Kiment a ház az ablakon?

Átgondolatlan, felesleges, drága és időigényes a miniszterelnök Várba, illetve az egyes tárcák vidékre telepítése. A minisztériumok elköltöztetését amúgy Lázár János azzal indokolta, hogy ezt "a vidék megérdemli". Lassan egyébként nincs annyi tárca, amennyit a saját városuknak kilobbiznának a vidéki fideszesek: megindult a "kívánságműsor" - olykor az adott tárcavezető ellenében is. Az agrárminiszter egyébként már csomagol, miközben tucatnyi gyakorlati kérdésre nincs válasz. Úgy tűnik, a minisztériumi alkalmazottak senkit nem érdekelnek; a Kormánytisztviselői Kar hallgat.

Míg a miniszterelnök és hivatala budai Várba költöztetésének tervéről régóta lehet hallani, az egyes minisztériumok vidékre telepítésének ötlete váratlan és meglepő javaslat - értékelt lapunk kérdésére Budapest volt főépítésze. Schneller István arra a kettősségre hívta fel a figyelmet, hogy a Vár jelenlegi multifunkciós közegének koncentrált közhatalmi funkciójúvá alakítása éppúgy elhibázott, mint az államigazgatás túlzott decentralizációja azzal, hogy bizonyos tárcákat vidéki nagyvárosokba költöztetnének, hiszen így például a jogszabályalkotással kapcsolatos előzetes egyeztetések fölösleges utazásokkal járnának.

A Várba költöztetést Schneller azért bírálta, mert szerinte ezzel sérül a Vár átjárható, nyitott, többfunkciós jellege, amelyet éppen egy kormányzati nagyberuházás, a Várkert Bazár felújítása erősít - amúgy helyesen - , így viszont a két, egymás hatását gyengítő intézkedés nem vall átfogó alapos tervezésre. Továbbá - hívta fel a figyelmet Schneller -, a kormányzati funkciót kapó Vár a terület korlátozott civil használatát eredményezné, és a célforgalom megnövekedése miatt lehetetlenné tenné annak az egyébként támogatandó ötletnek a megvalósítását, hogy kitiltsák az autóforgalmat a Lánchídról, amely így egy gyalogos-kerékpáros átkelővé válhatna.

A volt főépítész megjegyezte: annak idején a Nyugati pályaudvar mögé tervezett kormányzati negyed ötletével sem értett egyet, hiszen Budapesten van egy létező és jól működő kormányzati negyed. A Várral összefüggésben kitért arra is: a funkcióváltástól elválaszthatatlan a Városliget múzeumi negyeddé alakítása. Schneller ezt élesen bírálta, méghozzá azért, mert egy "tematikus múzeumi élménypark" létrehozása káros arra a sokszínű, a történelmi városmagon belül szétszórt, bejárható kulturális közegre, amely Budapest vonzerejét adja.

A kormánynak ugyanakkor nincsenek aggályai a költözés kapcsán - vagy legalábbis nem beszél róluk. Tucatnyi kérdést tettünk fel tegnap a kormányszóvivői irodának, illetve Havasi Bertalan miniszterelnöki sajtófőnöknek, ám lapzártánkig nem kaptunk választ. Így nem tudni például, hogy készültek-e - és mennyiért - a költözésről előzetes hatástanulmányok, költségbecslések, végrehajtási tervek. Ahogy az sem, pontosan hány minisztérioumot és hány embert érint a kérdés. Az eredeti bejelentés ugyanis csak a miniszterelnök és hivatala Várba költöztetését, illetve a Honvédelmi Minisztérium - a fideszes Cser-Palkovics András vezette - Székesfehérvárra, a földművelésügyi tárca - Kósa Lajos irányította - Debrecenbe, míg a Miniszterelnökség vidékfejlesztési államtitkárságának a fideszes Zombor Gábor vezette Kecskemétre költözéséről szólt.

Ám azonnal megindult a "kívánságműsor": egy minisztérium Miskolcra költözéséért még az egymással szembenálló két politikai oldal képviselői, a fideszes Csöbör Katalin és az MSZP-s Varga László - a város országgyűlési képviselői - is öszefogtak. Ám a kiszemelt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője, Balog Zoltán nem örült: nem hallott ilyenről, de ha hallana, "inkább befogná a fülét". Minisztertársa, Fazekas Sándor viszont lelkes: bejelentése szerint már "csomagolnak", holott csak 2016 tavaszára kell elköltözniük. Kissé előreszaladt Székesfehérvár képviselőtestülete is, amely tegnapi rendkívüli ülésén már támogatta is a tervet, és jelezte: szívesen helyt adna a honvédelmi tárca 500 fős apparátusának.

