Kövér László házelnök ironizál. Azt mondja az MTI-nek, hogy a következő négy évben kiszámíthatóbb, nyugodtabb kormányzásra, lassabb és kiérleltebb törvényhozásra számít. Merthogy nem mutatkozik semmilyen külső erő, amely a hektikus kormányzást kikényszerítené.
Eddig sem tudtunk ilyenről, de most, hogy már biztos nincs, tisztán látjuk a házelnök kiérlelt felismerését is: "a főváros struktúráját tekintve működőképessége határához érkezett". Mindjárt érthető hát az önkormányzati törvény hirtelen erőszakos - hogy ne mondjuk: hektikus - módosítása, amelynek eddig egyetlen célját láttuk csak, hogy az ellenzéket megfossza maradék esélyeitől is az őszi választásokon. Ugyancsak a kiérlelt előrelátás példája a reklámadó tervezett bevezetése. Pokolba a csak nyolcmilliárdos költségvetési bevétellel, az iparág tönkretételével, a kereskedelmi tévékkel, a sajtószabadsággal - az mégis lehetetlen, hogy a kancelláriaminiszter nem tud végignézni nyugodtan egyetlen filmet sem!
Itt aztán megakadunk azon, hogy.a házelnök ironikus kedvében képmutatónak nevezi az egyként tiltakozó kormánypárti és ellenzéki médiumokat. Bár: ha "a reklámadóval sikerül csökkenteni az árkokat - a kultúrkampf csatazaja mellett - az egymással szemben álló újságírók között, akkor már megérte". Aztán folytatja: de, hogy az üzleti érdekek sérelmét egyesek a jobboldalon is összekeverik a sajtószabadsággal, azt már nehezen éli meg, mert pontosan tudja, a sajtószabadság nem a politikai, hanem elsősorban a tulajdonosi viszonyoktól függ.
Ha már megszűnt a hektikus kormányzás nyomása, s van ideje a házelnöknek, elgondolkodhatna a saját szavain, s akkor talán ráébredne, hogy ez nem irónia, hanem maga a kétharmados túlhatalom saját híveit is sújtó, nagyképű cinizmusa.
