Miként tanítható Wass Albert?

Publikálás dátuma
2014.05.31 10:10
FOTÓ: TÓTH GERGŐ
A 12. évfolyamos tankönyveket visszarendelték, tehát jelenleg még mindig nem lehet tudni, hogy azok miként fogják tárgyalni az olyan sokat vitatott szerzőket, mint Wass Albert (1908-1998) vagy Nyirő József (1889-1953). 

Pethőné Nagy Csilla, a most érvényben lépő tankönyvek egyikének szerzője, korábbi tankönyvében a fenti írók közül Nyirő Józsefet említi, őt is a korabeli filmművészet kontextusában, mint akinek novelláskötete alapul szolgálhatott az Emberek a havason (1939) című filmhez. Viszont nem esik szó a korszak filmjeinek ideológiai formáltságáról, sem pedig az író nyilas múltjáról.

Felmerül a kérdés, hogy lehet-e tanítani homogenizáló, és az életművek egyes részleteit "jótékonyan" megcsonkító-elhallgató szemlélettel, vagy miért is szerepelnek a NAT-ban olyan szerzők, akiknek életműve több szempontból erősen kérdéses. És bár nem tankönyvet tanítanak a tanárok, felmerül a kényszerű alkalmazkodás az ott leírtakhoz.

"Román nacionalista lózung"?

Ami egyik legnagyobb didaktikai csapda, hogy Wass Albert mesevilága már az alsó tagozaton is olvastatható a gyerekekkel, akik esetében tényleg nem várható el olyan típusú érvelés, amely szerint politikai tevékenység, szépirodalmi munkásság leválasztható lenne, mint ahogyan azt szeretik hangoztatni sokféle fórumon az olyanok, akik az objektivitás mögé akarják rejteni szemléletük óhatatlan pártosságát. Különösen, ha tekintetbe vesszük azt a tényt, hogy Wass "A patkányok honfoglalása" című műve (1944), amely szintén a mese irodalmi alakzatát idézi föl, antiszemita kontextusban jelent meg az Ellenzék című napilap hasábjain, ezért annak parabolaolvasata szerint egyértelműen a zsidóság a patkányokkal azonosítódik: ők az ellenség, akik "jogokat" követelnek, és akik a "kártékonyság" szemantikájában a "fiatal magyarokra" törnek. Az egykorihoz hasonló antiszemita kontextussal találkozhatunk ma is internetes rákeresésekkor.

Hogy Wass miként került a NAT-ba, arra nem jó indokot talált Hoffmann Rózsa még 2012-ben, ugyanis azt állította, hogy "ezen szerzők nagy hatást gyakoroltak korukra", ami sem az író irodalomszervező képességét illetően nem felel meg a valóságnak, sem poétikai hatástörténetét tekintve nem tartható igaznak. Sokkal inkább volt köszönhető a 2000-es évek közepén felívelő Wass-olvasási láznak, amely (a jobboldali) populáris kultúrát emelte etalonná.

A Wass Alberttel kapcsolatos érvelés egyik sarokpontjává vált - ahogy az a Jobbik honlapján olvasható (lásd még barikad.hu) -, hogy a Wass Albert-jelenség elleni tiltakozást sommásan "román nacionalista lózungnak" nevezi, habár Wass Albert korai írásai is tele vannak olyan zsidó alakok megrajzolásával, akiket az elbeszélő valamely szempontból kárhoztat, vagy negatív leírásával jellemez.

A zsidók szidalmazása egyébként sokszor elbeszélői igenlésre talál: "- Majd fel nem dőtöttek tetves zsidai, istenit az anyjuknak - szólt hátra Pista a bakról, s mindjárt a véleményét is leszögezte az egész kultúrkérdésben - hogy maradtak volna ezek is az anyjuk keserűségében, ahol voltak, csak bajt csinálnak az embernek". (A kastély árnyékában, 1943[!]).

A kommunista eszmék terjesztése is a zsidóság bűne Wassnál, akikkel szemben ott áll - a szerinte - "józan" parasztság, de a munkásokat sem kíméli, akiknek prototípusait amorális lényekként ábrázolja (Csaba, 1940). Más regényeiben olyan világot fest, amely kétpólusúra rajzolja a magyar-román ellentétet, a szintén 1940-ben írt történelmi regényében, a "Mire a fák megnőnek" című művében pedig az áttérő magyarokat saját papjuk erőszakkal téríti észhez.

