Pozitív provokációk könyvbe kötve

Publikálás dátuma
2014.06.11 20:27
dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele
Fotó: /
 Konrád György és Ady Endre. Komoróczy Géza és Arany János.  Czeizel Endre és Bibó István.  Kohn Sámuel és Csányi Vilmos. Szent István király és Müller Péter Sziámi. Mi közük van egymáshoz? Egy és ugyanazon könyvben olvashatók szavaik, egyetlen témában. A filoszemitizmusban. Pontosabban a zsidóság és a magyarság együttélésében

Ki szereti a zsidókat? címmel jelent meg a Noran kiadónál egy kötet, amely történelmi tanulmányt, esszét, régi forrásokat és 20. századi tanúvallomásokat épp úgy tartalmaz, mint verseket és irodalmi prózát. Egyetlen témában. A zsidóság és a magyarság együttélésében.

Mózes Endre, a kötet Izraelben élő szerzője is tisztában van azzal, hogy a cím egyfajta „provokáció”. Kezdetben mindenki le akarta beszélni róla, felhívták a figyelmét a Magyarországon újjászülető antiszemitizmusra, amit kezdetben nem akart elhinni. Úgy vélte azonban, hogy sokkal többet kellene beszélni az együttélés hosszú hagyományáról. Egy találós kérdést tett fel: hogyan lehet egy papírra rajzolt, hosszú, egyenes vonalat lerövidíteni? Próbálják radírozni, kettétépni, összehajtani, de van egy elegánsabb módszer: húzni melléje egy hosszabb vonalat. Ez érvényes a rossz dolgok „vonalára” is, sokkal hosszabban kell szólni a közös múltról, a kölcsönhatásokról, a közös sikerekről. Ez volt a kötet kiindulópontja. A szerkesztő, aki Budapesten született és négyéves kisgyermekként élte át a vészkorszakot,  elmondta, hogy több mint száz emberrel találkozott, levelezett, közük mintegy harmincan részt is vállaltak a könyv elkészültében, de nem volt olyan, aki legalább tanácsaival vagy akár kételyeivel ne segítette volna a munkát. „A magyar filoszemitizmus minden tragédia ellenére emberibb volt, a zsidók több befogadást éreztek, mint tőlünk nyugatra, ennek volt az oka, hogy a 18. századtól 1900-ig folyamatos volt a bevándorlás Magyarországra” – mondta és a kortárs szerzőkkel épp úgy ezt az emberi részt keresték, mint régi korok irodalmi és történelmi szemelvényeiben.  

Fotó: Népszava

Fotó: Népszava

Bollobás Enikő irodalomtörténész az Örkény István könyvesboltban tartott könyvbemutatón Scheiber Sándorral, az Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatójával való kapcsolatáról mesélt. Barátságuk közel 20 évig tartott. Utolsó találkozásukon, 1984 őszén Scheiber Sándor  kivitte őt a Kerepesi temetőbe, Arany Jánoshoz, hogy elbúcsúzzon tőle a híres tölgyfa alatt. „Én otthonról és Scheiber Sándortól is azt kaptam, hogy Magyarországon két ajtón kell bemenni” – mondta Bollobás Enikő.

Nagy Péter Tibor egyetemi tanárt leginkább a kérdés-feltevés indította el, azt kutatta, hogy a szeretet fogalmát hogy lehet elválasztani a „megbecsülés”, az „elfogadás”, a „szövetségessé fogadás” fogalmától és rájött, hogy a szerelem romantikus felfogásával. Szociológiai megközelítésében ő azoknak a viselkedését tekinti normálisnak, akik egyetlen „csoportot” sem zárnak ki, amikor házasságkötés kerül szóba. Ennek alapján igyekezett behatárolni a „filoszemiták” körét.

dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele

dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele

Czeizel Endre elmondta, hogy felvidéki sváb családból származott, és abban a nőtt fel, hogy a zsidók mindig becsapják az embert. Aztán az orvosi egyetemen az őt támogató professzorok szinte valamennyien zsidók voltak, megdöntve benne azt a tévhitet, hogy „a zsidók csak egymást szeretik.” 1971-ben egy angliai ösztöndíj során szembesült  a zsidók szellemi erejének genetikai hátterével. Hazatérve írt egy cikket a témáról, elküldte a Valóság című folyóiratnak, ahol valósággal megrettentek tőle – ellenben tovább küldték Aczél Györgynek. Néhány év múlva Aczél várta Czeizelt és találkozásukkor azonnal feltette neki a kérdést: Maga zsidó? – Nem, római katolikus vagyok – felelte az orvos – Akkor miért foglalkozik velünk? – jött az újabb kérdés, és máris rátámadt, hogy „micsoda rasszista cikket” írt. Ő azonban elmagyarázta kutatásait, mire Aczél rábólintott, hogy foglalkozzon ezzel, hátha ezeket az erényeket át lehet vinni a magyar kultúrába. Később kezdett el foglalkozni a magyar Nobel-díjas tudósokkal, a matematikusokkal, akiknek igen nagy hányada volt zsidó. „A zsidók olyan nagy szolgálatot tettek a magyar tudománynak, hogy azért csak köszönetet lehetett volna mondani. Helyette lett Auschwitz”.

Gadó János, a Szombat szerkesztője a Rotschildok példáját hozta fel: a híres bankárok olyan pénzügyi infrastruktúrát hoztak létre a 19. század közepén, amelyet a kor nem értett, és az akkor, a nemzetállamok kialakulása idején egy rejtélyes, „nemzetek feletti” valami volt. Száz évvel előzték meg korukat, mert ez volt az előde annak a multinacionális bankrendszernek, amely a 2. világháború után alakult ki.

Bár akadtak, akik a cím alapján azt gondolták, hogy „nagyon vékony könyv lesz”, a Ki szereti a zsidókat? 370 oldalas kötetté vált, amely   mindenkinek ajánlható, aki nyitott a magyar múltra és jelenre, aki szélesebb értelembe vett identitását keresi, vagy csak egyszerűen fogékony a jóra, az értelemre, a szépre.  

Tudjuk, hogy a médiában is a rossz dolgoknak nagyobb a hírértéke, mint a jóknak. Rá lehet-e szoktatni az embereket, hogy meglássák a jót? – kérdeztem Mózes Endrét. Ő egy példával válaszolt. „A válóperekben is a felek rendre csak rossz dolgokkal hozakodnak elő, pedig ha előbb beszélnének egy bölcs nagypapával, aki emlékeztetné őket a jó dolgokra, talán kevesebb lenne a válóper. Nagyon örülnék annak, ha az olvasók „rászoknának” arra, hogy ebben a viszonyban nagyon sok a lehetőség. Ne felejtsük el a rosszat, emlékezzünk, de beszéljünk a jóról, és ebben nagy a felelőssége az újságíróknak is” – mondta a könyv szerkesztője.

 

