Akik legalább nagyvonalakban megismerhették azt az anyagot, amit az ad hoc bizottság kedden letett az MLSZ elnökségének az asztalára, azt vallják: noha ezer meg ezer buktató van benne (hiszen a magyar futballtársadalom jelentős része egyáltalán nem érdekelt a reformok sikerességében), ha megvalósul, végre tényleg fejlődési pályára állhatna a magyar labdarúgás.
Újabb optimista hozzáállás.
Volt már ilyen, az volt a címe: A Magyar Labdarúgás Stratégiája, a megújulás évtizede 2010-2020.
A 2011-ben nagy büszkén bemutatott anyag alaposabb tanulmányozás alapján hevenyészett dokumentumnak tetszik, célkitűzései pontatlanok és elnagyoltak - ezt egyébiránt maga Csányi Sándor MLSZ-elnök is elismerte, például amikor a nézőszám-emelkedésről ejtett szót -, ráadásul a mai napig nem fogadta el a közgyűlés, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozna.
Magyarán megszületett, de érdemben irányt nem szabhatott.
A múlt heti (május 20.) éves rendes közgyűlést követő beszámolójában az elnök hosszasan sorolta az elmúlt négy év eredményeit. Az MLSZ versenyrendszerében szereplő csapatok száma három év alatt 7474-ről 9734-re, a Bozsik Programban a játékosok száma 71 ezerről 129 ezerre emelkedett s a 2011-es 126 ezerről 190 ezerre nőtt az igazolt labdarúgók száma.
Vajon van valaki ebben az országban, aki valóban azt tapasztalja, hogy ennyivel többen szeretnek manapság futballozni? Hogy a sportág mindinkább népszerű?
Hogy lenne, amikor hasonló statisztikai machinációval láttatják eredményként a semmit, miként a kormány a foglalkoztatottsági adatokat a közmunkások számával összeboronálva szépítgeti?!
Az MLSZ-adminisztráció megtett mindent, hogy a Stratégiában megfogalmazott célokat teljesítse. A nyilvántartási rendszerbe bekerültek az óvodások, az öregfiúk (általában 35 év felettiek), az old-boy (+45) és a veterán (+55) bajnokságokban szereplő labdarúgók is, egy-két megye esetében pedig, ahol még ezzel sem érték el az elvárt (kívánt) létszámot, ott a kispályás (5+1-es felállás) üzemi, városi bajnokságban szereplő együttesek játékosait is számításba vették.
Majoros Attila, a Bozsik Intézményi Program felelőse egy 2013. novemberi sajtótájékoztatón ekként nyilatkozott: "Az induláskor az intézményi rendszerben (vagyis az óvodai és iskolai programban) 27 731 gyerek focizott, egy évvel később már több mint 50 ezer, a 2013/2014-es tanévben pedig már 67 231 gyerek rúgta a labdát. Mostanra 15 ezerre nőtt az ovisok száma…"
Ebből következik: minden óvodásgyermeket, akit lehetett, regisztráltak.
Ez csak egyetlen példa, de lehetne még hosszasan sorolni, miként cicomázza az eredményeket a szövetség.
Két dolog lehetséges, és az egyik elszomorítóbb, mint a másik.
Csányi vagy tisztában van a félrevezetés tényével, vagy megvezetik azok, akikre támaszkodik. Az elnök - az OTP Bankcsoport dirigálása mellett - nyilván nem tud annyi időt a labdarúgásra fordítani, amennyi a jelenlegi helyzetben a fejlődéshez szükséges lenne.
Ez alapvetően nem volna baj, csakhogy sok olyan "szakemberekkel" vette magát körbe, akik az első Orbán-kormány idején is vezető szerepet kaptak a szövetségben (pl. Berzi Sándor), fontosabb volt az elvbarátság, mint a szakértelem, nem mellékesen ezek az emberek - többször bebizonyosodott - sokszor saját érdekeik szerint cselekednek, s nem a sportágét tartják szem előtt. Így kerülhetnek téves adatok az elnök asztalára, amelyből aztán hibás következtetések, döntések születnek.
Az MLSZ intézkedéseinek többségét mindenfajta elemzés, hatástanulmány, széleskörű vita lefolytatása, esetleg külső szakértők bevonása nélkül hozták meg. Eddig.
Épp ezért örömteli, hogy a szövetség felismerte: szükség van átfogó elemzésekre. Emiatt állapodott meg a belga Double Pass nevű céggel, amely a magyarországi utánpótlás-nevelő akadémiák munkáját világítja át, s emitt kérte fel a Kovács Ferenc vezette kilenc tagú ad hoc bizottságot, hogy dolgozza ki, miként lehetne hatékonyabbá tenni az utánpótlás-képzést. Manapság ezek az intézmények egymástól függetlenül, más és más elképzelések mentén működnek.
Garami József, az MTK jelenlegi vezetőedzője
Tamási Zsolt, a Sándor Károly Akadémia igazgatója
Herczeg András, a Debreceni Labdarúgó Akadémia ügyvezetője
Kovács Zoltán, a Diósgyőr sportigazgatója
Szabics Imre, a Sturm Graz megfigyelője
Dárdai Pál, utánpótlásedző a Hertha BSC-nél
Fehér Csaba, korábban Hollandiába (PSV Eindhoven, NAC Breda) és Belgiumban (Genk) futballozott
Lőw Zsolt, a Salzburg másodedzője
Úgy értesültünk, a bizottság rámutatott például arra is, melyek azok a jellemvonások, amelyek a magyar futball sajátosságai lesznek a jövőben. Mit kellene játszania a magyaroknak? Spanyolországban, Franciaországban vagy Hollandiában két, különböző intézményből kikerült fiatal tökéletes partnere lehet egymásnak a válogatottban, mindegyikük tudja, mit kell játszani. Mi ettől rettentő messze vagyunk.
Az ad hoc bizottság munkája nem ér véget: változatlan személyi összetételben Utánpótlás Tanácsadó Testületként (UTT) dolgozik tovább a kidolgozott koncepció végrehajtásáig, s a soron következő elnökségi ülésre az utánpótlásfejlesztési-program kulcspozíciót betöltő szakemberek személyére javaslatot tesz.
Talán végre tényleg azok a szakemberek kerülnek pozícióba, akiknek ott a helyük…