Churchill mondta egyszer: "A demokrácia a legrosszabb államforma. De sajnos, eddig jobbat nem találtak ki." A neves politikusnak igaza volt, a demokrácia lassú, nehézkes és meglehetősen sokba kerül. Ugyanakkor van egy nagy előnye, lehetővé teszi, hogy a benne résztvevők alaposan körbejárják az élet által felvetett problémákat és a sokoldalú elemzés eredményeként a legoptimálisabb döntést hozzák. Vészhelyzetben erre nincs lehetőség, erre való a diktatúra. De - mint a borotvát használat után -, visszahelyezik tokjába, a vész elmúltával mindjárt újra a demokráciának kell jönnie.
Pedig milyen édes a hatalom, lemondani róla milyen nehéz! De nem lehetetlen! Példa erre a korai római történelemből Cincinnatus esete. Lucius Quinctius Cincinnatus gazdag római patrícus, senator volt. Társadalmi helyzetéből adódóan minden esetben határozottan fellépett osztálya érdekeinek védelmében, de korrektségét az egyszerű polgárok is méltatták. Szinte teljes vagyonát feláldozta egyik ártatlanul elítélt patrícius felmentése érdekében.
Ezután visszavonult a Tiberis jobb partján fekvő birtokára és földműveléssel foglalkozott. Ie. 458-ban a senatus diktátori jogokkal ruházta fel, amikor az aequsok megtámadták Minuncius konzul seregét közvetlen veszélybe sodorva ezzel Rómát. A senatusi küldöttség az ekeszarv mellől hívta el. Cincinnatus 16 nap alatt elvégezte feladatát, utána önként - igen, önként! - lemondott a diktatori hatalomról és visszavonult vidéki magányába. Nyolcvanévesen is ugyanígy cselekedett, amikor másodszor tisztelték meg a diktátorsággal. Hát így is lehet csinálni. Ám ehhez igazi római patríciusnak kell lenni. Orbán Viktornak volna mit tanulnia a régi rómaiaktól!