2014.06.11 20:27

Tiszteletet és megértést kér a csípőből csepült kütyügeneráció

Publikálás dátuma
2018.11.12 12:01
A Z generációs előadás szülőknek, nagyszülőknek és kortársaknak is szól
Fotó: /
A sokat kritizált fiatalok mesélnek a velük kapcsolatos előítéletek megéléséről a Müpa színpadán.
„A fiatalok a szerelmet is lelazsálják”- hangzott el nemrég egy rádióműsorban. Miközben ilyen és hasonló kritikákkal gyakran találkozni, az érintett, azaz a Z generáció véleménye még alig kap nyilvánosságot. A kidsnews.hu ifjúsági hírportál csapata most a TEDx Danubia segítségével hallathatja a hangját. - Nem olvasunk, telefonfüggők vagyunk, nincsenek offline kapcsolataink, nem érdekel minket a világ - halljuk a felnőttektől – kezdi a hattagú csapat, amikor a fél év alatt létrehozott produkciójukról beszélnek. - Elmondjuk, hogy mi hogy látjuk azokat a dolgokat, amelyekkel vádolnak minket. Nem csak összehasonlítunk, hanem megpróbáljuk bebizonyítani, hogy ezek nem feltétlen negatív dolgok, és amit mi csinálunk, az akár működhet is. Kicsit a felnőttek orrára kötjük, hogy mi tőlünk tanulunk, ha az ő kezükben telefon van, nem várhatják el, hogy a miénkben ne legyen, és ha ők káromkodnak, ne zavarja őket a mi csúnya beszédünk. És ha azt szeretnéd, hogy a gyerek olvasson, akkor te is olvass neki, a Kőszívű ember fiai helyett pedig lehet, hogy Harry Potterrel kellene kezdeni inkább - folytatják. Az 1996 után született nemzedékkel kapcsolatos sztereotípiákról készíti TEDx előadását az öt, 13-19 év közötti fiatal újságíró: Borsodi Eszter, Juhász Gréta, Papp Júlia, Orbok Réka és Solymosi Máté. Hatodikként a szerkesztőség alapító-vezetője, Braczkó Szilvia csatlakozik hozzájuk. Felosztották az előítéleteket egymás között, mindenkinek van egy egy-másfél perces része, egy grafikon és egy hangszóróból elhangzott idézet egészíti majd ki az előadást. A TEDx műfaja ugyan nem minden felnőtt előtt ismert, de azért sokan tudhatják, miről van szó. - Vecsei Miklós Valóságelmélet című, YouTube-on látható TEDx produkcióját rengetegen megosztották a szüleink ismerősei közül, főleg az X-esek (az 1960-as - 70-es években születettek) – reagálnak. - Ha csak egy ember gondolkodik ezután másképp, ha legalább máshogy nézne ránk egyetlen ember, az már eredmény lenne. A saját generációnkat pedig erősíteni és biztatni szeretnénk, bátorságot adhatunk nekik ahhoz, hogy vállaljanak konfliktust akár a szüleikkel is – fogalmazzák meg a világmegváltó célt. A kérdésre, hogy ők vajon végighallgatják-e a szüleiket, és adnak-e negyedórát nekik, az időt, az együttműködést és a kölcsönös tiszteletet említik öntudatosan. - Kritikája válogatja. Ha valaki odaülne mellém és azt mondaná, hogy szeretném, hogy végighallgass, akkor nyilván, de amikor egy anya negyedórán keresztül papol, akkor biztosan nem. Nagyon sokszor nincs indok a kioktatáshoz, „csak azért, mert azt mondtam!” - halljuk. Ha megkapnánk azt a tiszteletet, hogy meghallgatnak minket, akkor inkább hatnának ránk – válaszolják.  - Az a titka, hogyha te nyitott vagy, akkor megértenek – ad segítséget Braczkó Szilvia, aki nem mellesleg maga is szülő, és a harminc tizenévessel együtt dolgozó felnőtt tapasztalatait jeleníti meg az előadásban. - Az a tizenöt perc alapvetően arról szól majd, hogy hogyan lehet együttműködő kapcsolatot fenntartani ezzel a generációval – fejezi be.

Gyerekek irányítanak

Figyeljünk a gyerekekre! Hallgassuk meg a véleményüket, adjunk nekik elég információt a világról, vonjuk be őket az életüket érintő döntésekbe! Ezek a fő üzenetei az UNICEF nemzetközi kampányának, amelyben Magyarország tavaly vett részt először. November 20-án, a Gyermekek Világnapján, az ENSZ gyermekjogi egyezménye elfogadásának évfordulóján évről évre a gyerekek veszik át egy napra az irányítást, és az élet majdnem minden területén hallatják a hangjukat. Ezen a napon a Népszava 11. oldalán is gyerekek írásai, gyerekek szerkesztésében jelennek majd meg.  

