amelyekre jelenleg is kiterjed a kötelező kamarai regisztráció hatálya. Mint ismeretes a regisztrált vállalkozások csak korlátozottan vehetik igénybe a kamara szolgáltatásokat. Dunai kifejtette, a tapasztalatok alapján érdemes továbblépni, a kötelező regisztrációt kötelező kamarai tagsággá kell alakítani.

Az MKIK főtitkára többször is hivatkozott arra, hogy az agrárkamara is kötelező. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) főtitkára a Népszavának megjegyezte, az agrárkamara egy speciális, hatósági jogkörrel is felruházott köztestület, amely esetében talán magyarázható a kötelező tagság és tagdíj.

Az MKIK lapunk birtokába került, az átalakítást taglaló anyagának 4. pontja szerint " a kötelező kamarai hozzájárulás megfizetése révén valamennyi vállalkozás évente és azonos módon járul hozzá a kamarai közfeladatok ellátásához és az így megnövekedett finanszírozási háttér lehetővé teszi a kiterjedtebb, hatékonyabb és színvonalasabb feladatellátást". Dávid Ferenc kifogásolta a szöveg általánosságokat tartalmazó kifejezéseit, a konkrétumok hiányát. "Mi az, hogy kiterjedt, hogy hatékony, színvonalasabb, ezek lózungok" - jegyezte meg a VOSZ főtitkára.

A kamara javaslatában szerepel még egyebek mellett, hogy "újra kell gondolni a kamarai tagdíjrendszert (egységesíteni és a mértékeket úgy megállapítani, hogy legalább akkora forrást eredményezzen, mint ma a tagdíj és a kamarai hozzájárulás együttesen)". Dávid felhívta a figyelmet a szóhasználatra, vagyis a forrás legalább akkora legyen, mint most. Vagyis ha esetleg a jelenlegi, összességében 3,5 milliárd forintos éves bevétel alá csökkenne a kamarai büdzsé, az új szabályozás meghagyja a tagdíj emelés lehetőségét. Ezt ki lehetne zárni a "legfeljebb" szó beiktatásával - fűzte hozzá az érdekvédő.

A határozati javaslat végül ezzel fejeződik be: " a törvénymódosítás, ezen belül különösen a kötelező tagság bevezetése hatályba léptetését célszerű 2016. január 1-re időzíteni, ezzel elkerülhető, hogy rendkívüli választásokat kelljen tartani, hiszen abban az évben egyébként is esedékes a tisztújítás". Dávid Ferenc szerint a kamara vezetői fordítva ülnek a lovon: előbb értékelni kellene az elmúlt 4 évet, jól szolgálták-e a vállalkozásokat és nem a kasszával kezdeni az intézkedéseket. A vállalkozásokat már jelenleg is több tucat adó és mindenféle elvonás sújtja.

Ha már a struktúrán akarnak változtatni, akkor össze kellene vonni az agrár és az iparkamarát Magyar Gazdasági Kamara néven és akkor megszűnhetne a két párhuzamosan működő jelentős apparátust foglalkoztató köztestület és valóban akár olcsóbban és hatékonyabban is működhetne - vélte a VOSZ főtitkára.

A kamara állami feladatokat lát el, megvalósítja a kormány gazdaságpolitikáját. A VOSZ ugyanakkor például egy érdekképviselet. A különbséget nem szabad elfelejteni – jegyezte meg Dávid Ferenc, aki hiányolta az érdekegyeztetést a kötelező kamarai tagságot illetően is, amelyen nem csak a munkáltatók, de a munkavállalók képviselőinek is részt kellene venniük. Az érdekvédő közölte, az adóhatósággal való fenyegetőzéssel fűszerezett kényszer "sorozás" - mint a regisztrációs díj behajtása során is teszi a kamara -, csak ellenérzéseket szül a vállalkozókban. Tessék, tegyék olyan vonzóvá a kamarát, hogy az érintettek önként akarjanak belépni - tette hozzá Dávid Ferenc.

