Pozitív provokációk könyvbe kötve

Publikálás dátuma
2014.06.11 20:27
dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele
 Konrád György és Ady Endre. Komoróczy Géza és Arany János.  Czeizel Endre és Bibó István.  Kohn Sámuel és Csányi Vilmos. Szent István király és Müller Péter Sziámi. Mi közük van egymáshoz? Egy és ugyanazon könyvben olvashatók szavaik, egyetlen témában. A filoszemitizmusban. Pontosabban a zsidóság és a magyarság együttélésében

Ki szereti a zsidókat? címmel jelent meg a Noran kiadónál egy kötet, amely történelmi tanulmányt, esszét, régi forrásokat és 20. századi tanúvallomásokat épp úgy tartalmaz, mint verseket és irodalmi prózát. Egyetlen témában. A zsidóság és a magyarság együttélésében.

Mózes Endre, a kötet Izraelben élő szerzője is tisztában van azzal, hogy a cím egyfajta „provokáció”. Kezdetben mindenki le akarta beszélni róla, felhívták a figyelmét a Magyarországon újjászülető antiszemitizmusra, amit kezdetben nem akart elhinni. Úgy vélte azonban, hogy sokkal többet kellene beszélni az együttélés hosszú hagyományáról. Egy találós kérdést tett fel: hogyan lehet egy papírra rajzolt, hosszú, egyenes vonalat lerövidíteni? Próbálják radírozni, kettétépni, összehajtani, de van egy elegánsabb módszer: húzni melléje egy hosszabb vonalat. Ez érvényes a rossz dolgok „vonalára” is, sokkal hosszabban kell szólni a közös múltról, a kölcsönhatásokról, a közös sikerekről. Ez volt a kötet kiindulópontja. A szerkesztő, aki Budapesten született és négyéves kisgyermekként élte át a vészkorszakot,  elmondta, hogy több mint száz emberrel találkozott, levelezett, közük mintegy harmincan részt is vállaltak a könyv elkészültében, de nem volt olyan, aki legalább tanácsaival vagy akár kételyeivel ne segítette volna a munkát. „A magyar filoszemitizmus minden tragédia ellenére emberibb volt, a zsidók több befogadást éreztek, mint tőlünk nyugatra, ennek volt az oka, hogy a 18. századtól 1900-ig folyamatos volt a bevándorlás Magyarországra” – mondta és a kortárs szerzőkkel épp úgy ezt az emberi részt keresték, mint régi korok irodalmi és történelmi szemelvényeiben.  

Fotó: Népszava

Fotó: Népszava

Bollobás Enikő irodalomtörténész az Örkény István könyvesboltban tartott könyvbemutatón Scheiber Sándorral, az Országos Rabbiképző Intézet néhai igazgatójával való kapcsolatáról mesélt. Barátságuk közel 20 évig tartott. Utolsó találkozásukon, 1984 őszén Scheiber Sándor  kivitte őt a Kerepesi temetőbe, Arany Jánoshoz, hogy elbúcsúzzon tőle a híres tölgyfa alatt. „Én otthonról és Scheiber Sándortól is azt kaptam, hogy Magyarországon két ajtón kell bemenni” – mondta Bollobás Enikő.

Nagy Péter Tibor egyetemi tanárt leginkább a kérdés-feltevés indította el, azt kutatta, hogy a szeretet fogalmát hogy lehet elválasztani a „megbecsülés”, az „elfogadás”, a „szövetségessé fogadás” fogalmától és rájött, hogy a szerelem romantikus felfogásával. Szociológiai megközelítésében ő azoknak a viselkedését tekinti normálisnak, akik egyetlen „csoportot” sem zárnak ki, amikor házasságkötés kerül szóba. Ennek alapján igyekezett behatárolni a „filoszemiták” körét.

dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele

dr. Czeizel Endre - Fotó: Népszava, a szerző felvétele

Czeizel Endre elmondta, hogy felvidéki sváb családból származott, és abban a nőtt fel, hogy a zsidók mindig becsapják az embert. Aztán az orvosi egyetemen az őt támogató professzorok szinte valamennyien zsidók voltak, megdöntve benne azt a tévhitet, hogy „a zsidók csak egymást szeretik.” 1971-ben egy angliai ösztöndíj során szembesült  a zsidók szellemi erejének genetikai hátterével. Hazatérve írt egy cikket a témáról, elküldte a Valóság című folyóiratnak, ahol valósággal megrettentek tőle – ellenben tovább küldték Aczél Györgynek. Néhány év múlva Aczél várta Czeizelt és találkozásukkor azonnal feltette neki a kérdést: Maga zsidó? – Nem, római katolikus vagyok – felelte az orvos – Akkor miért foglalkozik velünk? – jött az újabb kérdés, és máris rátámadt, hogy „micsoda rasszista cikket” írt. Ő azonban elmagyarázta kutatásait, mire Aczél rábólintott, hogy foglalkozzon ezzel, hátha ezeket az erényeket át lehet vinni a magyar kultúrába. Később kezdett el foglalkozni a magyar Nobel-díjas tudósokkal, a matematikusokkal, akiknek igen nagy hányada volt zsidó. „A zsidók olyan nagy szolgálatot tettek a magyar tudománynak, hogy azért csak köszönetet lehetett volna mondani. Helyette lett Auschwitz”.

Gadó János, a Szombat szerkesztője a Rotschildok példáját hozta fel: a híres bankárok olyan pénzügyi infrastruktúrát hoztak létre a 19. század közepén, amelyet a kor nem értett, és az akkor, a nemzetállamok kialakulása idején egy rejtélyes, „nemzetek feletti” valami volt. Száz évvel előzték meg korukat, mert ez volt az előde annak a multinacionális bankrendszernek, amely a 2. világháború után alakult ki.

Bár akadtak, akik a cím alapján azt gondolták, hogy „nagyon vékony könyv lesz”, a Ki szereti a zsidókat? 370 oldalas kötetté vált, amely   mindenkinek ajánlható, aki nyitott a magyar múltra és jelenre, aki szélesebb értelembe vett identitását keresi, vagy csak egyszerűen fogékony a jóra, az értelemre, a szépre.  

Tudjuk, hogy a médiában is a rossz dolgoknak nagyobb a hírértéke, mint a jóknak. Rá lehet-e szoktatni az embereket, hogy meglássák a jót? – kérdeztem Mózes Endrét. Ő egy példával válaszolt. „A válóperekben is a felek rendre csak rossz dolgokkal hozakodnak elő, pedig ha előbb beszélnének egy bölcs nagypapával, aki emlékeztetné őket a jó dolgokra, talán kevesebb lenne a válóper. Nagyon örülnék annak, ha az olvasók „rászoknának” arra, hogy ebben a viszonyban nagyon sok a lehetőség. Ne felejtsük el a rosszat, emlékezzünk, de beszéljünk a jóról, és ebben nagy a felelőssége az újságíróknak is” – mondta a könyv szerkesztője.

 

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.