Szimbolikusnak tekinthető, hogy műveiben általában az erőszakos cselekmények jogosságát megpróbálja az író igazolni a cselekmény szintjén, amely az olvasói identitásképzés szempontjából lesújtó, valamint tünetértékű jelensége a kultúrának ami a köztéralkotási lázat, és az iskolai tananyagot illeti. Az író még élete végén, léte meghosszabbításaként úgy érvelt, hogy halála után - akiket ő egyszerűen a "bocskorosok leszármazottainak" hív, vagyis a románokat - "riogatni" akarja (Wass Albert levele Balázs Ildikóhoz, 1996. május 1.).

A tisztátalan romák

Retorikája számos ponton érintkezik azzal a szélsőjobboldali megközelítéssel, amely a törvényeket csupán egy szempontból véli láttatni, másrészt az erőszakot viszont emberjogi küzdelemnek tünteti föl, ráadásul aljasul rájátszik a revans-érzésre, amely a populista demagógia egyik alappillére.

A romákat érintő ábrázolása nemcsak sematikus, hanem általában a tisztátalanság, a tudatlanság kontextusában is megjelenik. Ehhez járul még, hogy becsületsértő szavakkal illetni embertársainkat szerinte nemcsak legitim, hanem teljes mértékben természetes is, néha pedig hősökhöz illő (pl. "A többi szekér már vissza is tért, s te még mindig úgy állsz itten, mintha tetveket fogdosnál a köldöködön! Hányjad azt a ganét, mert úgy beléd rúgok, hogy a szádon jön ki a csizmám orra, hogy a búbánatos atyaúristen rúgna beléd a maga szentséges lábával, te rusnya férge ennek a cifrára teremtett vérzivataros keserves világnak…", Csaba, Mentor Kiadó, 2000, 159. oldal)

Wass Albert leveleinek tanúsága szerint élete végéig antiszemita maradt, azonkívül 1989 rendszerváltás után állampolgársági kérelméhez a jelek szerint csatolta grófi rangjának és czegei előnevének használati jogának igazolását is, ami utal a prózájában is nyomot hagyó antidemokratikus álláspontjára.

Az általa szimpatikusnak beállított arisztokráciának, vagy pusztulásában is az értéket képviselő nemességnek a tagjai, esetleg a gazdák általában indokolatlanul pocskondiázzák a nála náluk alacsonyabb sorban lévőket, amit ők természetességgel fogadnak el, sőt, van rá példa, hogy a "tekintetes asszony" őket ért szóbeli bántalmazása szinte hiányzik nekik.

Fontos lenne tudatosítani a Wass Albert regényeknek ezt a szemantikáját is, mert a regényelemek azt sugallják, hogy az erőszakos magatartás a célszerű, de kiolvasható belőle passzivitás a saját és mások méltósága iránt.

Mivel azonban az olvasó inkább a főhősök magatartásával azonosul, számára a regények világa az sugallja, hogy erőszakkal (vérrel, fokossal) kell elégtételt venni az etnikai sérelmeken vagy fatolvajláson, és ilyen esetekben az elbeszélő felmagasztosítja a szélsőségesen önkényes magatartást, és a jogi fórumokat állandóan elsúlytalanítja (Farkasverem, 1934). Viszont figyelmeztető, hogy az internetes fórumokon gyakran találkozhatni olyan megjegyzésekkel, amelyek szerint a művekben "nincs semmi", ami tiltakozást válthatna ki.

Sötét, hungarista eszmék

Ennek oka, hogy Wass Albert olyan elbeszélői fogásokkal él, amelyekkel az emberileg disszonáns cselekedeteket elsúlytalanítja, a román pópa, Muresán Indrei alakját úgy rajzolja meg, hogy annak belső monológja igazolja azt a tételt, miszerint a románoknak szociálpszichológiailag semmi keresnivalójuk a Mezőségen (ahol egyébként szórvány magyarság él).

