Bob Yari május elején fejezte be a Papa című alkotását,amely Ernest Hemingway és Denne Bart Petitclerc amerikai újságíró barátságáról szól. Ezzel a Sziget és nagy szomszédja közötti problémák egyik tabuja eltűnt, illetve, csaknem eltűnt, mivel Yari, akinek ez az első rendezése (a 2004-es Ütközéseknek és a 2006-os Illuzionistának ő volt a producere), úgy kerülte meg az amerikai embargót, hogy művét dokumentumfilmnek tüntette fel, ami nincs olyan korlátozásoknak alávetve, mint a fikció, ahogy ezt korábban Wim Wenders világhírű Buena Vista Social Clubjának példája is mutatja.
Csakhogy a Papa nem dokumentumfilm, még ha igaz barátságról is szól. Hemingway, akit Adrian Sparks személyesít meg, akkor lépett kapcsolatba Petitclerc-el (Giovanni Ribisi játssza)‚ amikor az újságírónak megjelent egy levele a Miami Herald-ban. Hemingway halála után Petitclerc készített forgatókönyvet az író posztumusz regényéből, a Szigetek az áramlatban-ból Franklin J. Shaffner filmjéhez.
A Papa (így hívták Hemingwayt a barátai) stábjában helyet kapott egy kis szereppel Mariel Hemingway, az író unokája, valamint Joely Richardson, Vanessa Redgrave és Tony Richardson lánya, aki Hemingway negyedik feleségét játssza. Ezt a szerepet eredetileg Sharon Stone-nak szánta a rendező, de a színésznő nemcsak, hogy nem vállalta, hanem még fel is jelentette, azt állítva, hogy Yari arra akarta rávenni, hogy hamis nyilatkozatot tegyen annak érdekében, hogy probléma nélkül forgathassa le filmjét Kubában. A sztár ügyvédei szerint Stone-t vád alá helyezhették volna.
A vitákkal látszólag nem törődve, a rendező elmondta a sajtónak, hogy a nehézségek ellenére a forgatás “ nagyszerűen ment” és nagyon boldog, hogy ott tudott dolgozni,ahol a történet valóban játszódott, a birtokon, ahol Hemingway élt, azokon a helyeken, ahova horgászni és inni járt.
Mindenesetre ez a nyitás minden „csalása” ellenére precedenst teremthet a Fidel Castróék forradalmának győzelme óta ellenséges amerikai-kubai viszonyban.