Hende Csaba a tárca elköltöztetését "roppant bonyolult kérdésnek" nevezte, de az intézkedéssel egy "évszázados anomáliának", a túlságos centralizáltságnak vethetnek véget. Nagyjából egy-két hónapos vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy megmondják, adottak-e a költözés technikai, pénzügyi és személyügyi feltételei - tette hozzá.

Eközben a jelek szerint "csak" a minisztériumok - háttérintézmények nélkül számolt - több száz, adott esetben csaknem ezer fős apparátusának sorsával, érdekeivel nem törődik senki. Az őket tömörítő, érdekeiket képviselni hivatott Kormánytisztviselői Kar hallgat, és megkérdezni is nehéz őket, hiszen honlapjukon még egy telefonszámot sem tüntettek fel. A kormánszóvivői iroda és Havasi a karral történt egyeztetést firtató kérdésünkre sem válaszolt, ahogy arra sem, mi lesz azokkal, akik nem vállalják az ingázást, illetve azok, akik erre hajlandóak, kapnak-e valamilyen kompenzációt, pótlékot - mondjuk benzintámogatást, vasúti bérletet vagy netán szolgálati lakást. Arra sincs válasz, hogy a költözést vagy az ingázást nem vállalók helyére vajon az adott városban toboroznak majd tisztviselőket, és egyáltalán lesz-e ennyi állástalan, tapasztalt szakember Debrecen vagy máshol.

Noha milliárdos értékű ingatlanokról van szó, nem tudni mit tervez a kormány az agrártárca Kossuth téri épületével illetve a Honvédelmi Minisztérium Balaton utcai ingatlanával. Nincs hír arról sem, hogy a kormányülések változatlanul a Parlamentben lesznek-e, vagy a Várban. Az intézmények költöztetése egyébként nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek tűnik: a mindenkori kormányok az elmúlt húsz évben azt sem tudták "elintézni", hogy a viszonylag kis létszámú Alkotmánybíróság vidékre költözzön, noha a vonatkozó törvény elő is írta, hogy a testület székhelye Esztergom.

De Kósa Lajosnak is négy év kellett ahhoz, hogy Debrecennek "kilobbizzon" egy tárcát, hiszen a 2010-es kampányban fogalmazta meg óhaját, mondván: "Az agrártárca fővárosi székhelye amúgy is furcsa. Ha Magyarországon a decentralizációban gondolkodunk, azt mondom, Debrecen azok között a városok között van, amelyek székhelyet tudnának adni az ilyen szervezeteknek."

Így gondolhatja a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is, aki tárcák elköltöztetését azzal indokolta, hogy ezt "a vidék megérdemli". A miniszter - talán a nyomaték kedvéért - hozzátette: Orbán Viktornak azért kell mennie, mert Kövér László kérte a kormánytól, hogy a végrehajtó hatalom képviselői ne legyenek az Országgyűlésben. Az ellenzék azonban nem osztja a kormányzat optimizmusát, sőt megkérdőjelezte a költözés indokoltságát. Az LMP-s Szél Bernadett napirend előtti felszólalásában helikopterekkel működő kormányzatot vizionált.

A független Vadai Ágnes, a DK politikusa pedig már "a Fidesz gazdasági holdudvarának költöztetési bizniszét" emlegette, felhívva a figyelmet arra: ne a minisztériumok költöztetésére költse a pénzt az Orbán-kormány, hanem a gyermekéhezés felszámolására. Ugyanakkor az MSZP-s Hiller István támogatta az ötletet. Azt mondta, lát abban fantáziát, hogy a minisztériumokat vidéki nagyvárosokba költöztessék, mert ő is úgy véli, hogy "túl vízfejű az ország".

Déryné és Beethoven nyomában a kormányfő

A miniszterelnök számára kijelölt egykori karmelita kolostorban jelenleg néhány hivatal, mint a Várgondnokság, a Nemzeti Örökség Intézete és a Nemzeti Táncszínház működik. A hivatalok elköltöztetése kevesebb gondot jelent, ám arra vélhetően nincs koncepció, hogy a 2001 óta itt működő teátrum hol folytatja. Megkérdeztük a színházat, kaptak-e hivatalos értesítést, hogy költözniük kell, felajánlottak-e csere ingatlant, ám a Táncszínház nem válaszolt kérdéseinkre.

Az intézményt egyébként korábban a szocialista kormányzat is ki akarta költöztetni, hogy az államfő vendégei számára exkluzív szállást rendezzen be. Ám vagy a tetemes költségek, vagy az épületnek a nemzeti színháztörténetben elfoglalt helye végül visszavonulásra késztette őket. Falai között hangzott el az első magyar nyelvű színielőadás, amelyet Kelemen László Magyar Játszó Társasága tartott 1790. október 25-én: Simai Kristóf "Igazházi" című darabját adták elő. "A Várszínház az egyetlen olyan XVIII. századi magyarországi színházépület, amely ma is játszóhely" - írja büszkén honlapján az ingatlanban működő Nemzeti Táncszínház.