Az író ugyanennek a személynek a szájába adja azt a kérést is, hogy irtsa ki a birtokos a falu románjait, mert úgymond jót tesz velük az üdvössség szempontjából. A kastély árnyékában a kereszténységet illetően is radikális következtetésekre jut: a magyar lelkész, Holló János, a szószékről "a szakállas vén zsidók" tanítása helyett olyan prófétákról, mint Attila, Zoárd kezd prédikálni, sőt, az evangélium egyike is, Máté is túl "zsidósnak" találtatik, mire a lelkész megírja a magyarok bibliáját.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nemcsak regényvilágban esik szó tudománytalan nézeteiről, hanem szerzőként a Válogatott magyar mondák és népmesék című gyűjteményében is keveri az uráli rokonság elméletét a keleti származás egyéb elméleteivel (mint mondjuk a sumér), ami a hungarista eszmék legsötétebbjeinek elméleti megalapozásául szolgál. Így a magyar nyelv és irodalom szakos tanár számára újabb nagy kihívást jelentene, hogy a már alsóban elsajátított "autoritás" tudománytalan nézeteit a tanulók számára a nyelvrokonság elméletének tárgyalásakor a megfelelő módon tisztázza. Vagy némelyek máris ezt a nézetet támogatják?

Felmerül még Wass Albert műveivel kapcsolatban az is, hogy regényalakjainak egy részéhez az esendőség, a megbántottság, az öregség attributumait kapcsolja, így célja az olvasóban felkeltett szánalom, amely a figura érzéseit, cselekedeteit igazolja a továbbiakban, akár a bécsi döntés után játszódó regényében ehhez hasonlókat: "Csak éppen szerettem volna ököllel odavágni az arca közepébe, hogy széjjellocsanjon, mint egy rohadt záptojás. Csak éppen szerettem volna felkapni az asztalt előtte, s a falhoz vágni, hogy ezer szilánkká menjen, csak éppen szerettem volna belerúgni a falakba, hogy szétdőljenek…" (Jönnek, 1940)

Az irodalom peremén

Összevéve Wass Albert művei nem alkalmasak az erdélyi gondolat nemesebb értelmezéséhez, vagyis a különböző nációk közötti viszonylatok bemutatására. Sőt, megdöbbentő. hogy az író személyéhez kötötten szó van az életrajz szakmai heroizálásáról (A gróf emigrált, az író otthon maradt): bár 1946-ban háborús bűnösként elítélik Wass Albertet, az említett szakirodalom képes személyét mint munkaszolgálatosok megmentőjét beállítani. Ettől eltekintve, bár természetesen ez kifejezetten sem nem kívánatos, sem nem javasolható a művek kanonizációja, hiszen Wass Albert későbbi alkotói fázisban írt műveiben is akad elég kifogásolnivaló.

Gyakran baj van a művek esztétikai színvonalával, és egyáltalán nem felel meg a valóságnak az a nagyívű fejlődésvonal, amelyet Takaró Mihály 2004-ben a Kemény, Jókai, Mikszáth, Móricz kontextusában látni engedtet. Egy szakmai fórum a lektűr kategóriájában képzeli el a regények értelmezhetőségét, vagyis az irodalmiság peremén: tény az, hogy a stílus ökonómiája rendszerint hiányzik műveiből.

Ez igaz olyan kései művére is, mint az Átoksori kísértet (1964) is, amelyben a szegénysorsú parasztok életét (mint egyébként a cikk szerzőjének nagyapai családjának sorsát) úgy negédesíti, súlytalanítja el, valamint legitimizálja a feudális viszonyokat, hogy a napszámosok (1936-ban!) fellázadtak volna és kormányhoz fordultak volna, ha bérüket pénzben kapták volna meg, továbbá elitták vagy haszontalan dolgokra költötték volna. Ilyenkor ki sem fogy a szegénysorsú emberek ábrázolásából, akik állandóan kifejezik a hódolatukat a nagy kvalitásokkal bíró "atya", birtokos iránt.

