A folytatáshoz kért és kapott felhatalmazást a 2010 óta regnáló hatalom, a kalandor jobboldal. Ebben az egy szóban benne volt minden, ami lényeges, csak fel kellett volna ismerni. Lehet, hogy a választókat "úgy általában" nem hozza izgalomba a jogállam, a jogbiztonság állapota. De akadhatott volna valaki a kormányváltásra készülők között, aki közérthetően elmagyarázza a népnek, hogy ha a hatalom a törvények fölé helyezi magát, akkor senkinek a személye, senkinek a vagyona nincs többé biztonságban. Ezért nem jó, ha a törvénykezés rendjét nem tartják meg, s előkészítetlen, leegyeztetetlen, egyéni képviselő által benyújtott, "névre szóló" törvények születnek, akár napok alatt, érdemi vita nélkül, azonnali bevezetéssel.
A kalandor jobboldal pedig folytatja, a törvénygyár működtetését. Az értetlenkedés középpontjában jelenleg az az egyéni módosító indítványként benyújtott törvényjavaslat áll, amellyel a választások előtt néhány hónappal alapvetően megváltoztatják a főváros irányítását, a közgyűlés felépítését. Erről pedig volt szó az előző kormányzati ciklusban, tehát lehet folytatni. Sőt! Szó volt még másról is, például arról, hogy megszűnnek a kerületek. Ez még nincs a benyújtott javaslatban, de ha zárószavazás előtt bekerül, csak a felhatalmazással él[vissza] a feljogosított.
Minden visszajöhet, ami az előző érában taktikai okokból elakadt. Így csak izgulni lehet azon, hogy a Jó Állam - amelynek az alapjai elkészültek, s a falai is kiemelkedtek már a földből - mikor kerül tető alá. S azon is, hogy a végső megoldás a királyság, a kormányzóság, vagy a prezidenciális köztársaság lesz-e. A történeti alkotmányhoz a legkevésbé illik a parlamentáris köztársaság, s leginkább passzol a királyság. Figyelembe véve a potenciális uralkodó családját, aktuális, hogy visszakerüljön a jogtárba a nőági folytonos királyi örökösödéséről szóló 1723. évi II. törvénycikk, közismert nevén a Pragmatica sanctio.
A folytatás joga kiterjed a hátrányos helyzetű gyermekeknek az iskolarendszerből történő korai eltávolítására, a családi temetés feltételeinek megteremtésére, a sorkatonaság visszahozatalára, a terhességmegszakítás tilalmának bevezetésére, az üzletek vasárnapi bezáratására, a művészetek pártalapon történő támogatására, a független szervezetek felszámolására. Ezek az intézkedések egyébként csak tüneti intézkedései egy olyan hatalomnak, amelynek meghirdetett célja a folytonos harc - belföldön és külföldön - mindenkivel szemben, aki nem száz százalékig lojális hozzá. Egy olyan hatalomnak, amelynek nem célja a tudatlanság, a szegénység felszámolása. A folytatás lényege a keresztesháború a jogállam, a köztársaság és Európa ellen.
A választások előtt nem esett szó arról, hogy mit jelenthet a "folytatjuk". A másik oldal ezt nem tudta elmondani, mint ahogy azt sem, mit tenne a felsorolt ügyekben. Ezért a választók nem is választhattak. A kalandor jobboldal így juthatott a csúcsra, miközben az ország az árok mélyére került. Vajon a kalandor jobboldal bukása meddig várat magára, s ha bukik, hová süllyed az ország?