Polgári engedetlenség

Hegyi Szabolcs, a TASZ jogásza szerint a polgári engedetlenség kizárólag akkor jöhet szóba, ha már nincsen más lehetőség a tiltakozásra. A kötelező kamarai tagsággal kapcsolatban úgy vélte, hogy ha még el sem fogadták a törvényt, többféle lehetőségük is van a bevezetést ellenzőknek. Ebbe beletartozik egyébként az utcai demonstráció szervezése is akár, a törvény elfogadását követően. Természetesen érdemes előbb, még a jogszabály-alkotás korábbi fázisában lobbizni a változtatásokért. A polgári engedetlenség "fegyvertárába" a törvény hatályba lépését követően beletartozhat a kötelező tagdíj befizetésének megtagadása is.

Költekező köztestület

Ha kötelezővé teszik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarai tagságot a kis- és középvállalkozások számára, újabb cégbedőlési hullámot indítanak el - írta közleményében az MSZP. Két évvel ezelőtt a gazdasági miniszternek kérdést tettem fel arról, hogy mire fogják fordítani a kamarák a kötelező regisztrációs díjat - közölte Tóth Csaba, a Gazdasági bizottság alelnöke. A miniszter válaszában azt mondta, hogy szolgáltatásokat fognak nyújtani a vállalkozások számára, tanácsot adnak gazdasági-, pénzügyi-, adózási-, hitelhez jutási kérdésekben, segítséget ígért üzleti partnerek elkeresésében és pályázatok nyomon követésében.

Ezekből az ígéretekből nem lett semmi, sőt a kamara 2012-es költségvetéséből kiderül, hogy a szervezet a saját magára fordította a vállalkozóktól beérkező összeget. Felháborító, hogy amikor rekordszámú becsődölt cég van, a kamara Budapest egyik legdrágább irodaházába költözik! Az ellenzéki párt felszólítja a kormányt, hogy ne sanyargassa a kötelező kamarai tagsággal a kis- és középvállalkozásokat csak azért, mert a kamarának luxuskörülményekre, meg utazgatásokra van szüksége! A kormány törölje el a kötelező regisztrációt is, mert többet árt vele, mint használ!

Rengeteg a nem fizető

A Népszabadságban megjelent adatok szerint 2012-ben a törvény által kötelezett 708 ezer vállalkozásból 545 ezer, 2013-ban az érintett 571 ezer vállalkozás közül 385 ezer fizette be a kötelező 5 ezer forintos kamarai regisztrációs díjat. Míg 2012-ben a várt 3,5 milliárd forintos bevételből 2,7 milliárd, a 2013-ban várt 2,8 milliárdból pedig 1,9 milliárd forint folyt be.

Hamis érvek egyházügyben

Megfontolja a magyar állam, hogy az egyházügyi törvénnyel kapcsolatos, az államot elmarasztaló strasbourgi ítélet miatt fellebbez az Emberi Jogok Európai Bíróságának Nagykamarájához - mondta Rétvári Bence a Magyar Nemzetnek.

Az igazságügyi államtitkár nem tényként közölte a fellebbezési szándékot, "csupán" emlékeztetett, a magyar kormánynak júliusig van ideje dönteni. Mint ismert, az Európai Tanács égisze alatt működő emberi jogi bíróság a 17 hazai, jogfosztott kisegyház által indított perben úgy határozott, hogy a 2011-ben elfogadott egyházügyi törvény több alapjogot is sért, köztük a vallásszabadságot és az egyesülési jogot. Ezen felül sérti az állam és az egyház szétválasztásának elvét azzal, hogy az Országgyűlés dönthet egy vallási közösség egyházként való elismeréséről.

Rétvári szerint azonban Strasbourg "kettős mércét" követ, mert szerinte - bár konkrét példákat nem említett és nem is tisztázta, mire gondol - más európai országokban "kevesebb garancia védi az egyházi intézményeket, sőt néhol kifejezetten államegyház működik". Ezután azt a "hajmeresztő" kijelentést tette, hogy az Európai Tanács másik intézménye, az alkotmányjogászokból álló Velencei Bizottság "úgy foglalt állást, az új magyar egyházügyi törvény megfelelő kerete a vallásgyakorlásnak".