Negyedóra tudomány

A nyolcvanas évek közepén Amerikában indult TED egy nonprofit szervezet és különleges konferenciasorozat, amely elkötelezett a „Terjesztésre érdemes gondolatok” eszméje mellett. Konferenciáin 18 perces vagy rövidebb, gondolatébresztő és szórakoztató előadások zajlanak. A jellemzően tudományos témájú, globális társadalmi problémákról szóló prezentációk angol nyelvűek, de számos önkéntes munkájának köszönhetően nagyon sok közülük magyar felirattal is elérhető. A TEDx az Egyesült Államokon kívüli, a független licensz-szel rendelkező TED szellemiségű rendezvényeket rendezvényeket jelöli. 

2018.11.12 12:01
Frissítve: 2018.11.12 12:19

DECODE – kiállítás arról, mégis mi lehet egy költő, kőfaragó vagy festő fejében

Publikálás dátuma
2018.11.12 10:15

Fotó: / ILLÉS ANNA
Építészek és képzőművészek mesélnek az alkotói munka mögött meghúzódó élményekről és gondolatokról
Mire gondolhatott a költő? – tesszük fel gyakran a kérdést egy-egy műalkotás előtt állva, s próbáljuk megfejteni a különös színek, s ismeretlen formák lebilincselő játékának mibenlétét, az ötlet alapját. Máskor eszünkbe sem jut, hogy rákérdezzünk a látottakra, pusztán magával ragad a mű ereje, és átadjuk magunkat a látványnak. Vélhetőleg e kettősség mentén valósul meg az alkotói folyamat is: míg egyeseknél ösztönös működésmódról, addig másoknál tudatos koncepcióról, átgondolt felépítésről lehet szó. A DECODE – The Space for ARTHITECTURE című kezdeményezés ez utóbbit kívánja megragadni. A projektet létrehozó BORD Építész Stúdió elképzelése szerint az átütő hatást kiváltó épületek, szobrok vagy más művészeti alkotások mögött mindig komoly koncepció áll, amely kötődhet akár hangulatokhoz, történetekhez, emlékekhez. Ennek megjelenítésére pályázatot írtak ki építészet, valamint vizuális és alkalmazott művészet témában, amelyre a beérkezett harmincöt videómunkából hat látható a Faur Zsófi Galéria terében. Míg az építészek korábban már megvalósult alkotással vagy tervvel pályázhattak, addig a művészeknek a BORD Stúdió három megadott projektjére kellett reagálniuk. A DECODE elnevezés főként a megfejtésre, s a körülöttünk lévő tárgyak mögött rejlő elképzelésekre, gondolatokra való rátalálásra utal. S bár a kiállított videók a művek hátterében meghúzódó történetekről mesélnek, magukban hordoznak valamit alkotóik látásmódjából is. Az építészet kategóriában díjazott nagyváradi Körös partján megalkotott vízi piac, a százéves Győri Kex-gyár romjain épülő közösségi hálózatok vagy a kolumbiai Bogota szegénynegyedében kialakított torony mind-mind az elképzelések határtalanságáról, a gondolati szabadságról árulkodnak. Nincs ez másként a vizuális és alkalmazott művészet kategória kiemelt munkáival sem, amelyek fotográfiai eljárásokkal való színes kísérletezésről, az identitás építéséről és lebontásáról, valamint az újrahasznosítás és a szobrászat kapcsolódási pontjairól adnak látképet egyedi megvilágításban. A kiállítás számos olyan dolgot tár a kíváncsi néző elé, amely tulajdonképpen ott van a szeme előtt: az újrahasznosítás, a közösségi hálózatok felfedezése, az összefogás ereje, vagy épp önmagunk megkérdőjelezése mindennapjaink részét képezik. Olyannyira, hogy a művészeti élet képviselői sem mennek el mellettük szó nélkül. Érdemes azonban olykor elmenni a falig, s mögé nézni, vagy épp lebontani azt, hogy az egyértelmű is láthatóvá váljon – üzenik az egyes pályamunkák. Ezzel a dekódolás új jelentését is kínálva, s fellebbentve a fátylat a költő gondolatairól.
2018.11.12 10:15
Frissítve: 2018.11.12 10:26