Közben kiderül azonban, hogy a természetbeni juttatást kiadó gazda maga is a kormány tagja. Sőt, hogy a napszámosok családtervezéséről is mondjon valamit: szerinte a legények nem is házasodtak volna anélkül, hogy előtte teherbe nem ejtik a lányokat, hogy biztosak legyenek a nők termékenységében. De nem feledkezik meg a zsidó származásúakról sem: akik valójában - az ő démoni logikája szerint - a nemzeti szocializmus valódi kitalálói. Hűbéres parasztromantikájától nem mentesek a több írói kvalitást mutató regényei sem (A tizenhárom almafa, 1951, A funtineli boszorkány, 1959).

Írásom kereteit túlfeszítik mindazon problémák, amelyeket Wass Albert műveivel kapcsolatban fel lehet hozni, különösen tekintettel antiszemita pamfletjére, az Elvész a nyomra. A kanonizálás mindezek ellenére mégiscsak "legalizálta" Wass Albertet: 30-nál több szobrát avatták fel, ezeken az eseményeken nemcsak jobbikos, hanem fideszes politikusok is serénykedtek. Született róla köztéri elnevezés, létezik nevét viselő könyvtár, ügyét egy ideig maga az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója, Szörényi László pártolta, végül ajánlhatóként bekerült a NAT-ba.

Ezek után tényleg érdemes lenne tudni, hogy a hazafias szólamok dacára (és mellett), miként is lehet tankönyvrészletet írni egy sumér rokonságban hívő, az erőszakot nyíltan pártoló antidemokratikus és antiszemita íróról?

Lengyel László: Döntések kora

Publikálás dátuma
2019.03.23 18:53

Fotó: AFP/ JOHN THYS
Az európai választásoknak most az a tétje, hogy a pártcsaládok hol látják a politikai törésvonalat Európában. Négy nagy pártcsalád – a konzervatív, a szocialista, a liberális és a zöld – az EU-párti, jogállami, liberális demokrata, klímavédő és szociális politika eszméit és gyakorlatát kívánja megvédeni az EU-szkeptikus, populista, nacionalista, illiberális és korrupt politikával szemben. Tudjuk, Orbán Fidesze és Salvini Ligája a migránspárti és a migránsellenes Európa között húzzák meg a határt. Végül, létezik határhúzás a jobb- és a baloldal között. Utóbbi felfogás a néppárti és szocialista elitek piszkos alkujának tekinti az eddigi ciklus nagykoalícióját, a Juncker-bizottság csődjeként írja le a gazdasági-, a szociális- és a migránsválságok elhibázott kezelését, a Brexitet, Dél- és Kelet-Európa elidegenítését.

Versengő kampányirányok

Ki és milyen kampányt folytasson az egységes, vagy a nemzetek Európájáért? A Macron-levél és Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) válasza, Timmermans nyilatkozatai a szociális Európáról, Ska Kelleré a zöld Európáról megmutatták a „bevett pártok” egyszerre közös és egymással versengő kampányirányait. Orbán Juncker-Soros kampánya pedig megmutatta, hogy milyen negatív, karaktergyilkos, Brüsszel- és nagykoalíció-ellenes kampányt kell csinálnia mindenkinek - Salvinitől Le Penig, Kaczyńskitől Wildersig, sőt, Webertől Kurzig, AKK-tól Söderig. A Néppárt csak így győzhet, ha élére áll bírálatával a Juncker-Timmermans-bizottság, a Tajani elnökölte nagykoalíciós Európai Parlament (EP), de leginkább a bukott Merkel politikájának. Tönkretették Európát, mert kiegyeztek a szocialistákkal és a liberálisokkal. Kohl vagy Franz Josef Strauss sose kötött volna koalíciót a baloldallal! Legyen vége a nyílt és titkos nagykoalíciónak. Lépjünk az osztrák útra: támadjuk a szociálliberális, keresztényietlen és nemzetietlen tábort, mi, jobboldaliak, menjünk együtt! Egy a tábor, egy a zászló: előre a keresztény és nemzeti Európáért!
A Néppárt, és ezen belül meghatározó ereje, a német CDU eszmei és reálpolitikai okokból nem dönthetett az orbáni stratégia mellett. Eszmei oka, hogy nemcsak a párt elitje, de választói többsége is minden megpróbáltatás ellenére polgári liberális demokrata, a kereszténységről vallott álláspontja közelebb áll Ferenc pápáéhoz és Merkeléhez, mint Orbánéhoz. Reálpolitikai oka, hogy a jobbközépet megrémítették az AfD és a Pegida akciói, hogy a Seehofer-Söder páros orbáni szellemű bajor kampánya hatalmasat bukott. Merkel és a nagykoalíció nem bukott meg, és AKK soha nem engedné meg magának, hogy a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel köthető koalíción kívül az AfD-re gondoljon. Ennél még könyörtelenebb érv: ha a Néppárt a ma háromfelé oszló jobboldali radikálisokkal fog össze, nem tud többséget szerezni az EP-ben. A populistákat túlszámolva feltételezhető, hogy együtt annyit érhetnek el, mint a szocialisták, ami ugyanúgy nem elég, ahogy a néppárti-szocialista koalíció (300-310 képviselő a 705 fős EP-ben). Az összefogás a szélsőjobbal azonnali pártszakadást okozna, és a CDU-val az élen a többség távozna.
A Fidesz felfüggesztésével a Néppárt kinyilatkoztatta, hogy nem köt alkut a szélsőjobbal, nem csinál karaktergyilkos kampányt, és együtt szeretne kormányozni a szocialistákkal, a liberálisokkal és a zöldekkel. Ha kormányozni akar, nem tehet mást, mert csak a szocialistákkal és a liberálisokkal van 400, a zöldekkel együtt 440 képviselő körüli szilárd többsége. A Fidesz 10-13 mandátumára szüksége van, de még inkább az EP-ét és a Bizottságot vezető legszélesebb nagykoalícióra.