Az államtitkár állításával szemben azonban a bizottság először 2012-ben javasolta a jogszabály felülvizsgálatát, mert álláspontjuk szerint a törvény önkényes és túlzó feltételekhez köti a felekezetek elismerését – példaként említve az egyházzá nyilvánítási kérelmet megelőző hazai és nemzetközi működés minimális időtartamát –, így az elismerés pusztán politikai jellegű döntésként értelmezhető. Ezután 2013-ban, az alaptörvény negyedik módosításával kapcsolatban a Velencei Bizottság ismét bírálta az egyházi szabályozást, mert sérti a vallásszabadságot.

Otthoni csekktenger

Juhász Dániel írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2014.05.22. 07:12
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Sokan bizonytalanok vagyunk a közüzemi számlák, a befizetett sárga és fehér csekkek vagy a befizetést igazoló egyéb dokumentumok otthoni tárolásával kapcsolatban: meddig kell ezeket megőrizni? Mi történik, ha kidobjuk, elveszítjük őket? A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság (NFH) szerint egyetlen fogyasztó sem köteles megőrizni a bizonylatokat - ugyanakkor megőrzésük nagyon is ajánlott, annak ellenére, hogy a befizetés tényét más módon is lehet igazolni.  

Nem létezik olyan speciális fogyasztóvédelmi rendelkezés, ami előírná a befizetést igazoló dokumentumok megőrzését - tájékoztatta lapunkat az NFH. Ugyanakkor mindenképpen figyelembe kell venni azt az általános jogi elvet - az úgynevezett "szabad bizonyítás elvét" -, miszerint vitás ügy esetén bírósági eljárásban annak kell bizonyítania az adott állítást, aki arra hivatkozik: vagyis ha vita van arról, hogy egy számlát a fogyasztó befizetett-e, akkor a befizetés megtörténtét a fogyasztónak kell valamilyen - lehetőleg okirati - úton bizonyítania. Ennek tükrében tehát - bár erre senki sem kötelezhet - mindenképpen érdemes megtartani és biztos helyen elraktározni a befizetéseket igazoló dokumentumokat.

A szabad bizonyítás elve azonban nem mondja ki, hogy a befizetést megtörténtét csak egy bizonyos fajta dokumentummal lehet igazolni, bármely más módon is lehet, ha az alkalmas, sőt, az NFH szerint nem is kell feltétlenül okirati bizonyítéknak lennie: "elméletben" akár tanúvallomással is lehet egy befizetés tényét bizonyítani. Dr. Boross Norbert, az ELMŰ-ÉMÁSZ kommunikációs igazgatója szerint, ha a fogyasztó elveszíti valamelyik dokumentumot, akkor sem kell aggódnia, mert "a számla az informatikai rendszerben megvan, azt bármikor reprodukálni tudjuk", azonban ő is a bizonylatok megőrzésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

Mindezt figyelembe véve még mindig fennáll a kérdés: akkor mégis mennyi ideig "érdemes" megőrizni a bizonylatokat? Az NFH tájékoztatása szerint a szerződésekből eredő követelések főszabály szerint öt év alatt évülnek el - a villamos-energia, a földgázszolgáltatás és a telekommunikáció területén a szerződésből eredő követelések elévülési ideje két év. Az ELMŰ kommunikációs igazgatója ezzel kapcsolatban igen szűkszavúan nyilatkozott, állítása szerint "a követelések egy, illetve bizonyos esetekben öt év után évülnek el".

Elévült követelést a bíróság előtt nem lehet érvényesíteni, ugyanakkor az elévülés tényét a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe, arra külön hivatkoznia kell az érdekelt félnek - figyelmeztet a fogyasztóvédelem. Az elévülés "bizonyos okokból" meg is szakadhat - ami az elévülési időt újraindítja -, valamint "nyugodhat" - ez esetben a határidő meghosszabbodik. Ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy ha egy adott követeléssel kapcsolatban az elévülés idején belül egyik fél sem tesz semmit, és a jogosult sem volt akadályoztatva a követelés érvényesítésében, úgy a határidő leteltével azt már nem lehet végrehajtani.
Összességében tehát azt érdemes tudni, hogy - főszabály szerint - legalább öt, a fent említett három ágazatban pedig legalább két évig ajánlatos megőrizni a számlák befizetését igazoló dokumentumokat. Erre azonban senki sem kötelezhető: ki-ki tegyen saját belátása szerint.