Meghasadva

Mintha mi sem történt volna, folytatják. Sehol az ellenzék. Az Együtt-PM jövője (a Szolidaritás bizonytalanságával, Bajnai Gordon háttérbe vonulásával) mind homályosabb, Gyurcsány Ferenc szokatlan csendben van, az MSZP pedig várja, hogy az "alulról építkező" piramis elérje végre a Jókai utcát. Addig csak történik valami, ha más nem, hát az erőtlen parlamentarizmus közepette rá-rácsapnak frusztrációjuk legfőbb okára, a Demokratikus Koalícióra.

Kovács László volt pártelnök a HírTv-ben elismeri, hogy megindult az elvándorlás a szocialistáktól, tömegesen hagyják el a tagok a pártot a DK kedvéért. A Heti Válasz is kavarja a kavarandót: mert Gyurcsány szerint, "ha az MSZP agóniája elnyúlik, akkor szavazóbázisa érdekelt lesz egy nagy balos uniópárt létrejöttében, egyszerűen azért, mert ide jó szívvel átmenekülhet".

Aztán néhány nap múlva Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes az ATV-n tagadja az elvándorlást (nem tud róla), de azért nem felejti el hozzábökni: a DK az MSZP támogatói körét direktben próbálja csábítgatni.

Pedig semmi szüksége erre. Egy erős, vagy magáról azt elhitető párt tagságának eszébe sem jut az elvándorlás. Viszont, ha a tagság gyengeséget tapasztal, megindul, s ha eléri a kritikus tömeget, a mozgás pánikszerűvé dagadhat. A gond ugyanaz, mint volt, s amit nem akarnak meglátni: az MSZP képtelen magáról elhitetni, hogy tudja, mit akar, tudja, hogy mit tesz.

Egyelőre inkább csak időt próbál nyerni. Mert, aki időt nyer, életet nyer. De: soha ekkora önbecsapást! Mert meglehet, időt nyer, de közben semmilyen terve nincs arra, hogy mit is kezdjen ezzel a megnyert idővel.