Jó, jobb, Jobbik

Ki a szalonképesebb náci? – valahogy így lehetne leegyszerűsítve összefoglalni az Európai Parlamentbe bejutott szélsőjobboldali pártok vitáját. Ők ugyan épp abban különböztek össze, hogy egyesek nyíltan fasiszták, antiszemiták, amit nem is rejtenek véka alá. Antiszemitizmusukat éles Izrael-ellenességgel is fűszerezik, ám hitvallásuk lényegét tekintve nincs különbség a pallérozott nyugati és bugyután primitív közép-kelet-európai neofasiszta formációk között. Mindahányan veszélyesek, akár vannak bakancsos zöld-fekete vagy barnainges különosztagaik, akár nincsenek.

Marine Le Pen, akinek végül sikerül frakciót alakítania az európai törvényhozásban, kezdettől jelezte, hogy a Jobbikkal és a görög Arany Hajnallal akkor sem szövetkezik, ha nélkülük nem jön össze ambiciózus terve. Marine apjával, Jean-Marie Le Pennel is szembe ment az "öreg" zsidózása miatt, mert ő már tudja, mennyit jelent egy árunál a "csomagolás". Mert ha az az áru nem lehet bent a menő hipermarketek polcain, akkor előbb-utóbb nem keresik.

Szeretném azt hinni, hogy a francia Nemzeti Front vagy az osztrák és a holland Szabadságpárt vagy az olasz, belga, lengyel, litván szélsőségesek, akik helyet kaptak Marine Le Pen EP-frakciójában, kisebb veszélyt jelentenek az európai szellemiségre, együttélésre, multikulturalitásra, bármiféle kisebbségre, szólás- és egyéb szabadságjogokra, egyáltalán a demokratikus Európára, de ennyire nem vagyok naív. A métely, ami általuk bekerült az európai politika fősodrába, alattomosan tovább mérgez.

Mifelénk még a szélsőség is szélsőségesebb, a primitív is primitívebb, a méreg is mérgezőbb. Nyugat-Európában legalább "csomagolni" kell az intolerancia és másság-ellenesség megnyilvánulásait, mert még a szalonképes náci klubból is kiközösítik azt, aki nem az épp aktuális etikett szerint jár el, nálunk viszont a nyílt zsidózással, cigányozással, buzizással lehet feltornázni a támogatottságot. Nyugaton a szélsőség próbálja a többségi mintát követni, nálunk a kétharmad tanul a tőle jobbra állóktól. Megteheti, mert egyelőre az európai konzervatívok kevésbé adnak a látszatra, mint Le Penék.