Előfizetés

Defláció közelében az ország

Májusban -0,1 százalékos volt az éves infláció a KSH szerda reggeli közlése szerint. A piac előzetesen azt várta, hogy az áprilisi 0,1 százalékos defláció után visszatér az árindex a pozitív tartományba, és 0,1 százalék lesz a pénzromlás üteme. Ehhez képest tehát a mutató stagnálása újra meglepetés a várakozásokhoz képest – írják a Portfolio.hu elemzői.

Az inflációs adatra jelentős hatást gyakorolt a rezsicsökkentés újabb köre: májusban érkeztek meg a számlák a 6,5 százalékkal alacsonyabb gáz árakkal. Ez összességében 0,2 százalékponttal mérsékelte az árszínvonalat. Havi alapon egyébként éppen ekkora volt az általános árszínvonal esése is, vagyis a fogyasztói kosárban megfigyelt többi árváltozás kioltotta egymást. 

A piaci szakértők egyébként azért várhattak a rezsicsökkentés ellenére is kisebb gyorsulást az inflációban, mert tavaly ugyanilyenkor az üzemanyagárak jelentősen estek, alacsonyra húzva ezzel a viszonyítási alapot az éves indexben. Ugyanakkor ezt az erős bázishatást a más területeken megfigyelt ármozgások ellensúlyozták. Ilyen volt, hogy az élelmiszerek idén májusban csak kisebb mértékben emelkedtek, mint tavaly ilyenkor. (A burgonya és a liszt például jelentősen olcsóbb, mint tavaly ilyenkor, de a feldolgozott termékek közül az étolaj és a cukor ára is 15 százalékkal olcsóbb, mint egy éve.

Megjegyezzük, ennek fényében kérdéses, mennyire helytálló az az értékelés, hogy az áfa-csalás ma már nem játszik meghatározó szerepet az inflációs adat alakulásában.) A tartós fogyasztási cikkek továbbra is fittyet hánynak a gyenge forintra, ehelyett a világgazdasági deflációs környezet hatása jelenik meg termékkör áraiban. A mostani nagy ármozgások jelentős része a maginflációs körön kívül esett, így nem csoda, ha ez a mutató másképp alakult, mint a fő szám. Szezonálisan igazítva 0,3 százalékos volt a havi árszintemelkedés, így éves alapon 2,4 százalékról 2,5 százalékra emelkedett az éves index.

Így aztán hiába marad formálisan a deflációt jelentő negatív tartományban a hivatalos inflációs ráta, összességében nem beszélhetünk arról, hogy egyre fagyosabb lenne az ármozgás. Ezt mutatja az alábbi ábra is, ahol a negyedéves évesített maginfláció mutató 0,6 százalékról 1,7 százalékra emelkedett. Nem csak emiatt nem beszélhetünk közgazdasági értelemben deflációról. Ahogy azt korábban már jeleztük, az egy évre visszatekintő árindex elsősorban néhány egyedi hatás miatt negatív. A rezsicsökkentés, az ingyenes készpénzfelvétel és egyéb egyszeri intézkedések kiszűrése után az inflációs mutató még minidig a pozitív tartományban áll.

Attól persze, hogy nincs "igazi" defláció, a jegybank még érezheti úgy, hogy a vártnál alacsonyabb inflációs pályára további kamatvágásokkal kell reagálnia. Nem véletlen, hogy a forint is gyengüléssel reagált az adatra, 305 fölé tolva az euró árfolyamát. A következő hónapokban akár még mélyebbre süllyedhet az inflációs mutató, hiszen egyelőre jó mezőgazdasági terméseredményekkel, magas nyári üzemanyagár-bázissal, illetve további őszi rezsilépésekkel számolhatunk.

Kire, mire és hogyan vonatkozik a reklámadó?

Miután az országgyűlés megszavazta az un. reklámadót, nézzük kire, mire és milyen mértékben vonatkozik a jövőben az új adónem.  A parlament döntése nyomán a médiavállalkozásoknak, kiadóknak, a szabadtéri reklámhordozók hasznosítóinak, az internetes reklámok közlőinek a reklámokból származó árbevétel, valamint a saját célú reklámok költsége után adót kell fizetniük a jövőben. A törvény, amely már 2014-re is megállapít adófizetési kötelezettséget, a kihirdetése utáni 31. napon lép hatályba.

A jogszabály különböző adósávokban határozza meg a reklámbevételek adóját: félmilliárd forintos árbevételig 0 százalékos, 20 milliárd forint felett azonban már 40 százalékos adót kell fizetni. Az adó alapja a médiaszolgáltatásban, a sajtótermékekben, a szabadtéri reklámhordozókon, járművön, nyomtatott anyagokon vagy ingatlanon, valamint az interneten közölt hirdetésekből származó árbevétel. Adót kell fizetni a saját célú, vagyis a saját termékre, megjelenésre vonatkozó reklámok után is, ennek alapja a közzététellel kapcsolatban felmerülő költség. 

A jogszabályt a Magyarországon letelepedett médiaszolgáltatókra kell alkalmazni, valamint azokra, akik napi műsoridejük legalább felében magyar nyelvű műsorokat sugároznak Magyarország területén. Vonatkozik a sajtótermékek kiadóira, szabadtéri reklámhordozókat hasznosítókra és az internetes reklámok közlőire is.