Alku Weberrel szemben

Timmermans szocialistái, Verhofstadt liberálisai és Keller zöldjei megkérdőjelezték Orbánon keresztül a Néppárt, Manfred Weber demokratikus és európai elkötelezettségét. A felfüggesztés kielégíthette a néppártiakat, de nem a koalíciós partnereket. Gyenge trükknek tartják, és kampányaikban minduntalan fel fog tűnni Orbán és a Néppárt azonosítása: ha a konzervatívokra voksolsz, Orbánra és vele Le Penre, a VOX-ra szavazol. A szocialisták és a liberálisok, akik együtt többen lesznek, mint a konzervatívok, már alkut kötöttek, hogy Weberrel szemben Timmermans-t ajánlják a Bizottság elnökének. Macron messzebb ment: miért kellene elfogadni a mostani ciklusban működő Spitzenkandidat-rendszert, miért ne térhetnénk vissza arra, hogy az országok vezetőiből álló Európai Tanács megegyezik a Bizottság elnökében, amit az EP megszavaz? Barnier nevét vetette fel, ezzel is gondot okozva a francia és az európai konzervatívoknak: közülük való.
Azzal, hogy Németországban Merkel és politikája, Franciaországban Macron és rendszere lábon maradtak, hogy Aachenben megköttetett a tartós szövetség a következő ciklusra, hogy a Brexit tragikomédiába fúl, talán eldőlt az európai irány. Konzervatív, szocialista, liberális és zöld intézményes együttműködés, ennek megfelelő Bizottság, EP vezetés és pénzelosztás. A felfüggesztéssel jelezték, nincs helye a populista-nacionalista vonalnak. A Fidesz, és sajnos Magyarország, kikerül a stratégiai és a taktikai döntések, az intézmények és döntéshozók köréből. Csak rendszerváltással fogunk visszatalálni.
EZ MÉG BARÁTI POFON VOLT - A Fidesz felfüggesztése azt jelenti, hogy a néppárt nem köt alkut a szélsőjobbal

