Herrera kijelentése máris heves vitát kavart a helyi médiában, ami után a kapitány magyarázkodni kezdett: ő nem helyezte törvényen kívül a szexet, csupán „óvatosságra” intette játékosait.
Intelmével amúgy nem áll egyedül, mert korábban Luis Felipe Scolari brazil szövetségi kapitány is „nemkívánatosnak” nyilvánította forró vérű játékosai „lepedő-akrobatikáit”.
A szex és a sport „egymást kizáró” ellentéte már az ókori görögök idején ismert elmélet volt. Ők azt vallották, hogy az ondó visszatartása fontos, hogy az arénában kellőképpen agresszív legyen a sportoló és minden idegszálával a győzelemre koncentráljon. Azóta már többszörösen bebizonyosodott, hogy ez nem igaz. 1995-ben a Journal of Medicine and Physical Fitness című szaklap kimutatta, hogy a verseny előtt 12 órával történt nemi aktusnak semmilyen hatása nincsen a sportteljesítményre. Az viszont köztudott, hogy milyen hatása van az ember testi-lelki kiegyensúlyozottságára, ami egy sportolónál szintén nem mindegy.
Éppen 40 évvel ezelőtt, az 1974-es németországi vb-n történt, hogy a már hosszú ideje edzőtáborba zárt hollandok morogtak nőhiányuk miatt. Rinus Michels szövetségi kapitány először azt akarta, hogy a nős emberek találkozhassanak intim körülmények között is párjukkal, de a többiek felháborodtak a „diszkrimináció” miatt. Végül mindenkinek jutott együttlét kedvesével. Az eredmény: a hollandok végigverték a világot, döntőt játszottak a házigazdák ellen és ott aligha a szex miatt veszítettek…