Félmilliárd forintos árbevételig az adó mértéke 0 százalék, ezt követően sávosan változik. Fél és 5 milliárd forint közötti része után 1 százalék, az adóalap 5 milliárd feletti, de 10 milliárd forint alatti része után 10 százalék, az ezt meghaladó, de 15 milliárd forintot el nem érő része után pedig 20 százalék. Az árbevétel 15 és 20 milliárd forint közé eső részére 30 százalék, az ezt meghaladóra pedig 40 százalék.

Az idén kezdődő adóév adóalapját mérsékli a társasági adóban, személyi jövedelemadóban a korábbi években elhatárolt veszteség 50 százaléka. Erről egy módosító javaslat nyomán döntött a Ház. A törvény ezen pontját az ellenzéki pártok élesen bírálták, többen, az RTL Klub vetélytársának számító, az ellenzék szerint fideszes kötődésű média védelmezőjének titulálták, és  Lex TV2-ként emlegették.  A kapcsolt vállalkozások adóalapját össze kell adni, majd az adó mértékét arányosan kell elosztani közöttük.

Egymillióan a létminimum alatt

Publikálás dátuma
2014.06.11. 13:03
Fotó: Népszava
A KSH nyilvánosságra hozta a 2013. évi létminimum értékét. Ezek alapján tavaly Magyarországon 87.510 forint kellett ahhoz havonta, hogy valaki képes legyen „a folyamatos életvitellel kapcsolatos minimális szükségletek kielégítésére”. Az elmúlt években egyre erősebb problémává vált, hogy még a a munkahellyel rendelkezők sem képesek elérni keresetükkel ezt a színvonalat. A Policy Agenda azt mutatja be, hogy a gazdasági válság előtti időszakhoz képest hol tartunk most.

Az állam által közzétett adatokból (Nemzeti Munkaügyi Hivatal egyéni bér- és keresetstatisztika) az tűnik ki, hogy a munkavállalók 25%-ának a keresete nem éri el a létminimum összegét. Azaz családi adókedvezmény nélkül számítva ez azt jelenti, hogy kb. bruttó 134.500 forintnál nem keresnek többet havonta.

A gazdasági válság előtt, 2008-ban a létminimum alatt keresők aránya a nemzetgazdaság egészében 18% volt. Azaz nőtt azoknak az aránya, akik nem keresnek még annyit sem, hogy a szerény szükségleteket ki tudják elégíteni.

Fontos felhívni a figyelmet, hogy a kereseti statisztika csak az 5 főnél nagyobb foglalkoztatókat veszi figyelembe, ezért ha a kevésbé tőkeerős mikrovállalkozásokat is hozzávennénk a számításhoz, akkor arányait tekintve biztosan rosszabb lenne a helyzet. A Policy Agenda optimista becslése alapján 1 millió dolgozó kevesebbet visz haza havonta, mint a létminimum összege.

Az adatokból azt is ki lehet mutatni, hogy a közszféra esetében volt a legnagyobb „fizetésromlás”. 2008-ban a közalkalmazottak 4%-a keresett a létminimumnál is kevesebbet. A bérbefagyasztásnak köszönhetően ez az érték 2013-ra 16%-ra nőtt. Azaz egyértelműen romlott a közszféra pozíciója.

A jelenlegi kormány mentségére felhozható, hogy az elmúlt pár év tűzoltásszerű intézkedéseinek hatására 2010-es 19%-ról, a korábban említett 16%-ra csökkent a számuk azoknak, akik létminimumnál is kevesebbet visznek haza Ugyanakkor ebben a ciklusban történt meg először, hogy egy teljes közszféra ágazatának (szociális ellátásban dolgozók) keresete csökkent a létminimum alá.

A versenyszférát tekintve nem ilyen drámai a helyzet, de itt is rosszabb, mint a válság előtt volt. 2008-ban még a vállalkozásoknál dolgozók 24%-a keresett rosszabbul, mint a létminimum, míg tavaly már 30%. Ebben a tekintetben a jelenlegi kormány még rontott is a helyzeten, mivel 2010-ben, a kormányváltáskor még 25%-volt ez az arány.

Fontos hozzátenni, hogy az egyéni kereseteket bemutató állami statisztika az adott hónapot mutatja. Némiképpen javíthatják az éves átlagot, ha hozzá számolnánk az év végi jutalmakat. Ugyanakkor ezek adhatóak, és nincsenek benne a munkaszerződésben. Azaz a dolgozó nem tervezhet vele biztosan.

A dolgozói szegénység problémáját mutatja, hogy 2008-ban két minimálbért kereső család egy kiskorú gyermekkel 52 ezer forinttal kevesebbet keresett, mint a létminimum ilyen jellegű háztartásra számított összege. Ez 2013-ban már 60 ezer forintra nőtt, azaz rosszabb lettek a kiskeresetűek életkörülményei.

A létminimum számításnál megkülönböztetik egymástól az aktív korú és a nyugdíjas korú háztartásokat. A nyugdíjasok esetében egy főre jutó létminimum összege 78.759 forint havonta.

Az állam nyugdíjstatisztikái alapján az látszik, hogy a korhatár feletti öregségi nyugdíjasok 21%-a nem éri el a létminimum összegét. A válságot megelőzően ez az arány 19% volt (13. havi nyugdíj hatását is számolva), amely azt jelenti, hogy a kisnyugdíjasok helyzete romlott a válság előtti évhez képest.

Kapcsolódó
KSH adat: valóban szegények a minimálbéresek