Ellenzéki választói döntések

A Fidesz határozatlan idejű felfüggesztésével választóinak nincs európai helye. Mondhatja, hogy bent akar maradni a Néppártban, de ez nem rajta és választóin múlik. Ha kampánya finkelsteini-habonyi, véres és negatív lesz, bizonyosan kizárják vagy kiléptetik. Ha puha, „március 15-i” hangfogós, családbarát gügyögő, akkor nehéz lesz mozgósítania törzsszavazóit. A kampánynak nincs hőse. Orbán, mielőtt kirakták a ház elé, Európa meghódítója szerepében tetszelgett. Most kiderült, hogy a klub, amelyhez tartozni szeretne, nem akarja látni, jó ideig nem léphet be. Fenyegetően lebeg fölötte a 7. cikkely alapján elindított eljárás. A bizonytalan lengyeleken kívül, nincs állam- vagy kormányfő, aki mellette foglalna állást. Hová fognak ülni a képviselői, ki áll majd szóba velük?
Leegyszerűsödött az ellenzéki választók döntése is a májusi EP-, és az októberi önkormányzati választásokra. Nincs vezetője, vezérkara, vezérfonala az ellenzéki választóknak se. Nincs Európa-párti ellenzéki mozgalom. Az EP-választásra nem jött létre stratégiai megállapodás. De megérkezett a jelzés Európából: Orbánt és pártját nem kérjük! Jó lenne egy európai típusú hős, mint a szlovák Čaputova, de nincs. Ilyenkor a döntés a vezetés nélküli, de racionális választóra marad. Döntése nem ideológiai, nem offenzív és nem stratégiai, hanem taktikai: kizárólag az ellenfél, az állam-párt és párt-állam visszaszorítása a célja. A taktikai szavazás lépései a következők. Akarja-e, hogy a Fidesz-párt és az Orbán-állam képviselje Magyarországot Európában? Nem. Akarja-e, hogy az Orbán-rendszer miatt kizáródjunk Európából? Nem. Otthon akar-e maradni, hogy az állam-pártot támogassa? Nem. Akkor el kell mennie szavazni.
Akarja-e, hogy több magyar ellenzéki képviselő legyen az EP-ben, mint állam-párti? Igen. Akkor ellenzéki listára kell szavaznia. Nincs egységes és esélyes ellenzéki lista, hanem nagyobb bal- és jobboldali pártszövetségek és kisebb pártok vannak. Igaz. Akarja-e, hogy az esélytelen kisebbek miatt elvesszenek az ellenzékre leadott szavazatok? Nem. Akkor a nagyokra és esélyesekre kell szavaznia: az MSZP-PM-re, illetve a Jobbikra. Ne kérdezze, mitől ők a nagyobbak és esélyesebbek. Egyszerű: nekik van több választójuk. A kicsik lehetnek nagyszerűek, de nincs választójuk. Akar-e baloldaliként és/vagy liberálisként a Jobbik listájára szavazni? Nem. Akkor baloldaliként és liberálisként válassza az MSZP-PM listát. Akar-e jobboldaliként a szocialistákra szavazni? Nem. Akkor jobboldaliként döntsön a Jobbik listája mellett. A Jobbik leginkább azzal bizonyíthatná néppártosodását, ha felvételét kérné az Európai Néppártba. Hosszú út lesz, ha lesz ilyen út, amíg a Jobbik valóban konzervatív, mérsékelt nemzeti párt lesz. De ezen az úton támogatni kell, nem lelökdösni róla. Fidesz ki az európai