Kerényi azt mondta, az azonos neműek szerelme az emberiség kis részére jellemző, és neki semmi kifogása ez ellen. Ám az egykori színházi rendező szerint a melegeknek, ahogy azt ő a Kádár-korban tapasztalta, szemérmesen vissza kellene húzódniuk.
E helyett meg akarják magukat mutatni "ezek az emberek", sőt úgy gondolja "túlságosan agresszív" módon teszik ezt, emiatt félti a gyerekeit, az unokáit, sőt a magyarságot és Európát is.
Az egykori rendező az egyik legtöbbet vitatott történetírói kérdésről, a Római Birodalom bukásának okára is megtalálta a pofon egyszerű magyarázatot.
Nem a nomádok meg-megújuló csapásai, nem is beáramló germákok, a birodalom Keleti és Nyugati fele közti eltérő fejlődés okozta Róma bukását, hanem az, hogy a "fürdőkben dőzsölő a római arisztokraták és polgárok" az akkori Conchita Wurstot hallgatták.
Kerényi szerint "most szintén van világméretekben egy ilyen fellángolás, ez ellen fel kell lépni az egészség, a társadalom, az emberi faj megmaradása érdekében" – fogalmazott.
Kerényi a művészet feladatáról is kifejtette gondolatait: "A művészet a népek tanítója, nem mindegy, hogy gyermekeink mire szocializálódnak, a devianciára vagy az újrateremtés kötelezettségére.
A művészet morális megújító szerepe, a fennálló viszonyok kritikája nemes dolog, de biológiai reprodukcióra szükség van, kell, aki kitermelje a nyugdíjakat és így tovább. Ezt nem lehet veszélyeztetni."
Kerényi szerint "a nemzetek fölötti liberalizmus megpróbálja megvalósítani világméretekben a saját diktatúráját, ami ellen fel kell venni a küzdelmet. Jeles szerzők állítják, hogy ez majdnem olyan diktatúra, mint a náci és a kommunista volt."
A Magyar Liberális Párt erre reagáló közleménye szerint: jeles szerzők biztosan nem ismerik a "liberális diktatúra" fogalmát, a paranoia tüneteit annál inkább.
Épp ezért utólag kontrollt vezetne be a művészeti produktumok esetében, csökkenteni kell kicsit a közpénzt, "ha valamelyik műhely erősen elmegy a nemkívánatos irányba".
Arra a kérdésre, hogy mindez nem csorbítaná-e a művészet autonómiáját, Kerényi úgy válaszolt, hogy a művész és a hatalom konfliktusa szerinte folyamatos egyeztetés, "örök és gyönyörűséges játék".
A Színművészeti Egyetemtől pedig azért kellene elvenni a pénzt, mert "nincs klasszikus értelemben vett zenész-színészképzés, melyben az énekhang és a tánctudás dominál."
A Szabadság téri emlékművel kapcsolatban elmondta: ha nincs német megszállás, nincs deportálás. "1944 márciusáig a zsidó származású tömegek élete nem volt veszélyben Magyarországon.
Szerinte a zsidótörvényeket nem tartották be, "a magyarországi zsidóság pedig ide gyűjtötte a rokonait, mert itt legalább élve maradni lehetséges volt."
Az emlékművet azért nem pályáztatták meg, mert 1895-ben az akkori miniszterelnök, Wekerle Sándor sem pályáztatta meg a Hősök tere Milleniumi emlékművét.
