Sereghajtó éllovasok vagyunk

Fokozatosan szakadunk le a régió országaitól - Orbán Viktor kormányfő mégis arról beszél, hogy négy év alatt sereghajtóból éllovassá vált Magyarország. Kár, hogy ez a statisztikai adatokban nem, csak a kormányzati retorikában jelenik meg.

Végre javítottunk két helyet a versenyképességi rangsorban, ez leginkább a javuló infrastruktúrának és a beindulóban lévő növekedésnek köszönhető. A kormányfő állítása - nevezetesen, hogy sereghajtóból éllovasok lettünk négy év alatt - ennek ellenére igencsak túlzónak tűnik. A csütörtökön közzétett IMD versenyképességi felmérésének eredményeiből ugyanis az is kiderül, hogy a szomszédos Románia nyolc helyet lépett előre: ezzel épp megelőzve minket.

Ebben a rangsorban Románia 47., Magyarország 48., míg Ukrajna 49.helyen áll. Jócskán lemaradtunk tehát a visegrádi országoktól: Szlovákia 45., Csehország 33., míg Lengyelország 36. A svájci cég által összeállított - magyarországi vállalatvezetők véleményét is tükröző - versenyképességi rangsor szerint a kormányzati hatékonyságunk nem javult, sőt az üzleti hatékonyság romlott is. Kormányzati hatékonyság tekintetében egy hellyel szorult hátrébb Magyarország: ennek oka, hogy érezhetően romlott az átláthatóság, és a költségvetés egyensúlyának fenntarthatósága is erősen kérdéses.

Legutóbb szerdán fejtette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Prinzhorn-csoport dunaújvárosi papírgyára új erőművének alapkőletételén: az elmúlt két évben a magyar emberek kemény munkájával sikerült "Magyarországot regionális sereghajtóból a régió éllovasává tenni." Maga a kifejezés Matolcsy egy korábbi könyvét idézi fel bennünk. A 2008-ban megjelent Éllovasból sereghajtó című kötet fülszövege így fogalmaz.

"A gazdaságpolitika valójában egy olyan elefántra hasonlít, amelyik egy porcelánboltban megpróbál az ormányával levenni a magas polcról egy valóban kecses és finom kínai vázát - tehát megpróbálja a pénzügypolitika eszközével helyreállítani a költségvetési egyensúlyt-, de közben hatalmas lábaival ide-oda lép a porcelánboltban, ezzel összetöri a gazdasági növekedés, a felzárkózás és a beruházás hasonlóan finom porcelánjait." Ez a mondat pedig a korábbi évek tapasztalatai alapján akár az Orbán-kormány első két évéről is szólhatna: a különadók bevezetésével a második Orbán-kormány ugyan leszorította a GDP arányos hiány három százalék alá, azonban ezzel párhuzamosan a növekedés is leállt, majd 2012-ben recesszióba süllyedt a magyar gazdaság.

Szó sincs róla, hogy a régió éllovasai lennénk - jelentette ki lapunknak Inotai András. Az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének vezető kutatója hozzátette: az ilyen rövidtávú gazdasági helyzetértékelések jók a politikai ropagandának, de a gazdaság valódi állapotáról aligha adnak valós helyzetértékelést. Felelős politikus nem tehet ilyen kijelentéseket - tette hozzá a kutató. Éllovasságról akkor beszélhetünk, ha a 2008-as világgazdasági válság által okozott 7 százalékos gazdasági visszaesést ledolgoztuk - véli Inotai András. Mivel a régió többi országa már a 2008-as szint fölött van, Magyarország pedig nem, nem beszélhetünk erről - összegezte az MTA KRTK Világgazdasági Intézetének vezető kutatója.

Matolcsy György, 2011 márciusában, a Széll Kálmán terv bemutatásakor szintén azt vizionálta, hogy "sereghajtóból éllovasok" leszünk. Ha azonban megvizsgáljuk, hogy mi teljesült az akkori ígéreteiből, világosan láthatjuk, hogy nem történt csoda a magyar gazdaságban, és a régió országai csaknem minden tekintetben megelőznek bennünket. Az akkori ígéretek 2014-re 65-70 százalékos GDP arányos államadósságról, a leghatékonyabb államról, a leggyorsabb versenyképesség-emelkedésről, a legerősebb gyermekvállalást ösztönző és legegyszerűbb személyi jövedelemadó rendszerről szóltak. Az államadósság valóban csökken: minden év végén, akkor is csak a statisztikák kedvéért, különböző trükkökkel. Valójában a kormányváltáskori 82 százalékról 84,6 százalékra emelkedett az adósságráta.

A versenyképességünk a különböző rangsorokban alig emelkedik, szemben például a román nyolc helyes előreugrással. A Világggazdasági Fórumnál a 63. helyezettek voltunk az elmúlt két év versenyképességi rangsoraiban - szemben a 2006-os 36. hellyel. Az állam hatékonyság javulásáról sem beszélhetünk, hiszen az adóelvonás mértéke rekordmagas. Hogy a személyi jövedelemadó mennyire ösztönzi a gyermekvállalási kedvet, arról kevés releváns statisztika áll rendelkezésre, mindenesetre a gyermekszületések számának ugrásszerű emelkedéséről továbbra sem beszélhetünk. Ami kétségbevonhatatlanul teljesült, az a három százalék alatti GDP arányos hiány. Ez azonban komoly növekedési áldozatot követelt: a magyar potenciális növekedés továbbra is jócskán elmarad a régió többi országáétól, ráadásul a növekedés alapjaival is gondok vannak.

A mostani bővülés elsősorban az uniós források nagy ütemű felhasználásának és a kivitel importhoz mért arányának javulásának köszönhető. A kabinet körülbelül kéthetente hirdeti meg az újraiparosítást és a keleti nyitást is: egyikben sem történt különösebben nagy előrelépés. Az exportunk összetételében minimális az elmozdulás, az ipar pedig gyakorlatilag vegetál. Azok a beruházások, amelyeket még az előző kormány hozott tető alá, megvalósultak és termelnek. A beruházási ráta azonban épphogy csak fedezi az amortizációt: ebben a tekintetben is elmaradunk a régió országaitól.