Az egykori karmelita kolostort II. József parancsára ürítették ki és a sakkozógépéről híressé vált polihisztor, Kempelen Farkas tervei alapján építették át színházzá és kaszinóvá. Túl sok tiszteletet nem mutatott Orbán Viktor felvilágosult abszolutista előde: "A harangokból ágyút öntöttek, a berendezést elárverezték. A szentély alatti kripta egy részét süllyesztőnek használták. A halottakat a közeli temetőben hantolták el. A cellákból öltözők lettek. Az egykori főoltár helyét a színpad foglalta el."

Az 1787-ben megnyílt színház belső tere nagyon impozáns és elegáns lett az átépítés után: kitűnő akusztikájával, aranyozott díszítéseivel, berendezéseinek eleganciájával, fűthető nézőterével - kiemelkedett a kor színházai közül. Három emeletén 1200 néző élvezhette egyszerre az előadást. A Várszínházban az akkori legnagyobb művészek játszottak: Megyeri, Egressy, Lendvayék, Déryné, Szigligeti, Laborfalvy Róza. Itt játszott Kántorné is, akinek nagy érdeme, hogy Budán először itt adták elő 1835-ben a Bánk Bánt. Híres vendége volt a Várszínháznak Beethoven, aki 1800. május 7-én adott nagy sikerű koncertet.

1942-ben leszakadt a színház karzata, hosszú időre katonai raktár lett az épület. Sokat kellett várni az újjáépítse, csak 1978-ban nyílt meg színházként újból, kezdetben a Népszínház működött benne, majd később a Nemzeti Színház Kamaraszínháza lett, 2001 óta pedig a Nemzeti Táncszínház.

Ezért kellett a lex Balettintézet

Az Országgyűlés Hivatala költözik a Parlamentből a szintén a Kossuth téren található, addigra felújított MTESZ-székházba, így a kitűzött 2016. március 15-i időpont után az Országház épülete csak az ülésező képviselőknek, az őket segítő szakértőknek, titkároknak, és a bizottságoknak adna helyet. Ez érthetővé teszi a lex Balettintézetként emlegetett, tavaly elfogadott, találgatásokra okot adó törvényt. Most már biztos, hogy nem magáningatlanok kisajátítását célozta a lex Balettintézet, hanem a Kossuth téri metrómegálló feletti MTESZ-irodaház megszerzése volt a törvénymódosítás valódi célja.

Emlékezetes, az épület tulajdonjogának megszerzésére korábban egymilliárd forintot csoportosított át a kormány, de a Kossuth tér átépítését célzó program részeként kiszemelt ingatlan átvétele vontatottan haladt. A '70-es években épült, rossz állapotú épületnek ugyan többségi tulajdonosa az állam, de a jogi viszonyok nem teljesen tisztázottak, perek is folynak emiatt.

Kúriai helycsere: öt év és 15 milliárd

Noha a kormány részleteket nem árul sem a nagyszabású költözési akció ütemezéséről, sem pedig annak költségéről, mindkettőt jól érzékelteti, hogy idén februárban csak a Kúria Kossuth térre költöztetésének költségét mintegy 15 milliárd forintra, időigényét pedig legalább öt évre becsülte az Országos Bírósági Hivatal, a Kúria és az új helyszínnek kiszemelt Néprajzi Múzeum vezetése.

A feladat nagyságát jelzi, hogy a múzeumból mintegy 250 ezer műtárgyat, több millió oldalnyi anyagot és több mint 400 ezer képi dokumentumot - valamint hangarchívumot és filmtárat - kell átmozgatni a jelenleg tervezett új, városligeti épületbe. Elképzelhető, hogy a minisztériumok legalább ilyen hatalmas irat- és dokumentáció anyagát nem csupán néhány, hanem 100-200 kilométerre költöztetni ennél sokkal drágább és időigényesebb.

A Kúria át-, pontosabban visszaköltöztetése amúgy nem újkeletű ötlet, hiszen a Néprajzi Múzeumnak ma helyet adó Kossuth téri épületet 1896-ban a Királyi Kúria, a Királyi Ítélőtábla, a Koronaügyészség és a Királyi Főügyészség közös elhelyezésére emelték. Már a rendszerváltást követő első főbíró, Solt Pál felvetette, hogy a legfelsőbb bírói fórum kapja vissza eredeti épületét, amelyben ma nemcsak a múzeum, de a Politikatörténeti Intézet is működik.