Mindenki szerette a Fehér Istent

A szombati díjkiosztással véget ért a 67. Cannes-i Filmfesztivál: megnyerte a szekciója fődíját és igazi, elsöprően nagy sikert aratott Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje a nézők és a szakma köreiben egyaránt - számunkra ez a világ legjelentősebb filmes fiesztájának idei mérlege. Török filmé lett az Arany Pálma, operatőri életműdíjat vett át a hollywoodi munkáival világhírűvé lett Zsigmond Vilmos, s még a Kutya Pálma is magyar négylábúé lett.

A Fehér Isten politikai melodráma, mondja Mundruczó, kritika a társadalom intoleranciájával, a szolidaritás hiányával, a gazdagok és szegények közötti óriási szakadékkal szemben.

"A művészet kritikus hang és kommunikáció-készség nélkül nem működik” teszi Mundruczó. A nézővel való kommunikációt, párbeszédet kiváltképpen fontosnak tartja, szerinte a kelet-európai filmről élő sztereotípia már nem igaz. Nem a lassúság, nem a melnkólia a meghatározó, inkább a különös helyzetek kiemelése.

Filmkészítőként pedig az igazság kimondásának új filmnyelvét szeretné megteremteni, olyan igazságokét, amelyek nem csak a kelet-európai térségben, hanem egész Európára érvényesek.
Az interjúban elmondta, ami a kutyákat illeti, az valóban különlegességnek számít, hogy kétszáz kutyával dolgozott, s ezek a kutyák hadseregként mozogtak a filmben.

A főszereplő kutyát (aki elnyerte a Kutya Pálmát Cannes-ben) Mundruczó kifejezésével két zseni játszotta, ikerkutyák. Róluk, s kislány főszereplőjéről (Psotta Zsófia) a látható szeretettel nyilatkozott a rendező, mondván, sokat tanult tőlük az ártatlanságról, s arról, milyen boldogság, hogy megadva nekik a bizalmat, azzal, amit együtt létrehoztak, valami nagyon jó dolog történt.

A Fehér Istent június 12-től már a hazai nézők is láthatják a mozikban.

Cannes-i díjak

Az Pierre Angenieux-ről elnevezett operatőri díjat vett át Zsigmond Vilmos az idei Cannes-i filmfesztiválon, az elismerést Catherine Deneuve, Zsigmond Vilmos régi barátja adta át. Az est folyamán válogatást láthattunk Zsigmond Vilmos munkáiból és a személyesen megjelenni nem tudó régi barát, Robert De Niro videoüzenetet küldött Amerikából.

Az újságírók a sajtószobából nézhették végig egy kivetítőn felvételről a díjátadót. Az idei Arany Pálmát a török Nuri Bilge Ceylan több mint háromórás műve, a Téli álom kapta, a Zsűri Nagydíjával Alice Rohrwacher olasz rendező Le meraviglie című alkotását tüntették ki.

Amikor bemondták a legjobb rendezésért járó díjat, kifütyülték a Foxcatcher rendezőjét, az amerikai Bennett Millert. Hasonló felzúdulást keltett a zsűri elfogadhatatlan döntése, mert megosztotta díját Xavier Dolan és Jean-Luc Godard között.

Előbbi legfiatalabb rendezőként a Mommy című filmmel, míg a francia film nagy öregje az Adieu au langage (Ég veled beszéd) című művével érdemelte ki az elismerést.

A legjobb női alakítás díját Julianne Moore vette át a Maps to the Stars, a legjobb férfi alakításét pedig Timothy Spall a Mr. Turner főszerepéért. A sajtó jelenlévő tagjai érezhető csalódással vették tudomásul, hogy a Dardenne-testvérek Deux jours une nuit (Két nap, egy éjszaka) című filmje nem futott be, noha kiválóan sikerült, erős moralitású elbeszélés.

Ráadásul nem csak Marion Cotillard alakítása fergeteges, hanem az egész színészi gárdáé. A díjakat olyan neves művészek adtákk át, mint Sofia Loren, Quentin Tarantino, Uma Thurman, Daniel Auteuil, Monica Bellucci, Paz Vega.

A Fehér Isten elnyerte a kutyás filmek Palm Dog-díját is, noha idén a verseny igen szoros volt. Végül a díjat Luke és Body testvérek nyerték, akik váltva alakították Hagent Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjében.

Ők jobbnak bizonyultak Roxy kutyánál is, aki Jean Luc Godard című filmjében alakít, s a magyar négylábúak lekörözték azt a pásztorkutyát is, akit véletlenül lő le Cronenberg alkotásában a Maps to the Stars egyik fiatal szereplője.

A díjátadó estén a tengerparton vetítették éjszaka a Pulp Fictiont. A jelenlévőket személyesen Quentin Tarantino, Uma Thurman és John Travolta szórakoztatta tipikus amerikai gegeket improvizálva. A vetítés után John Travolta úgy elérzékenyült és olyan nosztalgikus sírás vett rajta erőt, hogy csaknem támogatva kísérték ki őt.

(Vincenzo Basile írása a Népszavának )