Vérlázító keresetek

Négy nappal a világbajnokság előtt némi szociális érzékenységről tett tanúságot a Le Monde, mintegy csatlakozva azokhoz a mozgalmakhoz, amelyek a brazíliai vb költségeit és a sztárjátékosok horribilis fizetését felháborítónak tartják.

A francia liberális lap először a saját házuk táján seper. Megállapítja, hogy a Kékek legjobban fizetett játékosa, Blaise Matuidi évi 16, 3 millió dollárt keres, ezzel a Paris-St.Germain támadó középpályása egy francia átlagkereset 390-szeresét kapja. Az egekbe menő fizetések spirálját jól érzékelteti a lap azzal, hogy 1980-ban az akkori legnagyobb francia sztár, Michel Platini évi egymillió frankja „csak” 16-szorosa volt a hazai átlagnak.

Vannak ennél persze még ordítóbb ellentétek, ha megnézzük a sztárgázsit „kiérdemlő” vb-résztvevőket.Például az angol liga legjobban fizetett játékosa, az elefáncsontparti Yaya Touré (Manchester City) 14 750 honfitársának átlagbére lenne. Háromszor elefántcsontpartinak kellene egész életében dolgoznia azért, hogy annyit keressen, mint Yaya Touré egyetlen idény alatt!

A kameruni Samuel Eto’o (Chelsea) 5130-szor tudná kifizetni egy afrikai ország dolgozóját. De 5000 argentin átlagkeresőt lehetne kiváltani Lionel Messivel (Barcelona), 2600 nigériait John Obi Mikellel (Chelsea), míg 2370 portugál bérének felel meg Cristiano Ronaldo (Real Madrid), és 2200 ghanaiénak Kevin Prince Boateng (Schalke 04) fizetése.

E sztárfizetések még a fejlett európai országokban is feltűnőek, még ha a szorzójuk nem is négyszámjegyű az átlaghoz képest. Például Wayne Rooney (Manchester United) 470-szer, a német Bastian Schweinsteiger (Bayern München) 290-szer, a holland Robin Van Persie (MU) 330-szor, a belga Eden Hazard (Chelsea) 360-szor, míg a spanyol Fernando Torres (Chelsea) 370-szer keres többet, mint honfitársai. Azért erre szokták azt mondani, hogy még az adójukból is jól ellennénk..