szélre, Jobbik be az európai középre. Ne nézzünk személyre, múltra, ahogy a taktikai szavazók 2018-ban a parlamenti választásokon se néztek, csak arra, hogy ki esélyesebb a Fidesz ellen. E két lista, két pártcsoport ezer sebből vérzik, de az EU-ellenes Fidesz állam-párttal szemben EU-barátok, demokráciát és jogállamot hirdetnek. A két nagy ellenzéki lista eséllyel hozhatja össze az ellenzéki szavazók különböző csoportjait. Nem vesznének el az ellenzéki voksok.
A pártoknak, civil szervezeteknek, az ellenzéki és független önkormányzatoknak mozgósítaniuk kell az EP-választásra, mert az az önkormányzati választás első fordulója. Ha az ellenzék jó eredményt ér el, megfogja a Fideszt május 26-án, akkor nemcsak az ellenzéki választók éreznek nagyobb késztetést az októberi részvételre, hanem a potenciális jelöltek is az indulásra: van remény. Ha az ellenzék széttartása miatt súlyosan veszít májusban, a jelöltek és a választók elvesztik a reményt, s az állam-párt megint elfoglalja a városokat és falvakat.
Az önkormányzati választások előszele, hogy budapesti kerületekben és vidéki városokban kezdenek összeállni az ellenzéki koalíciók az egységes jelöltek mögött. Itt már fontos, hogy kik a jelöltek, akik mögé odaállnak. A helyi stratégiai koalíciók a bal- és jobboldal, a pártok és mozgalmak, civil szervezetek között eséllyel vehetik fel a harcot az állampárti jelöltekkel szemben. A Jobbikkal kötött megállapodások helyi alkuk az adott város vagy falu érdekében, nem ideológiai-politikai szövetségek. Szombathelytől a budapesti XI. kerületig, Egertől a II. kerületig, Pécstől a IV. kerületig sorra köttetnek az ellenzéki koalíciók.
Még nem tudjuk, hogy a néppárti csapás hogyan hat a valóban konzervatív, nemzeti érzelmű, Európa-párti, Ferenc pápa kereszténységében hívő, a tolvajlást és a hatalmi erőszakoskodást sokalló Fidesz szavazókra. Most már nemcsak a baloldali, liberális és zöld Európa üzeni, hogy elege van Orbán rendszeréből, hanem a jobboldali, keresztény és nemzeti Európa is. És e pártok ilyen vagy olyan koalíciója fogja Európát május 26-a után vezetni. A választásokat nem(csak) a hívő törzsszavazók, hanem a független, illetve a Fideszben csalódott választók fogják eldönteni. Akarják-e, hogy kizáródjunk az európai intézményekből, pénzekből, szellemi áramlatokból, vagy sem? Dönteni nekik kell.
A nyugtalanság völgyében járunk, írta Márai 1937-ben. „A civilizáció óriási szerkezete működik, csak nem bízunk benne. Ötven év előtt az emberek azzal a tudattal hajtották nyugalomra a fejüket, hogy Európa tíz év múlva nagyjából és egészen pontosan úgy lesz Európa, mint volt tegnap; ma tíz napra előre sem tudunk jósolni, s okunk van rá, hogy ne jósoljunk.”
Fordított Kasszandraként hogyan jósolhatnék. De most kékebb az ég, talán politikai tavasz jön.
Frissítve: 2019.03.23 19:02

