Eredeti Pétain-kézirat csaknem száz év után

Nagytakarításoknak is lehet történelmi hasznuk, az idő múlásával. Toulouse-ban egy hetvenéves özvegy hölgy 2006-ban átvizsgálta a férje által hátrahagyott iratköteget, és mert a Madame már nehezen mozgott, segítségül hívta a szomszédját, bizonyos Dumur urat. A közreműködő rábukkant egy fából készült kofferre. Kinyitotta, és kézirat bukkant elő, azzal a címmel "Világháború, 1914-1918". Semmi aláírás, semmi dátum, de az utolsó oldalról Pétain marsall fotója hullott ki. Itt kezdődött a regény.

Monsieur Dumur ugyanis valaha hivatásos tiszt volt, idős korára pedig a történelem lett a hobbija. Ilyen műről soha nem hallott, elszabadult hát a fantáziája. Elkezdett nyomozni, és valóban elképzelhetetlen részletek derültek ki. Az idős hölgynek, a hagyaték tulajdonosának az édesapja kőműves volt, akit néha nem pénzzel, hanem valami egyébbel fizettek ki.

Kiderült, hogy a kőműves papa valaha Pétain villájában dolgozott, és amikor búcsúzott, a magas rangú tiszttől, (még nem marsall) ajándékba kapta a kéziratköteget. Dumur úr, a kisegítő, mint megszállt amatőr történész, most kezdett igazán lázba jönni. Rábukkant arra, hogy Pétain, aki később a második világháborúban a nácikkal működött együtt, ezért bíróság börtönre ítélte (itt is halt meg), az első világháborúban azonban a verduni csatában nemzeti hősként, ő vívta ki Franciaországnak a végső győzelmet.

Hiú ember volt, arra pályázott, hogy a Francia Akadémia tagjává válassza, evégett írta meg az első világháború történetét, de a "halhatatlanságra" volt egy vetélytársa, Foch marsall, a másik dicsőséges tiszt. Pétain azonban nem volt igazán a toll mestere, a megíráshoz "négert" keresett, bizonyos de Gaulle őrnagyot, akivel még nem a második világháborúban, hanem az elsőben, jó viszonyban volt, de 1927-ben összevesztek. A későbbi marsall haragjában kidobta a kéziratot, odaadta a kőművesnek. Nem is volt már szüksége rá, mert a vetélytárs Foch marsall 1929 tavaszán meghalt, kettőjük közül három hónap múlva így Pétain lett az akadémikus.

Mire a makacs Dumur úr mindezt kiderítette, már magának is dicsőséget akart szerezni, de nem volt kivel hitelesíttetnie szenzációs fölfedezését. Kálváriáját a L'Express heti hírmagazin foglalta össze, abban a recenzióban, amely végül méltatta a most megjelent, eddig ismeretlen Pétain kézirat történetét. Monsieur Dumur előbb magángrafológust kért föl a kézirat vizsgálatára, aki három hónapos búvárkodás után igazolta, igen, a kézírás vitathatatlanul Pétainé.

De addig minden bizonytalanságban maradt, amíg az Archives de France, a hivatalos állami levéltár és a Nemzeti Emlékezetet Gondozó Hatóság rá nem ütötte a pecsétet, hiteles az egész. Így akadt végül vállalkozó könyvkiadó, amely a napokban 19,50 eurós áron az üzletekbe küldte a kötetet. Most már minden kíváncsi, úgy böngészheti, mint a "Verduni győző" hiteles háborús naplóját.