Sebes György: Egon lubickol

Publikálás dátuma
2019.03.17 16:15
Rónai Egon
Ha valaki műsort vezet bármelyik televízióban, akkor szinte mindenre fel kell készülnie. Erre éppen a héten láthattunk példákat az RTL Klub egyik új műsorában, a Toplistában, amelyben emlékezetes – és gyakran kínos – pillanatokat idéztek fel. Hiszen élő adásban sok minden előfordulhat. A műsorvezetőnek tüsszentenie kell, esetleg bakizik, vagy netán röhögőgörcsöt kap. Mindezt természetesen a nézők szeme láttára.
Az is előfordul, hogy a műsorvezetőnek át kell ülnie a másik székbe, így kérdezőből kérdezett lesz. Ez történt az utóbbi hetekben többször is Rónai Egonnal, de kiderült, riportalanynak is pont annyira jó, mint egy adás házigazdájának. Sőt, ennél többet is megtudhattunk róla, mégpedig abból az alkalomból, hogy az ATV egy új sorozatot indított vele. Kvíz eddig nem volt a kínálatukban, mostantól azonban van, nem is akármilyen. Az ország géniuszát keresik ugyanis egy olyan vetélkedőben, amilyen még nem volt a hazai palettán. A végső győztesnek 500 kérdést kell(ene) megválaszolnia, mindet öt másodpercen belül és egymás után csak kétszer hibázhat, mert a harmadiknál kiesik. Segítsége – választási lehetősége – ugyancsak nincs. Közben arathat szakasz-győzelmeket, amelyek után már az övé lehet az addig megnyert összeg: minden jó válasz 50 ezer forintot ér. Mindez annyira nehéz, hogy bár jól felkészült és nagy tudású emberek is játszottak, eddig még egyikük sem jutott el a 100. kérdésig sem.
Nos, ezt a – korábban rögzített - műsort vezeti Rónai Egon, de emellett továbbra is láthatjuk az Egyenes beszédben. És mint az interjúkból is világossá vált, lubickol az új szerepben. Ilyesmit ugyanis még nem csinált és bár hosszú múltra tekinthet vissza a különböző médiumokban, még a castingot is vállalta érte. Meg is nyerte és az első két hét tapasztalatai alapján jó választásnak bizonyult. Ha van titka, talán az lehet, hogy – bár pörgetnie kell az adást és ezért folyamatosan fel kell tennie a gyakran nem is könnyű kérdéseket – őt elsősorban az ember érdekli. Tehát igyekszik bemutatni a játékosokat és megtudni tőlük döntéseik – a kiválasztott témakörök vagy a kérdésekre adott feleletek – okát is.
Ebből a szempontból pedig ez a kvízmesterség nem is különbözik nagyon attól, ahogy eddig is működött, mint műsorvezető. Amikor két éve beszélgettem vele – abból az alkalomból, hogy Kálmán Olga után az azóta már távozott Mészáros Antóniával együtt átvette az Egyenes beszéd vezetését -, volt egy nagyon figyelemre méltó mondata. Éppen azt fejtegette, hogy ők kicsit másképp állnak hozzá egy-egy témához, mint elődjük. Kálmán Olga – magyarázta - ”mindig erősen a célra tartott - remekül is csinálta -, engem meg nem feltétlenül érdekel, hogy mindenáron leterítsem a nyilatkozót”. És ez jól jellemzi riporteri – de egész műsorvezetői – attitűdjét.
Volt persze néhány éve a szakmában, hogy ezt kialakítsa. A 90-es évek elején tűnt fel a médiában, először mint a Danubius Rádió műsorvezetője. Attól kezdve aztán rengeteg helyen dolgozott – a Budapest Rádióban, a Sport TV-ben, rövid ideig a Magyar Televízióban is -, míg végül 2011-től az ATV lett az „otthona”. És ott szinte mindent csinálhatott, kivéve a szívéhez oly közel álló sportközvetítéseket. Viszont dolgozott politikai és közéleti műsorokban, reggeli adásokban és vezetett vitaműsort (Csatt), s lett önálló portré-műsora is Húzós címmel – amelynek beszélgetéseiből eddig már négy könyvet is összeállított. Ezekkel pedig elérte, amit a szakmában csak nagyon kevesen, hogy a nézők sosem mondták, most már sok belőle. Bárhol feltűnt, szívesen kapcsoltak oda, mert minőséget kaptak.
Néhány hete egy hosszabb beszélgetés alanya volt a Heti TV-ben és – mivel a szűkös idő nem kötötte sem őt, sem a kérdező Breuer Pétert – akkor sok minden kiderült magáról Rónai Egonról. A magánéletéről – öt gyerekéről és kutyájáról -, valamint arról is beszélhetett, ami a munkája mellett foglalkoztatja. Megtudhattuk, hogy szereti és ismeri a történelmet, de van véleménye a hitről és a vallási kérdésekről is. Természetesen felkészült a napi politikából, de – mint egykori sportriportert – a sport területén sem lehet „eladni”. Mindez azért érdemel említést, mert arra is rávilágít, hogy nem elég „csak” a munka, a sokoldalú tájékozottság is hozzátartozik a tévés műsorvezető egyéniségéhez. Az sem hátrány persze, ha valaki szimpatikus és tisztában van vele, mi érdekli a nézőket és miképpen lehet számukra érdekessé tenni egy-egy – akár száraz – témát is.
Mindez érthetővé teszi, miért indult olyan jól az ATV új kvízműsora. Az előző hét 50 legnézettebb programja között a 28. helyet érte el az első napi adás. A csatorna egyébként büszkén adta hírül, hogy ebben a listában hét műsoruk szerepelt, a legjobban Sváby András Heti Naplója, amely 310 ezres nézettségével a 20. helyre került. Minthogy ezt az adót nem lehet az országban mindenütt fogni, ezek a számok igen figyelemre méltóak.
Rónai Egon és az ATV a jelek szerint jól egymásra találtak. Mindkettejük elemi érdeke, hogy megőrizzék ezt a gyümölcsöző együttműködést. De még fontosabb: a nézők nyerhetnek vele a legtöbbet.
Frissítve: 2019.03.17 16:15